Régiók közötti különbségek: 90 ezerrel keresünk kevesebbet

A KSH debreceni főosztálya a gazdasági folyamatok regionális különbségeiről 2011-es adatok alapján készített elemzést. Az évente megjelenő tanulmány a GDP, a gazdasági teljesítményt befolyásoló legfontosabb tényezők és az egyes ágazatok teljesítménye alapján kialakult területi különbségek változását mutatja be.

Az elemzésből ezúttal a keresetek, valamint az ezeket befolyásoló ipari eredmények, külföldi befektetések alakulását emeltük ki. 2011-ben a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 212 ezer forint volt az országban. A régiók közül Közép-Magyarországon keresték a legtöbbet, havonta 260 ezer forintot, ez az országos átlagnál 23 százalékkal több. A vidéki régiók jóval az átlag alatt maradtak, a leghátrányosabb helyzetben az alföldi régiók voltak. A havi bruttó átlagkeresetek megyei szinten a régiókénál is jobban kilengtek, 160 és 277 ezer forint között szóródtak. Az előbbi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére, az utóbbi a fővárosra volt jellemző.

Külföldi jelenlét

Befolyásolja a térségek gazdasági helyzetét, hány külföldi érdekeltségű vállalkozás javítja a mutatókat, mivel exportban, beruházásokban és a foglalkoztatásban betöltött szerepük jelentős. Az egy lakosra jutó külföldi befektetések nagysága régiónként 0,2 és 3,6 millió forint között szóródott, az országos átlag 1,6 millió forint. A mutató értéke Közép-Magyarországon az átlagosnak a 2,2-szerese, a Dél-Alföldön mintegy a fele: Csongrád megyében 500 ezer és 1 millió forint közötti.  

Az elemzés rámutat: 2011-ben az ágazatok havi átlagos bruttó keresetei között mintegy 100 ezer forint volt a különbség, a legszerényebben fizető mezőgazdaságban 153 ezer forintot kerestek átlagosan havonta, míg a közigazgatásban 252 ezer forint a havi járandóság. De az átlagkeresetek nagyságát nem csak a gazdasági szerkezet befolyásolta. Annak függvényében, ki hol lakik, ugyanabban az ágazatban is mások az átlagkeresetek.

A közép-magyarországi bruttók a mezőgazdaság kivételével rendre meghaladták az országos átlagokat, összefüggésben a fővárosban elérhető magasabb bérekkel. Az ágazati kereseti rangsorok élén Közép-Magyarország után általában a Közép-Dunántúl vagy a Nyugat-Dunántúl következett, a legalacsonyabb értékeket pedig a Dél- és Észak-Alföldön, valamint Észak-Magyarországon mérték. A Dél-Alföldön átlagosan 90 ezerrel forinttal kevesebbet keres egy ember, mint Közép-Magyarországon.

Miért keresünk kevesebbet a Dél-Alföldön? Többek között azért, mert a 3 dunántúli megyében (Fejér, Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron) összpontosul az ipari termelés több mint fele, miközben a 19 megyéből a sor végén álló 10 együttesen az összes „kibocsátásnak" csak az ötödét adja. Az egy lakosra jutó ipari termelési érték jól jellemzi az iparosodottság területi eltéréseit: Nyugat- és Közép-Dunántúl „iparosodottsági indexe" kiugróan magas, az átlagosnak a duplája volt 2011-ben, a legrosszabb képet Baranya, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés mutatja, Csongrád megyében egy fokozattal jobb a helyzet.