2013.01.01. 20:11
Papp Janó az Eldorádóban
Szeged - Papp Janóval mostanában a Kárász utcai Eldorádó bolt munkatársaként lehet találkozni. A Hókirálynőért, a Carmenért, a Don Carlosért és más produkciókért a közönség nyolcszor ítélte neki a legjobb jelmeztervezőnek járó Dömötör-díjat. A szegedi színháznak már nem elég jó. Máshová hívják, örömmel dolgoznak vele.
– A kilencvenes évek elején Pesten dolgoztam; amikor hazajöttem, lejártam a Toldy utcában működő Eldorádóba. Jó figurák voltak a boltban, többekkel barátságba kerültünk. Fenékig érő kék hajjal, skót szoknyában én is beálltam dolgozni, holland turisták helyi nevezetességként mosolyogva fotóztak. Jó reklám voltam az üzletnek, én pedig örültem, hogy van egy olyan közeg, ahol magyarázkodás nélkül befogadnak, büszkék a sikereimre – eleveníti föl a kapcsolat kezdetét [namelink name="Papp Janó"] jelmeztervező, aki fél éve hullámvölgybe került, mert elfogytak a színházi megbízásai.
– Amikor benéztem az Eldorádóba, megkértek, hogy segítsek a kirakatrendezésben, mert aki korábban csinálta, a budapesti üzletük vezetője lett. Amikor jöttek a nyári szabadságolások, beálltam kisegíteni is. Gondoltam, amíg nincsenek színházi feladataim, jól jön ez a munka is, ahol a művészi látásmódomnak hasznát veszik. Nemrégiben kaptam az Experidance csapatától egy felkérést: január 18-án tartják új darabjuk, a [namelink name="Szomor György"] által írt, Frank Sinatra életéről szóló revüs-musicales-táncos produkció premierjét néhány megasztáros fiatal főszereplésével és békéscsabai színészek közreműködésével. Villámgyorsan kellett kitalálnom a ruhákat. Utána [namelink name="Kesselyák Gergely"] vezetésével Miskolcon állítjuk színpadra a Nabuccót, márciusban pedig a Kabarét csináljuk meg [namelink name="Király Attila"] rendezésében Dunaújvárosban, aminek azért is örülök, mert [namelink name="Hernádi Judit"] elvállalta Schneider kisasszony szerepét – sorolja a múlt év végén hirtelen jött feladatait Papp Janó.
Az Eldorádót sem szeretné cserbenhagyni, továbbra is segít a kirakatrendezésben is.
– Élmény a vásárlókkal találkozni, sokan megismernek, és csodálkoznak, hogy mit keresek a pult mögött. Rengeteg ruházati terméket és lakástextilt is árulunk; tetszik az embereknek, hogy sokat tudok ezekről az anyagokról, sőt akár használati-kezelési útmutatást is adok. Nekem pedig arra is jó ez a munka, hogy a színházi feladataimhoz megismerem az árukészletet, sok mindent innen tudok beszerezni. A társulatok egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy jelmezeket varrassanak; igyekeznünk kell minél több mindent készen, sokkal olcsóbban beszerezni. Nyolc Dömötör-díjat kaptam eddig a szegedi közönségtől, többek között a Hókirálynő, a Gianni Schicchi, a Nemzeti Drogéria, a Carmen és a Gregor Józseffel színre vitt Don Carlos jelmezeiért.
Szkéné, Vádli, Füge
Papp Janó nagy szerencsének tartja, hogy az utóbbi években dolgozhatott a Szkéné Színház több produkciójában is, és olyan független társulatok is felkérték, mint Szikszai Rémuszék Vádli Alkalmi Színházi Társulása, a Füge Produkció és a Nézőművészeti Kft. – Így belecsöppenhettem olyan produkciókba, amelyekkel csodálatos élmény volt dolgozni, együtt gondolkodni. Ebben a független színházi szférában sokan ellehetetlenültek, döbbenetes volt látni, hogyan tesz tönkre a hatalom komoly értékeket létrehozó társulatokat csak azért, hogy ne mondjanak ellent, ne próbálják meg a saját igazuknak megfelelő előadásokat létrehozni.
Nemrég egy rendező szeretett volna velem dolgozni, ám a színház művészeti vezetője arra hivatkozva mondott neki nemet, hogy én nem ütöm meg a szegedi színvonalat. Ezen elgondolkodtam, de ettől függetlenül minden felkérésnek örülök, legutóbb is én mutattam meg az egyetemi nyílt napon a diákoknak, milyen feladatai vannak egy jelmeztervezőnek. [namelink name="Gyüdi Sándor"] főigazgató úr nemrégiben hívott, mert az új szereplőknek új ruhák kellettek A kölyök című musical felújításához. Amikor meglátnak, sokan kérdik a színházban, mikor térek már vissza közéjük – meséli Janó, akinek tavaly egy budapesti színház számára az új igazgatás nyitóprodukciójának jelmezeit kellett volna megterveznie, de úgy érezte, ezt az ajánlatot nem fogadhatja el.
– A politika beleszól ma már a művészetbe is, ami ellen csak úgy lehet fellépni, ha bizonyos felkérésekre nemet mond az ember. Nem akartam belesodródni egy számomra elfogadhatatlan szituációba. Ennek biztosan az lesz a következménye, hogy elesek majd további munkáktól is, mert olyan körök már nem számítanak rám, akik eddig hívtak. Mégis úgy érzem: amit közvetítek a jelmezeimmel, túlmutat azon, hogy most épp ki ül a bársonyszékben. Soha nem érdekelt, hogy ki van hatalmon, de azt mindig határozottan el tudtam dönteni, tetszik-e az, amit az adott kormányzat produkál. Azért is furcsa a mostani helyzet, mert a divattörténeti tudásommal, korhűségszeretetemmel pontosan egyfajta nemzeti idolt tudnék megtestesíteni. Skizofrén dolog ez, mert közben a nemzetieskedéssel nem tudok azonosulni. A Facebookon megosztom a számomra tükröt mutató írásokat, mert szerintem borzalmas irányba megy az ország, a művészet. A színház keresi önmagát, de nem találjuk a megfelelő utat. A politika miatt kettévált a szakma, egymásnak ellentmondó értékrendek ütköznek, és már csak az számít, melyik győzi le a másikat, ahelyett, hogy az alkotásra, az értékteremtésre koncentrálnánk.
