Greenpeace: kipukkan a gázbuborék

Ez egy gazdasági buborék, amely előbb-utóbb kipukkan – figyelmeztettek az előadók a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Greenpeace, a Serpentes Alapítvány és a Csemete egyesület keddi rendezvényén, az SZTE Természetismereti Tudástárában. [namelink name="Botár Alexa"], az MTSZ klímaenergetikai programvezetője és [namelink name="Simon Gergely"], a Greenpeace vegyianyag-szakértője a nem hagyományos, Európában 5-7000 méter mélyen lévő gázmezők kitermelésének környezeti kockázatait sorolta.

A palagáztól – amelyet a Makó-árokban a TXM Kft. próbál felszínre hozni – világszerte azt várják, biztosítja az energiaszükségletet arra az átmeneti időre, amíg a megújuló energiaforrások megerősödnek, és csökkenti Európa energiafüggőségét Oroszországtól. Ez azonban – a természetvédők szerint – tévhit. Egyrészt azért, mert mostanra bebizonyosodott, Európában jóval többe kerül a palagáz felszínre hozása, mint az Egyesült Államokban, másrészt az amerikai készletekről is kiderült, hogy túlbecsültek, legalábbis ami a felszínre hozható mennyiséget illeti. E lelőhelyeken a kőzetréteget meg kell repeszteni, hogy a gázt felszínre tudják hozni. A repesztéshez nagyrészt vizet és homokot, bizonyos százalékban vegyi anyagokat használnak. A savakat tartalmazó repesztőfolyadék egy része odalenn marad. A természetvédők szerint ez szennyezheti az ivóvízrétegeket.

A repesztés révén Amerikában metán került az ivóvízrétegbe, meggyulladt a csapvíz. Nincs garancia arra, hogy ez itt nem ismétlődhet meg. A zöldek szerint a legfőbb gond mégis az, hogy a jogszabályok nem szabályozzák megfelelően ezt a tevékenységet, és a politika nem mélyed el eléggé a kockázatok elemzésében. Tény: a szegedi előadáson, amelyet hamarosan Makón megismételnek, az újságírón kívül egy útépítő mérnök alkotta a közönség laikus felét, politikus nem volt.