Hálapénz: kínos-e a zsebbe dugott pénz?

A második világháború után a lakosság nagy részének évekig nem volt egészségügyi biztosítása. A mezőgazdaság kollektivizálásakor egyetlen tollvonással kiterjesztették a társadalombiztosítást a lakosság minden tagjára. Tették ezt a feltételek biztosítása nélkül. Azt a súlyos feszültséget, amit az okozott, hogy a többletmunkát semmivel sem ellentételezték, úgy próbálták feloldani, hogy 1952-ben a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottsága ülésén elfogadták Gerő Ernő indítványát: a gazdaság átmeneti nehézségei miatt tegyék borravalós szakmává az egészségügyet. A hálapénz kiváltó okai azóta sem változtak: egyik oldalon a hiánygazdálkodás klasszikus helyzete, másik oldalon egy olyan döntési helyzetben lévő szakember, akinek alacsony a legális keresete.

A hálapénzkérdés a magyar egészségügy örökzöld témája, amellyel már számtalan tanulmány, könyv és bizottság foglalkozott. Megítélésénél tudni kell: társadalmi jelenség, amely nem függetleníthető a társadalmi beágyazottságától, a társadalmi közállapotoktól. Egyrészt amíg az országban más területen is dívik a feketemunka és a vesztegetés, addig reménytelen kizárólag az egészségügyben teljes rendet csinálni, másrészt a paraszolvencia rendelkezik bizonyos társadalmi elfogadottsággal. Az alacsony orvosi bérek tudatában eltűrjük, és miután előnyök adómentes megvásárlását teszi lehetővé, egyfajta kollektív szerencsejátékként fenntartjuk – írta Kincses Gyula A hálapénzről – még mindig nem utoljára című tanulmányában.

Ki mennyit ad?

– Nem egyeztünk meg előre az orvossal a hálapénz összegében. A műtét után bementem a szobájába. Nem kért pénzt, de elfogadta a borítékot, nem utasította vissza – mondta egy név nélkül nyilatkozó olvasónk, aki elmondása szerint akkor szívesen adott pénzt az orvosnak, mert elégedett volt a munkájával. Ugyanakkor komoly fenntartásai vannak a hálapénzzel kapcsolatban. Tudja, más elbánásban részesül, ha fizet, de miért kell zsebbe dugni a borítékot, amikor rendesen fizeti a tb-t? – Minek fizetem az államnak a tb-t, ha hosszú várólisták vannak, és sok esetben csak parával (paraszolvencia, hálapénz – a szerk.) lehet előbbre jutni? – fogalmazott. Szerinte hozhatnak bármilyen törvényt, emelhetik bármennyivel az orvosok fizetését, nem lehet megszüntetni Magyarországon a hálapénzt.

 – A szobatársak másról sem beszéltek a szülészeten, mint arról, ki mennyi pénzt ad az orvosnak – ezt már egy másik interjúalanyunk mondta, aki szintén nem vállalta a nevét. – Amíg bent feküdtem, és a saját dokim vizsgált, ugyanúgy elkérte a pénzt, mintha a magánrendelésen lennék. Ez már nem is hálapénz. Nem tudom, mi, pofátlanság. De ki vagy szolgáltatva, félsz, félted a babát, a saját orvos nyújt némi biztonságot, szóval inkább kifizeted.

A nép is osztja - olvasói vélemények a Facebookról

Én őket potenciális gyilkosnak tartom, tessék csak megsértődni.

sosem adnék, mert megér nekem a várakozás 30-50 ezer Ft-t.

Egy súlyos betegségből felgyógyult olvasónk viszont arról mesélt, hogy amikor meg akarta köszönni az orvos munkáját egy kisebb összeggel, a doktor ezt sértésnek vette. – Úgy ugrott hátra, amikor meglátta a kezemben a borítékot, mint egy szöcske. Közölte, ez a munkája, szívesen segített. Egy idősebb olvasónk szerint ma már nem illik 40 ezer forintnál kevesebbet fizetni egy műtétért. 

Komáromi Zoltán: Felmerül, hogy pénzzel előrébb tudna-e jutni a beteg a reménytelenül hosszú várólistán. Fotó: DM

Számla ellenében

– Az első gyermekem születésekor 30, a másodiknál 50, a harmadiknál pedig 80 ezer forintot fizettem zsebbe az orvosnak. Az első és az utolsó gyermekem születése között tizenegy év telt el – mondta egy szintén név nélkül nyilatkozó olvasónk, aki hangsúlyozta, végig fogadott orvosuk volt, akihez bármilyen problémával fordulhattak. – Ha volt valami gond, telefonáltunk, és tíz perc múlva már a rendelkezésünkre állt. Így mindenki nyugodt volt – magyarázta. Elmondta, bár rendesen fizeti a tb-t, nem vagy csak ritkán veszi igénybe az állami egészségügyi ellátást. Ennek az az oka, hogy kevés az ideje, és nem akar hónapokat várni és félnapokat eltölteni egy váróban. Inkább előre megbeszélt időre megy, és fizet 4-5 ezer forintot egy vizsgálatért. Elmondása szerint az ilyen alapvető szakorvosi vizsgálatokon mindenhol kap számlát.

Bonbon és csirke

– A hálapénz mindenki számára jól érthető téma, mert mindenkinek van élménye arról, hogy adott vagy sem hálapénzt – mondta a szentesi születésű Komáromi Zoltán, aki 1980-ban szerzett orvosi diplomát a szegedi egyetemen.

– Mentőorvosként kezdtem a pályám, így mondhatom, előre megfontolt szándékkal nem hálapénzes szakmára mentem. Éppen ezért a mai napig úgy vagyok vele, hogy ha valakit meggyógyítok, rendbe teszem az életét, és utána bármilyen formában kifejezi a háláját – ami lehet egy csokor virág, egy üveg bor, egy bonbon, vagy falusi doktor koromban kaptam felpucolt csirkét vagy egy rekesz szatymazi őszibarackot –, akkor ez visszajelzés, hogy jól dolgoztam. Ez nagyon jó érzés, pozitív visszacsatolás – magyarázta Komáromi Zoltán, aki Szegeden, Hattyastelepen és Szatymazon volt háziorvos. Tizenhét éve a fővárosba költözött családjával, azóta ott praktizál háziorvosként. 1998-ban beválasztottak a Magyar Orvosi Kamara elnökségébe, ahol titkárként, majd alelnökként dolgozott 2003-ig. 2005-től nyolc évig volt a háziorvosok országos szakfelügyelője. 

Reménytelenül hosszú sor

Komáromi szerint a világ összes országában a hálapénz és a hála ilyenfajta kifejezése megszokott és normális. Magyarországon viszont szerinte kriminalizálják a dolgot. – Gyakorlatilag olyan mértékű hiány alakult ki néhány diagnosztikai vagy műtéti szakmánál, olyan hosszú ideig kell várni egy-egy beavatkozásra, alapvető vizsgálatra, hogy a betegek egy részében teljesen logikusan felmerül, készpénzzel előrébb tudna-e jutni ebben a reménytelenül álló sorban. Erre a szakma évekkel ezelőtt nagyjából megtalálta a megoldást, ugyanis a kórházakban rengeteg kihasználatlan kapacitás volt, van. A napi 8 óra munka után ott állnak üresen a milliós-milliárdos értékű műszerek.

Az alulfizetett dolgozók szívesen benn maradnának 1-2 órát, ha ezeket a kapacitásokat piaci alapon tudnák hasznosítani. Ezzel az intézmény is bevételhez jutna, és a pluszmunkáért a dolgozók is megkapnák a pénzüket. Így nem kellene például egy nővérnek másodállásban takarítania, vagy egy orvosnak máshol helyettesítést vagy ügyeletet vállalnia. Az augusztus végén lemondott egészségügyi államtitkárnak, Zombor Gábornak az egyik legrosszabb intézkedése volt, hogy de facto megtiltotta, hogy az állami egészségügyi intézményekben ezeket a szabad kapacitásokat piaci alapon értékesítsék. Pedig az előző kurzus egészségügyi minisztere, Rácz Jenő tökéletes rendszert dolgozott ki arra, hogy időben, térben és adminisztrációban elkülönítve, legálisan, tehát nem zsebbe dugott pénzzel, hanem számla alapján vegyen szolgáltatást az a beteg, aki nem akarja kivárni a reménytelenül hosszú sort.

Ha a kormány az egyik kezével elveszi a legalizációs lehetőséget, a másikkal pedig kimondva-kimondatlanul támogat külföldi befektetőket, akik magánorvosi ellátást nyújtanak magánkórházakban, amelyek el sem érik a kórházi ellátási szintet, csak bizonyos diagnosztikai és kisterápiás tevékenységeket tudnak elvégezni, viszont ahogy egy betegnél kiderül az onkológiai probléma vagy olyan gond, ami nagyon drága gyógykezelést kíván, abban a pillanatban visszapaterolják a magánbeteget az állami rendszerbe. Ami rentábilis, azt kivitték a rendszerből, ami pedig ráfizetéses, azt bevitték a rendszerbe. Ez megint csak az ollót fogja szétnyitni.

Külföldre mennek

– Innentől jön a beteg dilemmája, kinek adjon, mennyit adjon, mikor adjon, hogyan adjon. Az orvos pedig egyre kínosabban érzi magát, mert azok a legendák, amik egy-egy sebész, háziorvos vagy szülész-nőgyógyász hálapénzes jövedelméről szólnak, azt hiszem, ha utánanéznénk, azok már a töredékét sem jelentik annak, mint ami évekkel ezelőtt volt. Mégis az emberekben az az érzet van, hogy ezek az orvosok halálra keresik magukat.

Az évfolyamtársaim között van szívsebész, szülész, aneszteziológus, reumatológus és idegsebész, akik már külföldön dolgoznak, mert nem tudtak megélni Magyarországon, pedig megyei kórházakban, klinikákon dolgoztak. Ez is azt jelzi, ha ezek a 45-50 éves szakemberek elhagyják az országot, és külföldön kezdenek el dolgozni, akkor valószínű, hogy a hálapénzzel együtt sem kerestek annyit, ami itthon tartotta volna őket – mondta Komáromi Zoltán.

Mihályi Péter közgazdász, az MTA doktora az Egészségügyi Gazdasági Szemle 2009. januári számába írt egy cikket egy közvélemény-kutatás alapján, amelyben 2006 őszén 28 ország 29 ezer felnőtt lakóját kérdezték. Az angol nyelvű kérdőív az „irregular payments" kifejezést, az orosz a „vzjatka i podarok" kifejezést használja. Egyik sem felel meg pontosan annak, amit magyarul hálapénznek nevezünk. Az angol kifejezés a fizetés szabálytalanságát hangsúlyozza, az orosz szóhasználat ennél erősebb, mert megvesztegetést és ajándékot mond.

Fizetni kell az orvosnál, de nem zsebbe

Külföldön élő magyarokat kérdeztünk a hálapénzről, és annak néztünk utána, melyik országban létezik paraszolvencia. Európában már a kérdést sem értik.

Románia

Európában az ukránok után a románok fizetnek a leggyakrabban hálapénzt az orvosoknak – derült ki a jelenséget vizsgáló tanulmányból, amelyet egy román hírportál, a HotNews ismertetett tavaly. Azt írták, a szovjet mintára Kelet-Európa-szerte elterjedt szokás a románoknak okozza a legtöbb gondot, mert a lakosság a jelentős kiadástól való félelmében inkább nem fordul orvoshoz, és romlik az egészségi állapota. A román lakosság 11 százalékának meggyőződése, hogy köteles hálapénzt fizetni az orvosoknak. 2013-ban a romániaiak átlagban 34 lej (2400 forint) hálapénzt fizettek a háziorvosuknak, 360 lejt (25 ezer 400 forint) a kórházi orvosoknak és 1130 lejt (79 ezer 800 forint) a sebészeknek, ha operációra volt szükségük.

A román orvosok nem fogadhatnak el pénzt vagy adományt pácienseiktől. A legfelső bíróság határozata idén augusztus 5-én jelent meg a hivatalos közlönyben, és az állami intézményekben dolgozó valamennyi orvosra érvényes. Az ítélet indoklásában az áll, hogy az állami kórházak alkalmazottaiként az orvosok köztisztviselőnek számítanak, így a hálapénz esetükben megvesztegetésnek minősül.

Anglia

Angliában még azt is jelenteniük kell az orvosoknak és a nővéreknek, ha egy tábla csokit kapnak hálából a kismamától. „Hálapénz nincs, nem is értik, miről beszélsz. Ha egy doboz csokit akarsz adni, azt is kötelesek írásos jegyzőkönyvbe venni" – mondta egy, a szigetországban élő győri fiatalasszony. 

Svédország

„Természetesen nincs" – válaszolta egy évek óta Svédországban élő szegedi anyuka, amikor a hálapénzről kérdeztük. Zsuzsannának a skandináv országban született a most hároméves gyermeke. – A felnőtteknek nem ingyenes az egészségügy, fizetni kell a dokinál, de nem zsebbe. A terhesgondozás ingyenes. Sokféle eset van: a kórházi ellátás 100 koronába (3300 forint) kerül naponta a felnőtteknek, de itt is vannak különböző kedvezmények. A lényeg, hogy van vizitdíj és kórházi napidíj, de ez rendes, számlás dolog, sosem fizetsz zsebbe, nem is értenék – mesélte.

A beteg dilemmája. Kinek adjon, mennyit adjon, mikor adjon. Illusztráció: Schmidt Andrea

Németország

„A hálapénz ismeretlen fogalom" – kezdte a beszámolóját egy magyar asszony a Határátkelő című, külföldön élő magyarok életét bemutató blogon. „Otthoni megszokás miatt megkérdeztük, mennyibe kerül a szülés, vagy milyen költségekre számíthatunk, mire értetlenül néztek ránk, nem értve, miért akarunk fizetni. Itt nincs hálapénz, nem járkálnak orvosok hatalmas zsebekkel, nincsenek borítékok." A Világgazdaság Online azt írta, a jövőben bűncselekménynek számít, ha a német betegellátásban részt vevők hálapénzt, ajándékot, szívességet fogadnak el betegektől vagy cégektől. Az érintettek magas pénzbüntetéseket kaphatnak, és 3 évig terjedő börtönre is ítélhetik őket.

Adott már hálapénzt?

Ezt kérdeztük olvasóinktól a delmagyar.hu Facebook-oldalán. Van, aki még soha nem adott, van, aki mindig ad, akadt, aki adni akart, de nem fogadta el az orvos. 

Attila Smaniotta: – Nem, és soha nem is fogok, csak abban az esetben, ha kimondottan magánorvost keresek, és a szabott árat ki kell fizetni! Egyébként én sem kapok pluszpénzt az elvégzett munkámért, és ezzel a többség is így van.

Ilona Gémes: – Adtam, de az az igazság, hogy én kicsit feszélyezve éreztem magam, hogy ugyan elégnek találja-e, vagy elküld, hogy vegyek rajta kávét. Hallottam már ilyenről.

Erika Királyné Csiszér: – Eddig még nem találkoztam olyan orvossal, aki előre tartotta volna a markát, de még olyannal se, aki utólag. Amúgy az utólag és hálából adott ajándék – akár pénz, akár tárgy – ellen nincs semmi kifogásom, csak az előre elvártat helytelenítem.

Emese Tóth: – Én rengetegszer adtam, mindig nagyon kínos a szitu... de máshogy nem megy... ha nem adsz, rá se néznek a betegre... és a pénznél a beteg fontosabb volt..., mondjuk ennyit az egészségügyről is...

Ágnes Kovács: – Csak jó minőségű bonbont, de annak is őszintén örült az orvosom.

Pakóné Kószó Mónika: – Adtam, mit értem vele? Csak annyit, hogy örülhetek, hogy kimásztam a sírból, amit nem egy kedves ismerősöm már nem mondhat el. Nekem szerencsém volt, hogy találtam olyan orvost, aki nem pénzéhes, és más kontármunkáját próbálta rendbe hozni. Tisztelet sok orvosnak, de aki azt mondaná, ennyi vagy annyi, a válasz csak viszontlátásra lenne! És ez legfőképp a nőgyógyászati és urológiai területen van arcátlanul elharapózva!

Borsi Margit: – Igen, adtam. Adtam, mert hálás voltam. Volt úgy, hogy azért adtam, hogy közkórházban legalább nézzen rám. Utána az is „beindult". De van olyan is, akinek akartam adni, és nem fogadta el!

Elek Zsuzsa: – Sosem adtam, nem is tervezem, tökéletesen, lelkiismeretesen elláttak, legyen az műtét vagy szüléslevezetés, szakrendelés.

Lángi András: – Ha adsz, úgy is állnak hozzád. Szinte beszél a szemük, lehet az orvos, nővér, betegszállító.

Zsolt Pandacsöki: – Nem adtam, mert kínosnak ítélem.

Szilágyi András: – Nem tudom, mit jelent az a paraszolvencia, de pénzt azt adtam már, az orvos heves tiltakozása ellenére is, mert segített rajtam, és hálás voltam.

Kothencz Bettina: – Adtam, de amikor nem volt rá lehetőségem, akkor is emberként bánt velem, bármikor fogadott, és odafigyelt rám.

Szikszai Eszter: – Adtam, de nem érdemelte meg. Következő alkalommal már szó szerint tartotta a markát. Nem kapott.

István Korom: – Nem értek vele egyet, de nélküle a magyar egészségügy már nem működne, mert egyszerűen nem lenne elég orvos. Bár már így sincs...