Harminckétmillió négyzetméteres munkahelye van Bakacsi Gábornak

– Sok háziállata volt kisgyerekként?

– A sünitől a húsvéti nyúlon keresztül sok minden megfordult a lakásunkban, annak ellenére, hogy a belvárosban laktunk Szegeden. A nagyszüleim falun éltek, náluk szerettem meg igazán az állatokat.

A megszökött tengelic

[namelink name="Bakacsi Gábor"] 1961. január 8-án született Szegeden. Két fia van. A Ságvári általános iskolába járt, a Kiss Ferenc erdészeti szakközépiskolában érettségizett. Debrecenben természetvédelmi mérnök szakképesítést szerzett. Pro Natura emlékplakettes természetvédelmi őrkerület-vezető. Kedveli a bográcsos pörköltet, ami után egy jó társaságban szívesen kortyol szekszárdi vörösbort.

– Madarai nem voltak?

– Volt egy ma már védettnek számító tengelicem, de arra nem emlékszem, hogy került hozzám. Szegény jószág szerencsére addig feszegette a kalitka ajtaját, hogy valahogy ki tudott szabadulni, és megszökött. Akkor bántam, de hamar rájöttem, hogy sokkal nagyobb öröm, ha saját környezetükben figyeljük meg a madarakat.

– Nagyszülei sokszor befogták az állatok gondozására?

– Teljesen természetes volt, hogy a gyereket falun méretétől függően beosztották különböző háztáji munkákra. Ha már elbírta a kiskannát, vihette a tyúkoknak a vizet. Hat-nyolc évesen már sarlóval vághatta a füvet. Nem feladatként fogtam fel ezeket a munkákat, örömömet leltem bennük.

Kis kárókatona.

– Mi a természetvédelmi őr feladata?

– Hogy amit a nagyszüleinktől kaptunk, azt lehetőség szerint az unokáinknak is megőrizzük. Debrecenben végeztem el a természetvédelmi mérnökit, ahol Juhász Lajos egyetemi tanár azt mondta, a természetvédelem maroknyi ember elkeseredett erőfeszítése a világ megállíthatatlan folyamataival szemben. Születésemkor 4 milliárdan voltunk a Földön. 2050-re 9 milliárdan leszünk, akiknek élelem, otthon és ruha kell. Ezt mind a természet kárára, annak leigázásával szerezzük majd meg. De pozitívumról is be tudok számolni: az elmúlt években élénkült az emberek állatszeretete. A valamilyen okból megsérült madarakat sokszor bejelentik a Szegedi Vadasparknak, amivel mi is együttműködünk. Sok állatot sikerült megmentenünk az emberek segítségével.

Mellcsizmától a drónig

– 32 millió négyzetméterért felel. Hogyan tudja ezt naponta ellenőrizni?

– Természetesen lehetetlen bejárni mindennap az egészet, súlyoznia kell az embernek. A területből 3500 hektár védett. Itt vannak az igazán nagy természeti értékek, az öt gémtelep és a sirálysziget. Nem védett területen, de rétisas és kerecsensólyom is költ.

– Milyen volt az első munkanapja?

– Két hónap híján 33 éve járom a pusztaszeri tájvédelmi körzet déli részét. Érdekes látvány volt a végeláthatatlan halastavakkal teletűzdelt szikes terület, de erdészeti szakközépiskolába jártam, így nem volt tőlem idegen a természetben lenni.

– Hány védett madárfaj található a Fehér-tón?

– A Magyarországon számon tartott 400 faj közül 300-at figyeltek meg itt. Tavaly novemberben csak daruból állomásozott itt vagy 45 ezer példány. Mindössze 15-20 fajta, például a jérce- és lúdfélék vadászhatók. A többi mind védett. A gémtelepeken próbáljuk felmérni a fészkelő kócsagok, kanalasgémek számát. Harminc éve az őr mellcsizmában begyalogolt a nádasba, és társaival a felrepülő madarak alapján becsülték meg a létszámot. Később repülőről készített fotó kielemzésével. Napjainkban már drón is segíti a munkánkat, amellyel szakszerűen repülve zavarásmentesen lehet pontos felvételeket készíteni a telepről.

– Könnyen be tud jutni erre a hatalmas területre, aki például illegálisan akar vadászni, vagy védett fajok tojásait akarja összeszedni?

– Halgazdaság üzemel a terület legnagyobb részén, így halőrök és biztonsági őrök is vigyázzák. Emiatt csak engedéllyel és vezetéssel látogatható. Szerencsére nem jellemző az ilyen jellegű természetkárosítás. Őrkerületemben volt már falopás, engedély nélküli tölgymakkgyűjtés, de madármérgezés is. Vélhetőleg egy vadásztársaság végzett törvénytelenül dúvadgyérítést. Házi galambokba fecskendeztek durva mérget, amelyet elfogyasztva több ragadozó madár, ölyvek és sasok is elpusztultak.

Hasznosított állattetem

– Milyen veszély leselkedik még a madarakra?

– A Fehér-tó körül sok az elektromos légvezeték, aminek a madarak főleg ködös időben nekiszállnak. Vagy megrázza őket az áram, vagy a vezeték megsérti őket. Emiatt sok példány pusztul el évente, amit mindig jelentünk az áramszolgáltatónak, ám rengeteg pénzbe kerülne a vezetékek átépítése. A kisragadozókat pedig a figyelmetlen autósok ütik el sokszor hajnalban. Éppen most találtam egy elütött vidrát. A tetemeket is megpróbáljuk hasznosítani. Amelyek nincsenek nagyon roncsolva, azokat kipreparáltatjuk, majd kiállítjuk. Az elütött vidra a kaposvári egyetemre kerül, ahol többek között képet lehet majd kapni táplálkozási szokásairól, a szervezetében felhalmozódó szennyező anyagokról, vagy hogy úszott-e bármilyen szennyezett vízben.

Vidrák.

– Hány órát tölt naponta a természetben?

– A hivatalos munkaidőm nyolc és fél óra. De mivel a hobbim találkozik a munkámmal, nyáron akár tizenkét-tizennégy órát is kint töltök. Szeretek fotózni, sok ezer képet készítettem már. Nagy öröm, ha egy-egy jól sikerült képem megjelenik a Délmagyarországban. Fotópályázatokon azonban még nem vettem részt.

– Fél életét a Fehér-tón tölti. Azért haza is szokott járni?

– Előbb voltam természetvédő, mint házas. Természetes nálunk, hogy hétvégén is bármikor csöröghet a telefon. Határátkelők is tartoznak a területemhez, olasz vadászok Szerbiából sokszor próbáltak belépni Magyarországra ott lelőtt, de nálunk védett madarakkal. Ilyenkor is hívhatnak az állatok beazonosításához.

– Haragszik a vadászokra?

– Nem. Akkor van gond, ha az élőhelyek tönkretétele miatt megfogyatkozik egy állomány. Ott már nem szerencsés a vadászat, ami egy faj eltűnését, kipusztulását eredményezheti. A kis lilik a hetvenes években például még vadászható volt, most fokozottan védett faj.

Kis kócsag. Fotók: Bakacsi Gábor

– Melyik a kedvenc madara?

– Kezdetben a gulipán volt. Sokat dolgoztam a fokozottan védett madár visszaszoktatásán a természetbe. Másik kedvencem a szerecsensirály. Kihalás szélén álló fajként tartják nyilván, 1953-ban Beretzk Péternek sikerült azonosítania Szeged mellett, akkor még csak néhány pár élt itt. Az ezredfordulón már a fehér-tói Korom-szigeten 150 párat számoltunk.

– Jut ideje a munkán és a fotózáson kívül bármi másra?

– A madárgyűrűzést szeretem, és hosszú ideig csoportokat vezettem idegenvezetőként a Fehér-tó világában.