Követ dobott az állóvízbe az oktatási államtitkár

Nyilatkozatáról három önkormányzati vezetőt kérdeztünk. – 26 éve dolgozó városi önkormányzati képviselőként, és a csongrádi szakemberek nevében is sértőnek éreztem, amit az államtitkár mondott – ez [namelink name="Murányi László"] csongrádi képviselő véleménye.

– A képviselő-testületben is mindig voltak oktatási szakemberek, boldogultunk is az iskoláinkkal. Most is vannak, oktatási és művelődési bizottságunk is van, pedig abba sincs beleszólásunk, ki legyen az igazgató. A havi 20 millió forintot azért fizetjük az iskoláinknak.

– Az oktatásügy nem helyi önkormányzati feladat, tényleg nem lenne jó ötlet visszaadni – mondja [namelink name="Radó Tibor"], Pitvaros polgármestere, aki képviselőként oktatási bizottsági elnök volt.

– Egy falu egészen más helyzetben van ilyen tekintetben, mint a városok. Van többdiplomás tagja a testületünknek, és pedagógus is volt mindig, az oktatás hátterének szervezése nem képviselői, és nem is tanári feladat. Én programozó vagyok, nem programozó matematikus. A laikusok nem tudják, de ez a két szakma olyan, mint az autószerelő és az autóversenyző. Azt, milyen gondok vannak az oktatással, tényleg hozzáértő szakemberek mondják meg! A mi szempontunkból jól alakult az iskola sorsa: például 2012-ben 20 alatt volt nálunk a pedagóguslétszám, ma 28 fő, pedig a gyereklétszám nem változott jelentősen.

– Nem is kellenek kifejezetten oktatási szakemberek az önkormányzatokban: olyan szakember kell, aki a költségvetést úgy készíti el, hogy az iskola rendben működjön, ennek feltétele az oktatáshoz kapcsolódó költségek kiszámítható központi finanszírozása – mondja Forgó Henrik csanyteleki polgármester.

– Az, hogy az iskola milyen szakmai irányelvek alapján működjön, nem a fenntartón, hanem az iskola vezetésén, az igazgatón, a tantestületen kellene, hogy múljon leginkább. Nagyobb önállóságot adnék nekik. Lehet, hogy tényleg nem kell 250-féle tankönyv, de azért talán 10-15-féle kellene, amelyek kiválasztása a tantestületekre és az igazgatóra tartozna. A jelenlegi „egyentankönyves" oktatás véleményem szerint olyan, mint a 60-as években, amikor én voltam általános iskolás: azoknak a szárnyát vagdossák, akik jobban tudnának repülni.