Lovakról nyergelt át a művészettörténetre Nátyi Róbert

[namelink name="Nátyi Róbert "]1971. augusztus 18-án született Szegeden. Nős, két gyereke van. Tízezernél is több kötetes könyvtára van, párhuzamosan tucatnyi könyvet olvas. A Dugonics András Általános Iskolába, majd a Tömörkény István gimnáziumba járt. Művészettörténet–történelem diplomáját az ELTE-n szerezte meg. Ott is doktorált. Kedvenc ország: Olaszország. Kedvenc város: Róma. Kedvenc zene: Beethoven. Kedvenc ital: Kávé. Kedvenc étel: Olasz konyha.

– Ki a kedvenc művésze, és miért?

– A magyar művészettörténészek többsége egy-egy korszaknak a szakértője, én viszont az antik művészettől a kortárs művészetig mindennel foglalkozom. Ezért nehéz kiemelni valakit, de azért akadnak olyanok, akik művészete gyerekkoromtól kezdve nagy hatással van rám. Ilyen Michelangelo, Rembrandt és Van Gogh. Szeretem azokat, akik a teljességre törekszenek, és nem egyetlen problémával foglalkoznak. A szakmában is az univerzális emberek társaságát keresem.

– Tud festeni, szobrot készíteni, vagy csak szakértője a művészetnek?

– Hogy valamit én készítsek el, az sosem motivált. Pedig a rajztanáraim szerint tehetséges voltam. Egy mű létrehozásának körülménye viszont érdekel, hiszen fiatalkorom óta foglalkozom a művészeti hamisítványokkal. Már a gimnáziumban tudatosan készültem a művészettörténészi pályára. Egy rövid ideig filmrendező akartam lenni, de akkoriban azt csak egy alapdiploma után lehetett tanulni. Azért sok minden érdekelt, történelemből is van diplomám, jártam teológiára, újságírásra, de régészetet is hallgattam. Hogy külső szakértőként elemzem például a különböző festményeket, az sosem okozott feszültséget az alkotók és közöttem.

Kiszűrni a hamisat

– Újra nagy üzlet a festményhamisítás. Miért?

– Az elmúlt húsz évben a magyar műtárgyak ára folyamatosan megy felfelé. Leginkább a 20. század első felének klasszikus avantgárd és modern mestereit hamisítják. Ilyen Vaszary János, Rippl-Rónai József és Koszta József. Manapság már minden komoly gyűjtő kér szakértői véleményt vásárlás előtt. Hetente kapok ilyen felkéréseket gyűjtőktől, örökösöktől és a hatóságtól is.

Nátyi Róbert a REÖK művészeti vezetője. Fotók: Török János

– Van tökéletes hamisítvány?

– Nem biztos, hogy a saját korában, de előbb-utóbb kiderül a hamisítás. A 20. század elejétől kezdve nagyon sok hamisítási ügyről van tudomásunk, így ismerjük az eljárásokat, és sok eszközünk van a kiszűrésére. Csak a pénztől függ, hogy mennyire modern eszközöket vethetünk be az ellenőrzéskor.

– Ön hogyan ellenőrzi egy festmény eredetiségét?

– Itthon két tucat művészettörténész foglalkozik ezzel a munkával. A szakmai tudáson kívül jó szem és memória kell hozzá. A vizsgálat a kép hátuljával kezdődik. Ez vall a készítésének korszakáról. Nézni kell a vásznat, hogy azt mesterségesen öregítették-e, a szögeket és a vakrámát. A művész aláírásának ellenőrzése csak a sokadik lépés. Minden festőnek van beidegződött gesztusa, amiről talán ő sem tud. Ez olyan kis dolog is lehet, mint egy fülcimpa besatírozása. Ismerni kell a szín- és az ecsetkezelését is a művésznek. Ha szabad szemmel ezt nem lehet eldönteni, jöhetnek az eszközök. Ilyen az egyszerű UV-lámpa vagy a röntgen, de ma már vannak bonyolult pigmentációs vizsgálatok is. Ezekkel pontosan meg lehet állapítani a festék és a vászon korát. Került hozzám olyan festőnek a képe, amiről tudtam, hogy 1900 környékén kellett készülnie. Stílusában jó volt, de a vászon ennél pár évtizeddel fiatalabb volt. Ilyen hamis festményekből ma elég sok van a magyar piacon.

– Mik voltak a legérdekesebb esetei?

– Van olyan, hogy egy régi festményre ráfestenek vagy újraszignózzák. Ilyen volt az a Hitler 1914 szignóval ellátott festmény, amit 2012 nyarán foglaltak le a nyomozók egy szegedi magánházban. Korabeli volt a kép, tehát a vászon és a festék ebben az időben került a festményre, de a szignót utólag írták rá. Az új szignót tudja legkönnyebben kiszűrni a szakértő. Ezzel lehet a leghamarabb megbukni.

– Mi volt a legértékesebb festmény, amely megfordult a kezében, és amiről kiderült, hogy eredeti?

– Több tíz millió forintot ért. A Móra Ferenc Múzeummal együtt műtárgyszakértést is végzünk. Az emberek behozhatják például a padláson talált festményeiket, amiről megmondjuk, hogy eredeti-e, és mit érhet a piacon. Kerültek már elő szép darabok, amelyek helyi gyűjteményekbe érdekesek lehetnek, de kapitális felfedezésről eddig nem beszélhetünk.

– Miért érdekelte a festményhamisítás?

– Még egyetemistaként olvastam Frank Arnaun Művészethamisítók, hamisítók művészete könyvét, ami lenyűgözött. Már a 19. században léteztek olyan emberek, akik műértőkké képezték magukat. Engem minden műtárgy eredetisége nagyon izgat, legyen szó porcelánról, ötvöstárgyról vagy bútorról. A Szépművészeti Múzeum festményhamisítványokkal foglalkozó osztályán voltam gyakornok, majd a Nagyházi aukciósházba kerültem szakértőnek. Ezeken a helyeken rengeteg tárgy fordult meg a kezemben. Az eredetiségvizsgálat ma is érdekel, de ma már egyre jobban foglalkoztat a kutatómunka: feltérképezni olyan művészek életpályáját, akiknek eddig nem tették meg. A 20. századi magyar festészet például tele van fehér foltokkal.

Senki többet, harmadszor!

– Az aukciókkal ma sem szakított, a szegedi könyvárverések lelkes és elszánt vezetője. Élvezi ezt a munkát?

– Nagyon szeretek aukciót vezetni, állni a pulpituson kalapáccsal a kezemben. Kicsit sajnálom, hogy Szegeden nincs sok árverés. Szívesen vezetnék bor-, ló-, de akár régiautó-aukciót is. Szeretem a hangulatát és a légkörét, hogy a kikiáltó próbál összetartani több száz embert. Ehhez nagy koncentrációra és gyors észlelésre van szükség. A jó aukcióvezető nagyon gyorsan dolgoz föl rengeteg számadatot, vizuális adatot és mozgást. És ezt az egészet uralni tudja. Könyvárverésnél a legfontosabb a gyorsaság, hiszen egy 700 tételes aukciót géppuskagyorsasággal kell vezetni, hogy ne vesszen el a vevők érdeklődése.

Nátyi Róbert szerint egy kiállítás nemcsak esztétikai értékeket hordoz, egy rendszert is be kell mutatni, meg kell értetni a közönséggel.

– A REÖK művészeti vezetője, emellett számos kiállítást rendez az országban. Hogy bírja?

– Olyan vagyok, mint egy jó díjugrató. Amikor érzem, hogy a lovammal átvittem egy akadályt, már a következőt nézem, hogy arra hány vágtaugratással lehet rámenni. Ha létezik felnőttkori hiperaktivitás, talán abban szenvedek. De azért egyre több az igényem a nyugodt kutatómunkára.

– A REÖK-ben tegnap megnyílt táblafestészeti kiállítás megszervezésében is közreműködött. Nem teljesen mindegy, hogy a különböző festmények hogyan kerülnek egymás mellé a falra?

– Egy jó kiállításrendezést szerzői jogi védelem alá kellene venni. A táblafestészetre érkező alkotások nagyon eltérnek egymástól. Egy kiállítás nemcsak esztétikai értékeket hordoz, egy rendszert is be kell mutatnia, hogy a közönség is jobban át tudja látni. Persze jó kísérlet lenne, ha egyszer véletlenszerűen dobálnánk fel az alkotásokat a falra, de szerintem sokkal gyengébb eredményt hozna egy jól átgondolt koncepciónál.

Pipafüstbe burkolózva

– Aki egész életét műtárgyak között éli le, az elkerülhetetlenül gyűjtővé válik?

– Nagyon nehezen tudja megúszni, nekem sem sikerült. Szeretem szép tárgyakkal körülvenni magam, de inkább kivárós típus vagyok. Persze van olyan tárgy, amit nem szabad elengedni. Ehhez is kell a tapasztalat. Ha tudom, hogy valami húsz éve nem került a kezembe, és vélhetően a következő húsz évben sem kerül majd, azt meg kell vásárolni. De tudni kell elengedni is a dolgokat. Nem szabad, hogy valakinek mániájává váljon a gyűjtés.

– Mit szeret csinálni szabadidejében?

– Régen szenvedélyesen lovagoltam. Egy lovardát vezettem és oktattam is. Aztán egyetemistaként döntenem kellett, hogy a lovakra vagy a művészetre teszem fel az életem, mert mindkét terület egész embert kíván. A rendszeres lovaglás persze hiányzik. Ma már nem jut rá időm, ahogy a búvárkodásra sem. Mára az olvasás, a zenehallgatás és a pipázás maradt meg a legnagyobb hobbinak. Pipafüstben jutnak az ember eszébe a legjobb gondolatok. Szeretek otthon kiülni a teraszra egy jó könyv és egy pipa társaságában. A pipázás a szenvedélyem. Legalább tíz darab van belőle, hosszú, rövid, mindenféle.