Virágnyelven mondták el

– Nem protekciónak hívták annak idején, hanem szocialista összeköttetésnek, sok mindent el lehetett érni virágokkal – meséli a szegedi [namelink name="Bóday Károlyné Havrincsák Valéria"], aki az indulásától 11 éven át dolgozott a Széchenyi téri Pálma virágüzletben. Hivatalosan semmit nem lehetett kapni, ám ők egy-egy csokorral beszereztek a pult alól selyempapírt, szalagot, de cipőt, trevira pulóvert, sőt divatos orkánkabátot is.

Ha régi naplót őriz, vagy megmutatná korabeli fotóját valamelyik eseményről, nevezetességről, keresse Dombai Tünde újságírót a [email protected] címen vagy a 06-30/830-6459-es telefonszámon!

– Óriási forgalmunk volt. Csak hóvirágból kétezer csokrot adtunk el nőnapon, és hol volt még a többi! Karácsonykor három taxi hordta a virágokat reggeltől estig, plusz 15-20 eljegyzési kosár. Divat volt, hogy mi is kaptunk ajándékba süteményt, csokoládét, bort – eleveníti fel.

– [namelink name="Kovács Béla"] bácsitól tanultuk a szakmát, és hogy miként kell a vevővel bánni, meg titkot tartani. Hiszen a virágüzlet olyan, mint a gyóntatószék, a fél város magánéletét tudtuk. Ismertük az összes ügyvédet, bírót, orvost, de a színészek, énekesek is bejártak, miután megebédeltek a tejivóban. Premierre a rendező küldött virágkosarakat, de a művészek is egymásnak, a rokonokról, ismerősökről nem beszélve. A legtöbb csokrot Domján Editnek vitték a kifutófiúk és a tanulólányok. Mindig kaptunk tiszteletjegyet. Hétfőtől szombatig reggel 8-tól este 6-ig meg tovább is dolgoztunk. Előfordult, hogy kezet súrolni sem maradt időnk. Úgyhogy ráhúztuk a csipkekesztyűt, és szaladtunk, de nekünk énekelt [namelink name="Gyimesi Kálmán"] és [namelink name="Szabady István"].

A lányok. Szinte mindannyian saját üzletet nyitottak, Valika (az első sorban jobbról a harmadik) büszke rájuk. Bóday Károlyné gyűjteményéből

– A szabadtérire meg taxi tetejére kötözve vonultak a kosarakkal; az előadásokra állandó belépőt kaptam. Őrzöm a köszönőleveleket Gobbi Hildától, Kellér Dezsőtől, Illyés Gyulától. Halálukig expressz postáztunk nekik csokrokat, annyira szerették – mondja Valika. Megvan [namelink name="Kulka János"] édesanyjának saját kezűleg öntött gyertyája, amivel a virágokat megköszönte. Igaz, Eszter-napon csak neki dolgoztunk, annyian szerették, küldték neki a virágözönt. A család a második szomszédban lakott, a két gyerek, Jankó és Janina is bejárt az üzletbe Kati mamával, aki vigyázott rájuk. Ahogy az a négyéves kisfiú tudott nézni a nagy barna szemeivel! Volt persze részünk meglepetésben is: egy férfi elhunyt szerelmét siratva rendelt koszorút 32 szál fehér szegfűből. Mi is elérzékenyültünk a bánatán, másnap meg a Délmagyarországban olvastuk, hogy a gyilkossal sírdogáltunk együtt.

A Haladás Téesz 1958. április 29-én nyitotta ki a Pálmát a Széchenyi téri csemegeüzlet (ma a Horváth Mihály utca sarki pénzintézet) mellett. Valika pénztárosként kezdett, két évre rá költöztek közelebb a tejivóhoz. 24 éves korától vezette az üzletet 19 alkalmazottal, míg a férjével saját kertészetet nem hoztak létre Békés megyében. Akkor a téeszt a Felszabadulással olvasztották egybe, és pár évig a nővére, Irén vezette. Emlékei szerint egészen 1995-ig létezett az üzlet.