Nagy kaland a Vadaspark a nyolcgyermekes családnak

[namelink name="Szunyog Zoltánné Mihalik Hajnalka"] és férje nyolc gyermeket nevel egy Dóc környéki tanyán.

– Tökéletes férj – mondta Szunyog Zoltánra, arra utalva, hogy a gyermekek közül csak hat az övék, Józsi (11) és Anita (9) a testvéréé, de jól kijönnek.

Mindig várják a faluban

Hiába élnek nehéz körülmények között – az apuka és a nagyobbik lány alkalmi munkákat tud csak vállalni krónikus vérnyomásproblémája miatt –, adománypontot működtetnek. Hajnalka hetente többször fordul Szegeden és a tanyavilágban, ruhákat, játékokat, tartós élelmiszert gyűjt a szegényeknek. Ha játék kell, a gyerekek sem gondolkodnak, egyből nézik, mi az, amivel a náluk is nehezebb körülmények között élőknek segíthetnének.

– A faluban már sokszor várnak, és mondják, kinek mire lehet szüksége – magyarázta a szegedi Fatima Ház Alapítvány önkénteseként dolgozó asszony.

A család a nyarat jórészt otthon tölti, a nagyfiú, a tizenhét éves Szabolcs segíti őket, a szünetben idénymunkát tud vállalni. Szeretetben, vidáman telnek a napok, járják az erdőt, a kisebbek egy gumimedencében pancsolnak, de egy nyaralás vagy egy komolyabb program már nem fér bele a családi büdzsébe. Lapunk ezért a Szegedi Vadaspark segítségével állatkerti túrára invitálta a családot.

Aki úgy érzi, ruhákkal, játékokkal, tartós élelmiszerrel vagy iskolaszerekkel tudná segíteni Hajnalka munkáját, a [email protected] e-mail-címen jelentkezhet.

Zolika a főnök

– Nem is emlékszem, mikor jártam itt – mondta az apuka a bejáratnál, míg a család legkisebb tagja, a hároméves Zolika már a cápákat kereste. A tengeri ragadozóval ugyan nem találkoztunk, de a pingvinektől az új kifutójukon rágcsáló prérikutyafalkáig a család mindent megcsodált.

A Kincskeresők című, új mellékletünkkel szándékaink szerint olyan olvasók kéréseit teljesítjük, akik segítségre szorulnak, vagy mások számára is tanulsággal szolgálhat történetük, érdekes kívánságuk. Az olvasók kérése számunkra kincs, és a lapunkat választók is kincsre lelnek, ha hozzánk fordulnak.

Egy csoportban indultak a gyerekek a zsiráfok és tevék között a népszerű szurikáták felé. A kisebbek, a kilencéves Kinga és Anita egymásra, a nagyobbak Zolikára figyeltek – ő volt a főnök, az útmutatása szerint haladtunk. A kis sózsákot felváltva vitte Szabolcs és a szülők. A fókashow-n egy emberként emelték a magasba Zolikát, hogy lássa ő is a labdázó állatokat.

 Tart még a nyár, de félik az iskolakezdést: hat gyermek jár suliba, Szabolcs középiskolába, nem tudják még, hogyan szereznek be minden tanszert. Közben már a következő jótékonysági gyűjtésen gondolkodnak: a környék szegényeinek is jól jönne akár a használt ceruza, tolltartó, iskolatáska, egyebek.

Lapunk új, Kincskeresők című mellékletének célja, hogy ne „csak" tájékoztassuk olvasóinkat: amiben tudjuk, lehetőségeink megengedik, és a célok is összhangban állnak szerkesztőségünk értékrendjével – segítsük is életüket. Ha önnek vagy valakinek a környezetéből van olyan álma, vágya, kérése, amelyet valóra válthatnánk, jelentkezzen a [email protected] e-mail-címen, vagy küldje el kívánságát levélben a 6729 Szeged, Szabadkai út 20. címre „Kincskeresők" jeligével. Kérjük, egy rövid bemutatkozás mellett írja le történetét, és azt, miért az a kérése, amit megfogalmaz.

Kicsi a rakás

 – Jó gyerekek, még a kamaszlány, a tizenöt éves Vivien is tudja egy pillantásomból, ha nem jó a szerkó – beszélt rajzolni és festeni is szerető lányáról Hajnalka. Vivi elújságolta: táskát is készített már kartonpapírból. Ő is, ahogy a többiek, nagyon szeretik az állatokat, fogadtak már be cicát és kutyát is.

– Julien király! – kiáltott fel egy gyűrűsfarkú makit látva Zolika. A Madagaszkár című animációs film jutott eszébe, ugyanis nagy mesekedvelő. Van, hogy egy szobába tömörül a család, Magyar Népmesék, Eperke, Disney-mozik, minden jöhet. Kicsi a rakás, de együtt az igazi. Lesz még lehetőségük együtt játszani vagy járni a tanyavilágot.