Ilyen életet álmodtam

– Vasárnap megérkeztünk a kislányommal Szegedre, letettük a holminkat, elővettük a rollerjét a kocsiból, és elkezdtünk sétálni a Tisza-parton – mesél a visszatérésről Müller Júlia. – Végigsétáltunk ott, ahol én korábban rengeteget jártam, Veronika előttem rollerezett. Beültünk a Sótartóba ebédelni, és az volt az érzésem, hogy elrepülök. Nem egyszerűen boldogságot éreztem, hanem eufóriát.

Önfeledten játszik

Bacsó Péter zseniális szatíráját, A tanút Hamvai Kornél dolgozta át színpadra, melyet a Thália Színházban mutattak be lassan négy éve.

– Akkor kerültem fel Pestre, és jól éreztem magam a darabban, de a szegedihez képest Balikó Tamás rendezése nagyon más volt, és a kollégák is – idézi vissza Júlia, aki ugyanazt a szerepet játssza Újszegeden, mint anno a Tháliában. – Most megadatik az igazán önfeledt játék. Böhm György rendezési stílusa nekem szárnyakat ad, Elek Ferencnél kedvesebb és tehetségesebb partnert álmodni is nehéz, a szegedi kollégákkal újra találkozni pedig külön öröm. Nemcsak a munka remek, hanem a hangulat is.

Aranyfonál

Júlia sugárzó lénye alátámasztja a kijelentését: olyan élete van, amilyet mindig is álmodott magának.

– Az életemben az volt a meglepetés, hogy mikor ötvenévesen „kiment alólam a szakma", amiről mindig is álmodtam, mindenki azt hitte (én magam is), hogy össze fogok omlani, annyira hiányzik majd a színpad, de nem. Valószínűleg azért, mert jött a lehetőség, hogy könyvkiadót alapítsunk édesapámmal, Müller Péterrel, és kiderült, pompásan tudunk együtt dolgozni. Élvezem, hogy októberben megjelenik az új könyve, amit én már olvashattam, csodálatos lesz. Kész a borító, a címe Aranyfonál.

Színésznő és édesanya

Ízig-vérig színésznő Júlia, és ugyanennyire édesanya: a szerep mellett is nagyrészt a kislánya miatt döntött. – Az iskolában a fogadóórán azt mondta a kislányom csodás osztályfőnöke, hogy tudod, a kislányod milyen büszke arra, hogy te színésznő vagy? – emlékszik vissza. – Nagyon meglepődtem. Azt sem tudtam, emlékszik még rá.  Benne valószínű, hogy egy ideális kép élt arról, milyen, mikor valakinek színésznő az anyukája: jó, hogy megismerik, szeretik, de azt igazából nem tudta, mennyi lemondással járna ez az ő részéről is. Mikor lejöttünk Pestről, azt mondta, hogy ő mindenképpen  ott akar lenni velem a próbákon. Egy próbát ült végig. Ma már Borovics Tamás barátoméknál alszik. Eddig tartott a hatalmas lelkesedés. Örülök, hogy látja, hogyan élnénk, ha többet játszanék.

Ötéves kora óta színésznőnek készült, és egész életében az is marad, de ez nem zárja ki, hogy mással is foglalkozzon. – Kiváltságos a helyzetem. Megtehetem, hogy csak olyan színpadi munkát vállalok el, ami kedvemre való és belefér Veronikával a közös időnkbe – magyarázza Júlia. – Ez a munka pedig ilyen. Hálás vagyok a sorsnak és mindenkinek, akinek ebben szerepe volt, hogy most itt lehetek, és ez megadatik.