Új oldaláról nézzük Szegedet - megkérdeztük, mire kíváncsiak olvasóink

Az épülő lézerközpontban, a városházán és még a szemészeti klinika műtőjében is jártunk már azokkal az olvasóinkkal, akik a Kincskeresők mellékletünkhöz fordultak érdekes kéréseikkel. Megnéztük a várost a levegőből egy repülőn, egy tiszai sétahajóról, egy vitorlásról is, és lepillantottunk már utcáira a dóm tornyából, sőt az SZTE Tanulmányi és Információs Központ tetejéről is.

Arról kérdeztük olvasóinkat, Szeged mely részeire, épületeire lennének még kíváncsiak. Személyes találkozásaink és az internetes hozzászólások is szolgáltak meglepetésekkel.

A Szegedi Szimfonikus Zenekar harsonása, Simon Áron békéscsabai születésű, de már az SZTE Zeneművészeti Karára járt. – Természetesen érdekel a város, de szerencsére sok helyre eljutunk a zenekarral, már a szegedi városháza dísztermében is muzsikálhattunk – mesélte örömmel. Éppen egy békéscsabai barátjával sétáltak a városban, amikor találkoztunk, így a Szegeden kevésbé ismerős Horváth Ádámot is megkérdeztük arról, mit néz meg a városban. – Először a színházat és a múzeumot, fotózni is fogok – mutatott a nyakában lógó fényképezőgépre a fiatal grafikus.

Egy belvárosi kisbolt eladója azt vallotta, jól ismeri a várost, de van egy-két olyan épülete, amelybe szívesen bekukkantana. – A Takaréktár utca és a Tisza Lajos körút sarkán áll a Gróf-palota. Csodálatos kívülről, kíváncsi lennék, milyen lehet benne egy lépcsőforduló – beszélt a műemléki védettségű szecessziós épületről. Azt azonban fájlalja, hogy pár éve felújított tetőszerkezetére Zsolnay-cserép-másolatok kerültek. – Így kevésbé tetszetős – mondta. Az asszony egyébként nyitott szemmel jár városában, csodálja szépségeit, de elszomorítja, ha rongálás vagy a nemtörődömség nyomait látja. El is szomorította a napokban, hogy a Klauzál téren a cukrászda körül eldőlt dísznövényt és szomjazó virágokat látott. – Figyelhetnének rájuk jobban – mondta.