Azonnali hatállyal - így rúgták ki olvasóinkat

Elvesztett munkahely

– Nem ittam a főnökeimmel együtt, ezért nem csíptek, de mielőtt kirúgtak volna, már volt új munkám, így nem jött be a próbálkozásuk – írta Tabajdi Zoltán. A munkahelyük elvesztéséről kérdeztük a Délmagyarország olvasóit. Arra voltunk kíváncsiak, milyen módon mondtak fel nekik, rúgták ki őket. Az apropót a Népszabadság megszüntetése szolgáltatta. Mint ismert, a lap tulajdonosa október 8-án motoros futárokkal küldte ki az újságíróknak az értesítést, amelyben egyebek mellett az állt, felmentették őket a munkavégzés alól.

Munkamegosztás: a politika malmai őrölnek, a Népszabadság munkatársai dobozolnak.

A szerkesztőségünknek küldött olvasói levelekből kiderült, sokan veszítették el hasonló módon, egyik napról a másikra a munkájukat, és mondtak fel nekik azonnali hatállyal.

Olvasóink között voltak, akik egy mondatban mesélték el munkahelyük elvesztésének történetét.

Bagi Béla: – 29 év – 5 munkahely, mindig én léptem egy sokkal jobbért.

Reisz Patrik: – Volt, hogy hét órát ledolgoztattak velem a nyolcból, aztán csörgött a telefonom: „Szia, hogy vagy, ja, és ki vagy rúgva!"

Tornyai Ilona: – Szóltak Bokrosék, hogy huss! Harmincnégy év után. Az akkori rektor pedig azt mondta, akkor menni kell, de azonnal.

Tóth János: – Rendkívüli felmondással 1991-ben. Munkaügyi bíróságra mentem, és nyertem 152 ezer forintot.

Jött a pesti kommandó

– Az ország nyolc nagyvárosában pontban 10 órakor a budapesti központból az ügyfélszolgálati irodák ajtaján benyitott a 2-3 főből álló kommandó. Megvárták, míg kiszolgáljuk a még bent lévő ügyfeleket, majd bezáratták az ajtót. Közölték, lépjek ki a számítógépes rendszerből, mert bezárják az irodát, és rám mint céges alkalmazottra a továbbiakban nincs szükség – mesélte el történetét Katonáné Horváth Gyöngyi.

Elmondása szerint a Pestről érkezett emberek ismertették a lehetőségeket: vagy közös megegyezéssel válnak meg olvasónktól, vagy felmondanak neki. A személyes holmijait még összeszedhette, és a papírok aláírása után azonnal el kellett hagynia az irodát. Kollégáját is kirúgták, aki szintén alkalmazotti státuszban dolgozott. – Az irodát már másnap kinyitották, és a céggel üzletkötőként vállalkozói szerződéses jogviszonyban álló kollégákkal üzemeltetik – írta olvasónk.

– A legutóbbi alkalommal (egy nagy pénzintézetnél voltam karbantartó) a 8 órás munkaidőm vége előtt egy órával egy Pestről ideutazott HR-es közölte, másnap már nem is muszáj bemennem, mert országszerte megszüntették a munkakörömet, és a munkámat ezután külsős cég fogja ellátni. 15 perc alatt végeztünk, sietni kellett, mert még aznap a békéscsabai és szentesi kollégáimat is ki kellett rúgnia. Nem volt semmi előjele, se szóbeszéd, se terjedő céges pletyka vagy e-mail. A munkámmal a három év alatt elégedettek voltak, de legalább úri módon kifizették a 30 napos felmondási időmet, plusz egyhavi átlagbért úgy, hogy be sem kellett járnom – osztotta meg kirúgása történetét lapunkkal Korom István.

Vagy-vagy

– A múlt héten mondattak fel – írta Annamari, aki hat órában dolgozott az anyasági mellett, de elmondása szerint a vezetőség kitalálta, hogy legyen két műszak. – Ezzel feladták a leckét mindenkinek, hogy vagy vállalja a két műszakot, vagy felmond – írta olvasónk, aki otthagyta a céget. Herédi István 17 évig tanított testnevelést egy szegedi iskolában. Azt írta, hogy 2004-ben azért szűnt meg az állása, mert az igazgató nem tudott neki órát adni. – Mit tesz isten, már másnap ott volt a helyemen egy derék MSZP-s.

Olvasónk állítása szerint még egy évig volt óraadó tanár heti öt órában az iskolában.

– Felmondtam, mert találtam másik munkahelyet. Azt mondták, kötelező ledolgoznom a 30 nap felmondási időt. Közöltem, ezt nem tudom megtenni, mert mennem kell az új helyemre. A felmondólapomra azért csak ráírták a 30 napot. Jól van – gondoltam –, akkor majd 30 nap múlva jövök átvenni a papírokat. Erre két hét múlva küldtek egy levelet, hogy miért nem megyek be dolgozni, és ha továbbra se jelentkezek, akkor ki fognak rúgni – írta lapunknak Szabolcs.

A 90-es évek szegedi gyárbezárásainál fokozatos leépülés volt csoportos létszámleépítéssel – mondta a Cégvesztő című könyv szerzője, Fekete Klára nyugdíjas kollégánk. Elmondta, a Textilművekben még tudott beszélni azzal az emberrel, aki a szó szoros értelmében utolsóként lekapcsolta a villanyt. A cipőgyárban és a nyomdában voltak, akiket nem fizettek ki, és emiatt demonstráltak.

Kalap-kabát

– Soha nem rúgtak ki, sőt két munkahelyről elmentem több pénzért, amit megértettek, és azt mondták, ha nem érzem jól magam, bármikor visszamehetek, ami be is következett, de én gondolni sem mertem rá, hogy visszamenjek, amikor azonban felhívtak, és megbeszéltük a dolgokat, örömmel fogadtam, és 20 évig ott dolgoztam utána – írta Tóth Mária olvasónk.

Dobos Gábor azt mesélte, vissza akarták venni kisebb bérért. – Ennél nagyobb gyökérség volt, amikor a balesetem után már előre kitöltve vártak a papírok. Mindkét cég még abban az évben be is zárt. Ez volt az én ajándékom. Az első cég vezetője ma is ül különböző gazdasági bűncselekményekért – írta olvasónk.

Bár Nimcsovits Gyula állítása szerint még csak 22 éves, már nyolc munkahelye volt. – Hét alkalommal én mondtam fel, egy alkalommal pedig kirúgtak, mert nem mentem be, és nem szóltam, hogy nem megyek dolgozni. Esélyem se volt szólni. Másnap az igazolással a kezemben mentem be, és akkor közölték, hogy felmondtak nekem. Nem tették zsebre, amit mondtam. Mellesleg úgy volt, hogy felmondok – írta Nimcsovits Gyula.

Egy másik, szintén fiatal olvasónk pedig arról számolt be, ha megvan az új szakmája, mert a mostanival nem tud elhelyezkedni, Pestre vagy Ausztriába megy. – Kalap-kabát, elég volt. Erősen hajlok Ausztria felé. Ami nyugtat, csak 2-3 hónap kell, hogy összeszedjem magam, és angolosan távozzak – írta olvasónk.

A szegedi központú Lombard 2013-ban jelentett be csoportos létszámleépítést. A 400 munkatárs 30 százalékától olyan ütemezésben vált meg a lízingcég, ahogy „elfogyott a dolgozók alól a munka". – A létszámleépítés fájdalmas az érintett családoknak, éppen ezért olyan méltányos csomagokat dolgoztunk ki, amelyek elviselhetőbbé teszik a munkahelyek elvesztését, illetve segítséget jelentenek az új lehetőségek megtalálásában – nyilatkozta akkor lapunknak Papp Zoltán, a Lombard HR-igazgatója. 2014 márciusában  a Prímagáz Zrt. bezárta az algyői palacktöltő üzemét, amivel 74 ember munkahelye szűnt meg. 2015 januárjában azonban 74 emberből 20-at visszavettek, ők a palackok műszaki felülvizsgálatát végzik.

Waldmann Gábor munkajogász: Négy dolog, amire érdemes odafigyelni

Egy-egy munkahelyi konfliktus kialakulásakor a felek hajlamosak elfelejteni a többéves együttműködést, és bíróságon kötnek ki, pedig nem minden esetben a pereskedés a legjobb megoldás – állítja Waldmann Gábor ügyvéd, munkaügyi szakjogász, az SZTE Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék címzetes docense.

– Mennyire tájékozottak a magyar munkavállalók a munkajog területén?

– Az alapvető jogosultságokkal (bérezés, pótlékok, szabadidő, szabadság stb.) és kötelezettségekkel (munkaidő kezdetekor munkára képes állapotban történő megjelenés, utasítások megfelelő végrehajtása stb.) tisztában vannak a magyar munkavállalók, de természetesen minden egyes helyzetre nem lehet felkészülni mélyebb munkajogi ismeretek nélkül.

– Mennyire vannak tisztában a munkavállalók a jogaikkal?

– Általánosságban kijelenthető, mindenki megpróbál utánanézni a jogi lehetőségeknek, ha valamilyen konfliktus adódik. Legtöbbször az interneten keresik a megoldást, illetve az ismerősök tapasztalataira hagyatkoznak, amelyek azonban sokszor félrevezetők. Természetesen hasonló esetek léteznek, de az egyedi körülmények döntően befolyásolhatják az ügyeket, amelyekre az internetes fórumok nem adnak megfelelő eligazítást, megoldást. Emiatt előfordulhat az is, hogy félresiklik az ügy a munkavállaló szempontjából. Ha például írásbeli figyelmeztetést kap a munkavállaló, vagy egyik napról a másikra felmondanak neki, a munkáltatókat is terheli tájékoztatási kötelezettség. Például egy azonnali hatályú felmondás esetén a munkáltatónak fel kell hívnia a munkavállaló figyelmét arra, hogy 30 napon belül keresetet indíthat a munkaügyi bíróságon. A felmondást és egyben a jogorvoslatra irányuló tájékoztatást írásba kell foglalni. Ilyen esetekben célszerű jogi segítséget kérni annak eldöntése érdekében, hogy érdemes-e egyáltalán bírósághoz fordulni. Egy munkaügy per ugyanis komoly költségekkel járhat pervesztesség esetén.

Waldmann Gábor: Egy munkaügyi per komoly költségekkel járhat pervesztesség esetén.

– Melyek a munkavállalók leggyakrabban elhangzó kérdései?

– Ilyen általános, mindig elhangzó kérdést nem tudok meghatározni. Az esetek többségében a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatban merülnek fel kérdések a munkáltatókban és a munkavállalókban is. A munkaviszonyok jogellenes megszüntetése a munkavállalókra és a munkáltatókra is nagy terhet jelenthet. Sokan ezt csak akkor látják be, miután már elvesztettek egy munkaügyi pert azért, mert például nem volt megfelelő a felmondás indoklása. Ezért fontos a munkajogban a „megelőzés", a konkrét lépések előtti tájékozódás.

a) legalább 3 év esetén 1 havi,

b) legalább 5 év esetén 2 havi,

c) legalább 10 év esetén 3 havi,

d) legalább 15 év esetén 4 havi,

e) legalább 20 év esetén 5 havi,

f) legalább 25 év esetén 6 havi távolléti díj összege a munka törvénykönyve szerint.

– Mi az a négy dolog, amire minden körülmények között figyelnie kell egy munkavállalónak?

– A munkaviszony egy hosszú, általában évekig, akár évtizedekig tartó – együttműködésen alapuló – jogviszony a munkáltató és a munkavállaló között. Egy-egy munkahelyi konfliktus kialakulásakor a felek hajlamosak elfelejteni ezt a többéves együttműködést. Egy konfliktust talán úgy lehet higgadtabban és objektíven kezelni, ha nem csak a konkrét problémákat nézi a munkáltató vagy a munkavállaló, hanem összességében értékelik az elmúlt éveket, és akkor talán sikerül találni egy kompromisszumos megoldást.

Az alapvetések: 1. A havi elszámolása megfelel-e az általa kiszámolt bérnek. A munkavállaló jogosult ellenőrizni a havi elszámolásokat. 2. Ha jobb munkát talált egy munkavállaló, az nem ok arra, hogy azonnali hatállyal megszüntesse a fennálló munkaviszonyát. A felmondási időt le kell dolgoznia. 3. Nem minden esetben a pereskedés a legjobb megoldás egy konfliktushelyzetben. Egy munkaügyi per pszichésen jobban megviseli a munkavállalót, mint a munkáltatót. 4. A kompromisszumos megoldás mindkét fél részéről előnyökkel járhat.

– Mit tehet az, akit egyik napról a másikra bocsátanak el a munkahelyéről?

– Ha azonnali hatállyal szüntetik meg a munkaviszonyát, nem illeti meg semmiféle juttatás. Természetesen 30 napon belül bírósághoz fordulhat, ha úgy ítéli meg, hogy nem ért egyet a felmondás indoklásával. Munkáltatói felmondás esetén alapesetben a felmondási idő 30 nap, amelynek a feléről mentesíteni kell a munkavégzés alól a munkavállalót.

A munkaviszonyban töltött évek után a felmondási idő emelkedik a munka törvénykönyvében foglaltak szerint. Három év munkaviszony után már egyhavi végkielégítés is megilleti a munkavállalót. Ez is a munkaviszonyban töltött évek után emelkedik a munka törvénykönyvében foglaltak szerint. Természetesen vannak kivételek, amikor nem illeti meg végkielégítés a munkavállalót munkáltatói felmondás esetén sem, például ha a magatartása miatt szüntették meg a munkaviszonyát. Munkáltatói felmondás esetén is megilleti a jogorvoslat a munkavállalót.

– Mit jelent az, ha valakit felmentenek a munkavégzés alól? Október 8. óta már sokszor hallottuk ezt a Népszabadság-ügy kapcsán.

– A munka törvénykönyve előírja, hogy a munkavállaló számára alapbért kell fizetnie a munkáltatónak arra az esetre, ha nem tesz eleget a munkáltató a foglalkoztatási kötelezettségének. Ez a munkáltató részéről egyben kötelezettségszegésnek is minősül, hiszen alapvető kötelezettsége egy munkaviszonyban a munkáltatónak, hogy megfelelő munkával lássa el a munkavállalót.