Tarján felett jártunk

A tarjáni víztoronyba szeretnék felmenni – hangzott Sánta Péter válasza, amikor arról kérdeztük olvasóinkat: melyik nevezetes, de ritkán látogatható szegedi épületet néznék meg.

A szegediek gyakran találgatják, milyen lehet a víztoronyból a kilátás. Utoljára 98-ban nyitotta ki kapuit a betonmonstrum, míg Szent István téri rokona rendszeresen fogad látogatókat. Ennek oka, hogy a tarjáni épületbe biztonságos, de nem túl kényelmes csigalépcső vezet fel. A Szegedi Vízmű azonban kinyitotta lapunknak a tornyot, így Tóth László ivóvíztermelési üzemvezető kíséretében bejárhattuk Péterékkel.

A fiatalember és párja, Dankó Adrienn csak pár utcára lakik a tarjáni víztoronytól, a férfi a környéken nőtt fel – ezért is foglalkoztatja már régóta, milyen lehet a tetejéről a városra lenézni.

A pár a kereskedelemben dolgozik, de nem ugyanannál a vállalatnál: nehéz így közös szabadidős programot szervezniük. Lelkes csapatunk több fényképezőgéppel tört a magasba, a pár meg is számolta nézelődés közben: több mint 300 lépcsőfokot másztunk meg a panorámáért.

A Tarján városrészi és az Újszeged, Töltés utcai víztornyok „testvérek". A tornyok terveit Vizvárdy István és Söpkéz Gusztáv készítette el.

A tarjáni torony 1968–1970 között épült, az újszegedi 1971 és 1973 között.

1500 (1000 + 500) köbméter középnyomású és 800 (500 + 300) köbméter magasnyomású tárolókapacitásúak.

Az alsó víztárolót tartó szerkezeti lemez 1,6 méterről fokozatosan 0,6 méter vastagságúra változik.

A torony első „kilátója" 38-39 méter magasan van, már innen is le tudtunk nézni a közeli tízemeletesekre is. Megállapítottuk, hogy Petőfitelep, Makkosház és a belváros is „lángol" az őszi színektől. A fenti gyűrű 59 méter magas, maga az épület 61 méter (a dóm tornya 81 méter – a szerk.), innen már kirajzolódott a várostérkép. – A Szent István téri víztoronyból szebb a kilátás – jegyezte meg Tóth László, de ez csapatunkat nem zavarta. Az Öreg Hölgyet már megmászták Péterék, Tarján felülnézetére voltak inkább kíváncsiak. Azt is megtudták az üzemvezetőtől, hogy a vízműtelepek is el tudnák látni a várost, de a tornyok egy hosszabb áramszünet esetén is kitartanak.

Érdekesség, hogy míg a 80-as években közel 100 ezer köbméter vizet használt el Szeged egy nap alatt átlagosan, ma „csak" 27-32 ezret. Ennek oka egyrészt az ipar leépülésében keresendő, illetve sok üzem saját kúttal, kutakkal bír.