Múltidézők a szerkesztőségben: megjárták a hadak útját

[namelink name="Lengyel László"] 1956 után a kalocsai ezrediskolának volt a tüzérparancsnoka egy évig. Később Szegedre került, és az elhelyezési főnökség műszaki osztályvezetője volt.

[namelink name="Molnár János"] gépipari technikumot végzett Szegeden, majd több vállalatnál, még Németországban is megfordult. Mindig műszaki területeken dolgozott, sikeres saját vállalkozást vezetett.

[namelink name="Mészáros András"] elmesélte, 27 évig Szegeden, az ifjúsági rendelőben orvostechnikai műszerészként dolgozott, itt találmányai voltak, még saját szabadalommal is büszkélkedhet. 37 évesen kezdett szolfézst tanulni, zongorán és gitáron játszani. Kórusok tagjaként szebbnél szebb helyekre jutott el Nyugat-Európában.

– Emlékeztek arra a tüzér főhadnagyra, akit szőrszálnak csúfoltak a háta mögött, mert mindig szőrözött? – kérdi Molnár János egykori őrvezető. A 82 éves férfi nemrégiben szerkesztőségünkben találkozott 56-os katonatársaival. Csörög rovatunkban olvasta a felhívást, miszerint Mészáros András egykori honvéd kutat akkori bajtársai után. A szintén 35-ös születésű András közös emlékidézésre vágyott.

Nemigen ismerték meg egymást

– Két és fél éve halt meg. Jó humorú, jóképű fasza gyerek volt, csak nagyon szőrös – válaszolja a 87 éves Lengyel László, aki 56-ban a bajai ezred alezredese volt.

– Az összes lepedőt, törölközőt te intézted! – mondja László Mészáros Andrásnak mosolyogva, hiszen az arcok valahol mélyen csak megmaradtak. – Hadtáposként szolgáltam, ezért mindenkivel találkoztam. De természetes, hogy nem nagyon ismerjük meg egymást, hiszen akkor egészen másképpen néztem ki én is – dicsekszik András egy fiatalkori, egyenruhás fotóval. Tisztán emlékszik, hogyan élte meg  1956-ot: – Mi, hadtáposok kutya egy társaság voltunk, soha nem vettük komolyan a gyakorlatot sem, így nyugodtan aludtunk tovább akkor is, amikor október 23-án kitört a forradalom, és riadót fújtak a laktanyában.

Mészáros András fiatalkori igazolványát is megmutatta.

Amikor kitört a forradalom

– A riadó miatt senki nem hagyhatta el a laktanyát, dekkoltunk. Az első komolyabb ténykedésünk: 25-én elfoglaltunk néhány középületet, Baján az összes be- és kivezető utat. Szombaton irány Budapest – meséli Lengyel László. Megtudjuk: az úton éreztek először idegességet a gyomrukban, amikor látták a lefelé „csorgó" orosz katonák kormos arcát. Nem tudták, élni vagy meghalni mennek... A volt ÁVH-s laktanyába vonultak, majd mindenféle harci tevékenység nélkül, november 4-én kapták a parancsot: menjenek haza.

 Kutya világ

 – A bajai ezred megszűnt, aki még nem töltötte le a kétéves szolgálatát, átkerült Kalocsára – meséli Molnár János. Az egykori bajtársak megállapították: kutya világ volt ez! Egy olyan világ, amiben ha egy ember nem tetszett valakinek, arról tettek, hogy másnapra eltűnjön. A pesti utcák csatatérré váltak: fiatal gyerekek húzták zsinóron a Molotov-koktélokat, és ehhez hasonló szörnyűségek.