Olvasónk írta: Leonie

Csernobil, 1986. április 26. és Fukusima, 2011. március 11. Két helyszín és időpont, ahol és amikor az emberiség hite megrendítő erejű horgot kapott az atomerőművek biztonságos működését illetően. És ha valaki veszi a fáradságot, a keresőbe beüti az atomkatasztrófák kulcsszót, megtudhatja, a fentieken túl több eltitkolt eset is „színesíti" ezt a palettát.

Állítólag létezik egy tanulmány, amely szerint a jelenleg érvényes törvények és rendeletek szerint Paks–2 nem épülhetne meg a kijelölt helyszínen. Miért? A tanulmány szerint a térségben a földkéreg szerkezete nem zár ki egy esetleges földrengést. A kormány ezt a tényt elhallgatta, a titkosítás az erőmű építés körül szinte misztikus méretű, egy népszavazás kiírását pedig kategorikusan elutasítja a hatalom.

Az nem lehet indok, hogy nemzetközi szerződés léte miatt nem tartható meg. Előbb kellett volna népszavazást tartani, és annak eredményétől függően szerződést kötni, vagy gondoskodni a majdani erőműbezárás kieső kapacitásának pótlásáról, más energiaforrásból. De hogy kerül a csizma az asztalra, azaz mit takar a cím?

Tudta? Létezik a világon egy, a 70-es években korszerűen, jelentős költséggel készre felépített atomerőmű, amelyet soha nem helyeztek üzembe, így egyetlen watt áramot sem termelt. A helyszín az ausztriai Zwentendorf, ahol jelenleg napenergiából nyernek áramot, és kutatást is folytatnak. Az atomerőmű építését állandó politikai vihar övezte, míg végül a kancellár 1978-ban – bízva támogatottságában – kiírta a népszavazást. A választók – kis többséggel – nemet mondtak.

Az erőmű öt évig egy gondnok felügyeletére volt bízva. Az ő kutyája, Leonie soha nem volt hajlandó bemenni a reaktorterembe. A sógorok „átvészelték" atomerőművük bukását, és egészen jól érzik magukat atommentes hazájukban. Így is lehet élni és boldogulni!

Széll István, Sándorfalva