Tapintható múlt a Budapest Noir-ban - Anger Zsolttal beszélgettünk

A Budapest Noir visszarepít bennünket az 1936. évi fővárosba, ahol meghal egy fiatal nő. Nem egyedi eset – Gordon Zsigmond bűnügyi újságíró azonban felfigyel rá, és elkezd szaglászni. Mivel egyre többen akarják betörni a szaglászó orrot vagy a fejet, amelyhez az orr tartozik, gyanús, hogy forró nyomot követ.

A Belvárosi moziban tartott pénteki filmbemutató után a rendőrfőkapitányt alakító Anger Zsolt beszélgetett a közönséggel.

A moziban töltötte a gyermekkorát

– A nagymamám itt dolgozott jegyszedőként, úgyhogy 1971-től 1995-ig ebben, meg a szomszédos moziteremben töltöttem a gyerekkoromat – mesélte el a szegedi származású színművész.

– Gyerekkoromban mindenféle szerettem volna lenni; utána rájöttem, hogy ha színész leszek, akkor lehetek bármi. Például a 30-as évek Magyarországán rendőrfőkapitány – ezzel elég kevés ember büszkélkedhet az önéletrajzában így a 21. század elején, nem?

Teljesen érthető, hogy miért izgalmas Gellért Vladimirt játszani Gömbös Gyula miniszterelnök halálának évében, három évvel a második világháború kirobbanása előtt. Kondor Vilmos regénye a bűnténytől nem sajnálja a politikai, társadalmi színezetet sem, amely Gárdos Éva rendezésében is visszaköszön.

Mi lehetett akkoriban?

– A Filmalap olvasó szakosztálya a kortárs magyar irodalmat figyeli, és itt figyelt fel Kondor Vilmos könyvére. Mostanában jellemzően sok film játszódik a 30-as, 50-es években: ezek feldolgozatlan időszakok, és próbáljuk megfejteni, hogy mi lehetett akkoriban – magyarázza Anger Zsolt.

– Érdekes a 30-as évek Magyarországát így filmen látni, mert meg lehet találni az áthallásokat a jelenünkre emberi, politikai vagy más téren. Az ember mindig ugyanolyan, sosem tanul, csak a díszlet változik körülötte.

Ezt erősíti a film utolsó, cinikus mondata, és rengeteg olyan részlet, amelyet kár lenne előre lelőni.

A film után a nézők is érdeklődtek, hogy miért kapunk keveset Budapestből – Anger Zsolt válaszként elárulta, mennyi munkával jár egy-egy külső jelenet.

– Bepiszkította Budapestet az a sok vizuális erőszak, amelyet elkövettünk rajta; nagyon sok apróság megölné a látványt, elég a gázvezetékek helyét jelző kis sárga tábla a kerítésen – mondta el.

– Amikor „kiszaladtunk" a Szabadság hídra forgatni, az úgy nézett ki, hogy a location nevű stáb 3-4 nappal előre felmérte a kiszemelt helyszínt. Ha kiderült, hogy az egyik jelenethez egy erkélyről fentről kell világítani, akkor fél napon keresztül várta a tulajdonost, megivott vele egy kávét, és megkérdezte kedvesen, hogy használhatnánk-e a forgatás erejéig az erkélyét.

Miután mindent előkészítettek, aznap hajnal 1 órakor megérkezik a stáb 8-10 busszal, térképen előre kijelölt helyen leparkolnak, majd reggel 5 körül megérkeznek a színészek is. Sminkelnek, majd nagyjából reggel 7-ig forgatnak, mert utána már nem megfelelők a fények.

Sokszor a filmekben azért látszik olyan varázslatosnak az a helyszín, amit máskor megnézhetsz napközben, de nem látsz semmi különlegeset, mert hajnalban forgatták a jelenetet.

Maga a forgatás körülbelül ötven napig tartott, ebből Anger Zsolt négy napon dolgozott a stábbal, a főszereplő, Kolovratnik Krisztián nagyjából 42 napot. A filmen megelevenedő 30-as évekbeli Pest pedig nem fekete-fehér, mint a korabeli fotók, hanem színes, eleven.

A múlt velünk lakik

– A fekete-fehér filmet egy másik világnak gondoljuk, amelyet ki kell egészítenünk a magunk fantáziájával, míg a színes felvételek dermesztően közel hozzák a történelmi eseményeket – jelenti ki a színművész, aki szabadidejében sokat fotózik. – Érdemes közelivé hozni azt a Pestet is, hiszen a múlt itt lakik velünk a házak között.

Kondor ötkötetes sorozatából jó eséllyel több filmet is készítenek: Gárdos Éva a budapesti sajtóbemutatón egy kérdésre válaszolva azt mondta, szívesen leforgatná a regény folytatását, remélhetőleg a Filmalap is hozzájárul majd ehhez.