Az ékszer intim dolog - Molnár Gábor dédpapája megelőzte korát

– Az egész egy játék volt. Még ma is érzem az illatokat, a műhelyszagot. Azt a szeretetet, ahogy a nagyapám az ügyfelekkel bánt. Tőle tanultam, hogy ha egy munkásember lép be az üzletbe, akkor is királyként szolgáljuk ki – avat be Molnár Gábor, a szegedi Ékszergödör Egyedi Ékszer Karikagyűrű Manufaktúra vezetője. Az aranyműves elmeséli, hogy idén ünnepli 100. jubileumát a családi vállalkozás, 1917-ben alapította anyai ágon a dédnagypapája. A családi elbeszélésekből tudja, hogy a dédpapa nyitottságával megelőzte a korát, hiszen gyémántokkal is foglalkozott – az értékes kövek még csak ekkor jelentek meg a magyar piacon.

Kell a művészi érzék

– Fekete dióból fa-, karbon-, fekete korall és fémberakásokat látunk a gyűrűkben – a nyitottság tovább öröklődött? – faggatózunk. – Törekszem arra, hogy minél extrémebb, különlegesebb anyagokat is használjak az arany és az ezüst mellett – mutat rá Gábor, és már a kezében tart egy vasberakású gyűrűt. Közben elmondja, sokszor kísérletezik, hogy a színek úgy álljanak össze, ahogyan azt megálmodta. Kicsit vegyészkedni is kell mindehhez.

Az USA-ban is tanult

 – Fizikailag igénybe vesz. Sokszor szúrtam már meg a kezem a vésőgéppel ahhoz, hogy elmondhassam, szerintem férfias, piszkos-koszos szakma a miénk, ahol nagy előny a művészi érzék, hiszen rengeteg kézzel vésett ékszer készül a műhelyben.

– Sok mindent tanultam anyutól is – ő harmadik generációs ékszerész a családban, most is együtt dolgozunk –, és mivel gyerekkoromban nem volt, aki vigyázzon rám, suli után mindig a műhelybe mentem, mondhatjuk, ott nőttem fel.

Nem hajlandó még aprócska pletykákat sem elárulni a különböző celebekről, pedig nekik is készít ékszereket.

Korán kiderült, hogy van hozzá kézügyességem. Bármit használhattam, semmit nem vettek ki a kezemből – sok a vágó, szúró szerszám –, mindent a saját bőrömön tapasztalhattam meg. Igyekszem a fiamat is így nevelni. Látja, szokja a szakmát, de semmit nem fogunk neki erőltetni, önálló személyiség, majd eldönti... Mór még csak 8 éves, most inkább zenei-színházi vonalon pörög. Két évvel ezelőtt azonban együtt „dolgoztunk", az anyukájának egy gyűrűt készítettünk ajándékba – meséli.

Azt is megtudjuk, hogy Gábor 19 éves volt, amikor telente elkezdett kilátogatni édesanyja nagybátyjához Beverly Hillsbe. – Ő ott dolgozott a Van Cleef & Arpelsnél. (Több mint száz éve működő, ékszergyártással foglalkozó vállalat – a szerk.) Ferike – a családban így becézik – személyesen készített ékszereket Frank Sinatrának, Elvisnek, Michael Jacksonnak, Liz Taylornak, Sharon Stone-nak, de még az egyik amerikai elnöknek, Ronald Reagennek  is.

Ismerték a papát

– Emlékszem, mindenki ismerte a nagyapámat a városban. Ha elhangzik a neve – Nógrádi László –, az idősebbek tudják, kiről van szó, emlékeznek a mai Centrum-gödör helyén működő üzletünkre, kirakatában az órával, amelyen egy  hintázó porcelánbaba volt. Az Ékszergödör nevet apa találta ki, amikor a rendszerváltás  után a Hágival szembe, egy pincehelyiségbe költöztünk – meséli Gábor. Nem hajlandó még aprócska pletykákat sem elárulni a különböző celebekről – pedig megtudjuk, nekik is készít ékszereket. Csak annyit fűz a témához: – Az ékszer intim dolog.

 Gábor elárulja, a tömegtermelés nem konkurencia számára. A lényeg, hogy minőséget, egyediséget kell nyújtani, és természetesen szeretni és tudni kell sokat dolgozni. Megjegyzi: – Zsuzsi nélkül mindez nem menne, hiszen ő az eszem és jobbkezem – mondja Gábor szintén ötvös kollégájáról.

Az ötvös műhelyében angyalhívó is készül. Ezek a középkor óta közkedvelt ékszerek a legenda szerint vigyáznak ránk. Az angyalhívó medálok eredete egy különleges kapcsolatban rejlik, amely az emberek és az angyalok között, az eredendő bűnt megelőzően állt fenn. Az első vétek miatt azonban elszakadtunk egymástól, így az angyalok apró, személyre szóló csengőket ajándékoztak az embereknek, melyekkel mindenki jelezhet a „saját" angyalának.