Szeged és környéke

2019.01.14. 13:00

A hideg sem akadályozza meg a legkitartóbbakat: hóesésben jutalom a tereplovaglás

Télen sem néptelenednek el a lovaspályák: a szállingózó hóban lovagolni különleges élmény azoknak, akiket nem tántorít el a hideg a szabadtéri sportolástól.

Borbola Lilla

Csend honolt ottjártunkkor a balástyai tanyavilágban található Kóbor-lóban, mégsem volt kihalt a lovastanya: az ötéves Mészáros Lara épp lovagláshoz készülődött. Sapkájára kobakot, azaz fejvédőt húzott édesanyja, míg a lovasoktató, Ternerné Juhász Anna, vagy ahogy mindenki hívja, Manó felszerszámozta a békésen szénát ropogtató Bárót, a deres paripát.

Nem lehet elég korán kezdeni

 Hórukk! – segítette fel a pici lányt Manó a lóra. Hiába: van, akit a hideg sem rettent el attól, hogy a szabadban mozogjon.

 


 – Másfél éves kora óta lovagol, mert akkor azt vettem észre rajta, hogy minden lónál megállt, és csak nézte-nézte őket ámulva. Elhoztam egy próbakörre, és azóta nincs megállás, annyira megtetszett neki. Minden héten jövünk, amikor nem beteg, télen is – mondta Lara édesanyja, Mészárosné Tóth Nikoletta, miközben a nagycsoportos lány bemelegített a lovon.

 

"Azt látom, hogy ha valakiben kialakul a lovak és a lovaglás iránti rajongás, akkor azt nem rémíti meg egy kis hó sem."


Öccse, a kétéves Zétény addig a pej lovat, Sacit simogatta, és a kutyákkal játszott. Ő csak megfigyelni és játszani jár ki a Kóbor-lóba.


– Inkább a malacokat szeretem – fejtette ki a kisfiú, és már ment is tovább, elvégre rengeteg a felfedeznivaló egy ekkora területen.

Kikapcsol és fejleszt

 Az anyuka szerint Lara „más tészta". Úgy látja: a kislány fejlődésén is meglátszik a kitartó munka: – Teljesen átszellemül az edzéseken, nem lát, nem hall, csak a lovaglásra és Manó utasításaira figyel. Fél óra alatt teljesen lenyugszik, mindenre sokkal jobban tud koncentrálni utána.

 


Járunk logopédushoz, de egy lovaglás után is sokkal tisztábbá válik a beszéde, és a járásán és a testtartásán is meglátszik a mozgás – árulta el az édesanya. A kislány közben ügyesen irányítja a lovat oktatója vezetésével, lépésben köröznek a pályán.

Szívóssá tesz a rajongás

– Báró a legszebb, tetszik a színe, és nagyon nyugodt – mondta Lara, mikor azt kérdeztük tőle az edzés végén, ki a legkedvesebb számára a 11 ló közül. Édesanyja elárulta: terepre is járnak már, a lovastanya körüli erdő Lara kedvence, amely minden évszakban szép. Hóesésben lovagolni azonban igazán különleges élmény – értett egyet a kislány és oktatója.

 

Pej és deres

A lovak színét nem a hagyományos színnevekkel szokták megnevezni. Barna és fehér ló tehát nincs: előbbit pejnek, utóbbit deresnek nevezik. Ezeken belül is rengeteg típust különböztetnek meg attól függően, hogy milyen színű sörény, farok és hogy milyen méretű, színű foltok találhatók az állaton.


Így létezik például gesztenyepej, meggypej, sötét- és világospej, míg a dereseknél az almásderes vagy a legyesderes kifejezés a rajta lévő foltok méretére utal. A szőrzet alapszínei közé tartozik a fekete és a sárga megnevezés is.


– A nyári szezonhoz képest persze kevesebben járnak ilyenkor, de sok a kitartó gyerek. Érdekes, hogy közöttük is nagy arányban vannak a kicsik, pedig azt gondolná az ember, hogy nem ők a szívósabbak. Azt látom, hogy ha valakiben kialakul a lovak és a lovaglás iránti rajongás, akkor azt nem rémíti meg egy kis hó sem – véli Manó.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!