Csak minden 3. magyar sportol rendszeresen - szegedi olvasónk 34 kiló mínusznál tart

A legutóbbi Eurobarometer-felmérés szerint a magyaroknak csupán harmada sportol rendszeresen, heti két-három alkalommal. Az európai uniós országokban élők sport- és fizikai aktivitásait vizsgáló kutatás rámutatott: a megkérdezett magyarok csupán 11 százaléka vallotta azt, hogy azért sportol, mert örömét leli benne. Az Európai Unió többi országában ez a mutató 30 százalékon áll.

A probléma rendszerint gyerekkorban kezdődik: már a kicsik sem szeretnek sportolni. – Okostelefon és számítógép. Ezeket választják a mozgás helyett – beszélt tapasztalatairól Kiss László, a Rókusvárosi II. Számú Általános Iskola igazgatója, aki az OTP–Mol Bozsik iskolai program szegedi vezetőjeként különösen fontosnak tartja a fiatalok szemléletváltásának elősegítését.

– Sajnos gyakori, hogy felszereléshiányra hivatkozva vagy különböző igazolásokkal kibúvót keresnek a gyerekek a testnevelésórák alól. Éppen ezért mi olyan órákat igyekszünk tartani, ahol nincs teljesítménykényszer, és a játékosságon van a fő hangsúly.

A cél ugyanis az, hogy jól érezzék magukat, hátha akkor ahhoz is kedvet kapnak, hogy délutánonként lemenjenek a játszótérre vagy biciklizzenek egyet. Így lehet elérni azt is, hogy ilyen sok diák vegyen részt a Bozsik-program tornáin, amelyen 19 szegedi általános iskola csapata mérkőzik meg egymással – utalt a pénteken éppen az iskolában zajló rendezvényre.

A kibúvók keresése egyébként nem csak a gyerekekre igaz, felnőttkorban azonban ezt már úgy hívjuk: kifogás. – A leggyakrabban mondogatott indok arra, ha valaki nem sportol, hogy nincs rá ideje. Ezt követi az, hogy nincs rá pénze – mondta el Márton-Solymosi Melinda, a Feeling Center fitnesz-wellness menedzsere.

– Erre azt szoktuk mondani, hogy a sportra mindig kell időt szakítani, a gyaloglás vagy futás pedig nem költséges sport.

A szakember szerint egyébként érettség kell ahhoz, hogy rájöjjünk: sportolni hasznos. – A húszéveseket még csak az motiválja, hogy jól nézzenek ki, 40 év felett viszont sokan rájönnek, hogy egészségük fontosabb, mint az, hogyan mutatnak az aerobikruhában.

Simon Attila 27 évesen döntött úgy, hogy sportolni kezd – előtte legutóbb iskolai testnevelésórán vett részt. – Az általános iskola 4. osztálya óta rakódott rám a súlyfelesleg, amiben természetesen a mozgásszegény életmód is közrejátszott. Egy idő után pedig már azért nem bírtam mozogni, mert a súlyom megakadályozott ebben – mesélte.

A férfi 168 kilós volt, amikor úgy döntött, változtat az életén. Januárban benevezett a Nagy Fogyás Challenge-be, mostanra 34 kiló mínusznál tart.

– Nehéz volt rászánni magam a sportolásra, de mostanra már élvezem, sőt hiányzik is, ha kimarad egy edzés. A mozgásnak hála pedig kevesebb a stressz, és a hangulatom is sokkal jobb.

Megkérdeztük szegedi olvasóinkat: Mennyit sportol?

Takács Ágota (egyetemi hallgató):

– Mióta egyetemre járok, már nem sportolok rendszeresen. Kick-boxoltam, úsztam régebben. A karunkon pedig aerobikra lehet járni, az meg annyira nem szimpatikus nekem. A kötelező tesis kurzusok messze vannak, a Hattyas soron, így még halogatom.

Flamann Luca (egyetemi hallgató):

– Általában hetente háromszor eljárok kondizni. Másfél éve kezdtem körülbelül, a jó alak a cél leginkább. Azelőtt pedig 12 évig lovagoltam. Pécsre járok egyetemre, ott nincs kötelező sportolás előírva. Én választottam a konditermet, de szerencsére nem drága.

Kakuszi Zsolt (gyári munkás):

– Sajnos ritkán, van két kicsi gyerekem. Régen sok tömegrendezvényen vettünk részt a feleségemmel. Olimpiai ötpróbáztunk, szerintem az sok szegedinek ismerős már. Hozzám a futás és a kerékpározás áll legközelebb. Szeretek sportolni.

Kakusziné Szalai Zsuzsanna (közgazdász):

– Régen a Balatont is átúsztam, azt hiszem, ötször. Sajnos mostanság későn érek haza, de néha-néha elmegyek futni. Pedig a jelenlegi idő már pont jó a kinti sportokhoz... Most beteg vagyok, de mondjuk tavasztól ősz végéig biciklivel járunk a gyerekekkel mindenhová.