Egy mű igenis okozhat katartikus élményt

Egy egyetemi dékánnak mindig sok a dolga. Hát még ha zeneszerző is mellette. [namelink name="Tóth Péter"] elmesélte, mi a helyzet vele mostanság. Két hete mutatták be Budapesten Örkény Tótékjának operaváltozatát, amelyhez ő szerezte a zenét. Már korábban megírtuk, hogy sikere volt, a zenészek is örömmel muzsikáltak hozzá.

– A szabadtérin két zenekari művem is elhangzik majd – mondta a zeneszerző a Hunyadi intermezzójára és Resurrexit című szerzeményére utalva.

– Akik ismerik a munkásságom, azok tudják: hallgatható lesz, nem fog fájni senkinek. Egy mű igenis okozhat katartikus élményt. Én hiszek ebben.

Abba is beavatta a közönséget, hogy 13 évesen dobos akart lenni. Később bekerült a Bartók-konzervatóriumba, és rájött, sok más is érdekli.

– Először még az operát is utáltam, most pedig ahhoz szereztem zenét. Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy beszéd helyett énekelnek, akkor hihetetlen élvezhető műfajjá válik.

A beszélgetés mellett a kar egyik hegedű szakos diákja eljátszotta Tóth Péter egyik kemény, sprőd hangzású, kimondottan kortárs zenéjét. „Rapszodikusan csapong a magasságok és a mélységek között" – ahogy a szerző fogalmazott.

Komolyabb témákra evezve megosztotta a közönséggel, hogy vége második dékáni ciklusának, átadja a stafétát.

– Azok a karok igazán életképesek, amelyek több lábon állnak. Azt gondolom, a zenei képzés az egyik legdrágább itthon. Talán az orvosi körözi le. Mi abban hiszünk, hogy 10-12 fő felett már nem lehet hatékonyan tanítani a szakmánkban. Az egyéni órákról nem is beszélve.

Elárulta, hamarosan festő-, szobrász- és grafikusképzés is indul Szegeden. Reméli, két év múlva már húzni fogják a papíron a vonalat a művészek. Ha úgy alakul, nyitnak a táncművészet felé is a jövőben.