"A művészet egy párbeszéd" - Bocsárdi László rendezésében láthatjuk a Koldusoperát a hétvégén

Az újszegedi színpadra szánt előadás – amely a Szegedi Szabadtéri Játékok és a Tamási Áron Színház koprodukciójaként jött létre – a mű társadalomkritikai dimenziói mellett igyekszik kibontani az olyan témákat is, mint a szerelem, ba­­rátság, gyermek-szülő viszony, árulás, bosszú. Az előadás rendezője, Bocsárdi László mesélt lapunknak a készülő előadásról.

– A mű magyar nyelvterületen Koldusopera címen terjedt el. Mindhárom fordítás ezt használja, miközben a német eredeti Dreigroschenoper pontos fordítása Háromgarasos ope­­ra lenne. Ez a cím tartalmaz egy olyan önreflexív, ironikus gesztust, amely összhangban van a mű szellemiségével is, ezért sokkal szerencsésebb vá­­lasztásnak tartom, mint a romantikusabb ízű Koldus­opera címet. Az utóbbi cím azért is problematikus, mert egyenlőségjelet tesz a brechti–weili átirat, és az annak alapjaként szolgáló, John Gay által írt 18. századi mű között, amelynek valóban Koldusopera volt a címe.

Bocsárdi László szerint a darab kirántja a nézőt a fekete-fehér világkép kényelméből. FOTÓ: FRANK YVETTE

A Háromgarasos opera legérdekesebb vonása viszont ép­­­­pen az, hogy polemikus vi­­szonyba kerül az alapművel, az ott megjelenő témákat egy mélyebb, analitikus, kevésbé naiv nézőpontból mutatja meg. Relativizálja az egyértelműnek tűnő viszonyokat, képes kirántani minket a fekete-fehér világkép kényelméből, s egy zavarba ejtő „szürke zónába" taszít. Brecht zsenialitása, hogy ehhez az aktushoz olyan formát is talál, amely elvárja a befogadótól, hogy ne csak fogyasztója legyen a történetnek, hanem társalkotója is. Ez az attitűd a mai ember számára talán még nagyobb kihívást jelent, mint a korabeli nézőnek, ugyanis a mai populáris kultúra azt nevelte be­­lénk, hogy kész üzeneteket fogyasszunk, mindinkább kritikátlanul. Ehhez képes Brecht arra emlékeztet minket, hogy a művészet egy párbeszéd. Az alkotók állítanak valamit, le­hetőleg minél provokatívabb formában, a nézőtéren ülőket pedig ingerli ez az állítás, s arra ösztönzi őket, hogy a színpadon látottakról saját véleményt alakítsanak ki. Így a mű nem tartalmaz üzenetet – állítja a rendező, aki nem hisz abban, hogy a mű­vészetnek egyértelmű üzeneteket kellene megfogalmaznia.

– A Háromgarasos operát fő­­leg azoknak a nézőknek ajánlom, akik nyitottnak érzik ma­­gukat egy olyan kalandra, amelyben készek bevállalni, hogy olyan tartalmakkal és formai megoldásokkal találkozzanak, amelyek felülírják az egy-egy témához fűződő elvárásokat, vagyis feje tetejére állítják a megszokott valóságérzékelésüket. Brecht műve leleplezi azokat a hátsó gondolatokat, amelyek egy adott szi­­tuációban mindannyiunk fejében megfordulnak, de legszívesebben nem is veszünk tu­­domást róluk. Ezért a vele va­­ló találkozás kockázatos vál­­lalkozás, a bátrak számára viszont felemelő élményt nyújthat.