A Szeged Bár régi zongoristája

Kétszer annyian voltak pénteken a szimfonikusok hangversenyteremként is használt próbatermében, mint amennyien kényelmesen beférnének – így a közönség egy része a Korzó Zeneház előteréből hallgatta Háry Ferenc 70. születésnapi koncertjét. Az egykori Szeged Bár régi zongoristája Makóról indult. A Sári Zsuzsa által vezetett beszélgetős koncerten köszöntőt mondó Bozsogi Attila meg is emlékezett róla: Háry Ferenc Makón kezdte zenei tanulmányait, és a József Attila Gimnáziumban érettségizett 1958-ban. Ezután Hódmezővásárhelyen a Petőfi művelődési ház balettiskolájában, tánciskolájában és a népi együttes próbáin zongorázott.

Amikor felvették a Szegedi Konzervatóriumba nagybőgő szakra, elvégezte mellette a zeneszerzés szakot is. Komponistaként Szathmári Géza – aki 1947–1961 között a Délmagyarország zenekritikusaként publikált – és Vántus István volt a mestere a főiskolán. A vásárhelyi zeneiskolában tanított óraadó tanárként nagybőgőt és szolfézst, karmesterként az ifjúsági szimfonikus zenekart vezette, valamint a szegedi orvosegyetem művészegyüttesének zeneszerzője és dirigense volt. 1966-ban diplomázott, de megélhetési gondok miatt hamarosan a Vendéglátó Vállalathoz szerződött: Szegeden, Siófokon, Veszprémben, Budapesten játszott, szinte valamennyi neves táncdalénekest kísérte, Koós Jánost és Kovács Katit is. Nagy zongoristák is elismerték: bár a nagybőgő az alaphangszere, kiválóan zongorázik. Tanított az OSZK Szegedi Tánczenei Stúdiójában, kisfilmekhez írt kísérő zenéket a Pannónia Filmstúdió részére. Két évig Norvégia, újabb két évig Finnország városaiban, két hónapig pedig egy balti-tengeri nagy luxushajón játszott. A következő állomás Németország volt: két üdülőközpontban 23 éven át dolgozott. Két kiadó 24 táncdalát jelentette meg.

Telt ház a Korzó Zeneházban. A közönség nagy élvezettel hallgatta most is a 70 éves Háry Ferenc zongorajátékát.
Fotó: Szabó István
– Bach-műveket éppúgy kellett játszanom Németországban, mint opera- és operettegyvelegeket, musicalt és dzsesszt. Gyógyszállóban dolgoztam, a vendégek többsége pihenni, gyógyulni jött. Mi adtuk a „kurkonzertet", azaz a muzsika is a kúra része volt; nemcsak a műsorunkat kellett játszanunk, hanem mindent, amit kértek. Mindennap volt másfél óra tánczene is: 40-től 90 éves korig minden korosztály jött, mert nagy a kultusza a táncnak Németországban. Nyugat-Európában sokkal nagyobb becsületük van a vendéglátós muzsikusoknak, mint itthon, ahol sorra megszüntették az éttermek, kávéházak az élő zenét – mondta Háry Ferenc, aki azt is elmesélte: rengeteget köszönhet a feleségének, akivel 50 éve házasodtak össze. – Ha ő nincs mindig mellettem, biztosan elszaladt volna velem a ló.

Háry Ferenc 2006-ban tért vissza Németországból Szegedre: itthon élvezi a nyugdíjaséveket. Továbbra is komponál és hangszerel; havonta egyszer összejönnek a régi zongoristákkal is egymás és a közönség szórakoztatására. Azt mondja, Szegeden is szükség lenne egy retrohelyre. A régi zongoristák akár ingyen is szívesen játszanának ott.

Szentpéteri Csilla volt a sztárvendég

Háry Ferenc nem számított rá, hogy feleségének unokahúga, Szentpéteri Csilla zongoraművész is fellép születésnapi koncertjén. – A család leginkább a koncertjeinken jön össze. Boldogan jöttem, hiszen ajándékba adhattam két darabot. A szegedi konzervatóriumi éveim emlékére Debussy Clair de Lune című művét és saját átiratomat, egy életvidám Paganini-salsát játszottam. Úgy gondolom, ez a két darab jól illik Feri bácsihoz is, és sikerült vele remek hangulatot teremteni – mondta Szentpéteri Csilla.