Szeged és környéke

2019.08.26. 14:00

A tánc egy kifejezésforma is

Felföldi László több évtizedes tanári pályafutása alatt a magyar diákok mellett számos külföldi, ázsiai és afrikai cserediák is megfordult az óráin. Augusztus 20-án rangos állami elismerést kapott: Martin György-díjjal jutalmazták. Martin György annak idején Felföldi doktori disszertációjának egyik konzulense és bírálója volt.

– Miért ezt a szakmát választotta?


– A családi legendárium része, hogy már óvodás koromban, alig négyévesen kezdtem a néptáncot. A tánckutatás elkötelezettje az egyetemen lettem. Martin György halála és Pesovár Ernő nyugdíjba vonulása után az akadémiai intézetben nem igazán maradtak kutatók. Abban az időben még nem vált külön a néptánckutatás, csak néprajz szak volt. Az akkori tanárok, Vargyas Lajos, Ortutay Gyula és Tálas István mondogatták, hogy a tánc ki fog maradni, ha nem lesz, aki kutassa.

 

Felföldi László tevékenységéért kapta a rangos elismerést. Fotó: Karnok Csaba

Felföldi László tevékenységéért kapta a rangos elismerést. Fotó: Karnok Csaba


– Hiányszakma volt?


– Ma is az. A másik probléma akkoriban a forrás eltűnése volt, hiszen azok, akik a hagyományban nőttek fel, mint a nagyszüleim generációja, még az első világháború előtt születtek. Megkezdődött a gyűjtőmunka. Általában úgy csináltuk, hogy fogadtunk egy zenekart, több táncost összehívtunk, olyan helyen, ahol egyébként is táncolni szoktak. Igyekeztünk megteremteni egy bensőséges légkört, és azt megörökíteni filmen. Később kiterjesztettem a gyűjtést a szomszédos országokra, majd a Volga mentén élő finnugor és török népek táncait is gyűjtöttem. Utóbbiból keveset, hiszen be kellett volna járni Ázsiát.


– Hogyan látja, milyen a néptánchoz való viszonyunk manapság?


– Ez egy izgalmas kutatási terület. A szociológusok elvégezték a zenéhez való viszony feltérképezését, mi ennek mintájára a táncét szeretnénk felkutatni. Berzsenyi írta Széchenyinek, hogy a magyar néptánc azért különleges, mert az ember egész élete folyamán tanulja. A néptánc nemcsak szép mozdulat, hanem viselkedés, kifejezésforma, részt vesznek benne az érzelmeink, a hagyományhoz mint örökséghez való viszonyunk. Amikor megkérdeztük, honnan tanulta, azt válaszolta, nem tanultam, összeloptam. Látott mozdulatokat, és azokat a saját ízlésére formálta, ettől élő és organikus a néptánc. Érdekes téma az időskori néptánc is: azt mondja az ember, már nem tud táncolni, de nem a fizikai korlátról beszél, hanem a szenvedély, az életkedv elmúlásáról.


 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!