Ahány színházi előadás, annyi magányos éjszaka

Állva tapsolt a közönség az Anconai szerelmesek utolsó előadásán: nemcsak a darabtól, több színésztől is búcsúzott a publikum. A vándorszínészi életforma még manapság is létezik: elég egy arculatváltás, és a színész egyik napról a másikra az ország másik végén találhatja magát. Egyedülállóként könnyebb váltani, de akkor is fáj évek után elköszönni egy várostól, egy közönségtől. Mihez kezdenek azonban a házaspárok? Márkus Judit, aki tavaly nyerte el a Dömötör-díjat, és Varga T. Zsuzsa a közönség kedvencei – idén mindkettőjüket jelölték a díjra. Mégis megvált tőlük az új vezetőség – a férjek, Janik László és Borovics Tamás azonban maradnak.

Egyelőre csak ígéret

Amikor találkozunk a színház büféjében, Márkus Judit elmondja, már két hete jár át Szolnokra, a Musical Színház Vörös Pimpernelében próbál. – Nincs okom panaszra – kezdi: öt szerep is várja ugyanis a következő évadban. A Musical Színház mellett két prózai szerepre kérték fel a szegedi Pinceszínházban, jövőre a Pécsi Nemzetibe is hívták a Montmartre-i ibolyába, sorolja. Na és két szerepet ígértek a Szegedi Nemzeti Színházban is, de ez egyelőre csak ígéret.

Ha elindul a vonat: Janik László integet Márkus Juditnak
Fotó: Schmidt Andrea
– A színészi szakma bizonytalan létforma, mégis nagyot fordult velünk a világ a döntés hallatán. Laci ijedt meg jobban. Kétségbeesett, nem értette, miért küldenek el – idézi fel az első meglepetést, amihez férje annyit fűz hozzá: egy ilyen sokoldalú színésznőnek akkor is lenne helye a színháznál, ha az évadban nem játszanak zenés darabokat.
Eddig a távolságot is megoldották: hol a férje maradt nála Szolnokon, hol ő utazott vissza Szegedre a próbák után, Pesten pedig van közös lakásuk. – Az évad közepén ez nem lesz ennyire egyszerű, ahány előadás, annyi külön töltött éjszaka – mondja szomorúan Judit, pedig azért szerződött 2004-ben Szegedre, hogy véget vessen az utazgatásnak – akkor a soproni színház és Szeged között ingázott. – Azt gondoltam, végre megállapodhatok – sajnálkozik. Pár éven belül gyereket szeretnének, de egyelőre marad a vándorszínészi lét: a „bázis" viszont továbbra is Szeged.

A gyermeke három és fél éves

A másik házaspárnál még bonyolultabb a helyzet: Varga T. Zsuzsa és Borovics Tamás kislánya, a kis Anna még csak három és fél éves. – Meg sem próbáltam elszerződni, egy gyermeknek az anyja mellett a helye – mondja határozottan Zsuzsa. A család miatt nem kockáztatná a távkapcsolatot, amire már majdnem ráment egyszer a szerelem. A helyszín ismét a színházi büfé, pár órával a szakdolgozatvédése előtt beszélgetünk – kulturális menedzser szakon szerez diplomát levelező tagozaton. – Korábban belőlem élt a MÁV – jegyzi meg viccesen –, de most már ragaszkodom a városomhoz, a házunkhoz, a barátaimhoz – teszi hozzá. Szőregen vásároltak családi házat, a költözés kellős közepén vannak éppen. – Őrültekháza! – jellemzi a helyzetet férje, Borovics Tamás, akinek magánemberként persze fájt a döntés, de színészként normálisnak, a színházi lét velejárójának tartja az arculatváltást. – Egyébként a színházban nem házaspár vagyunk, hanem két kolléga, és ezt szigorúan be is tartjuk – magyarázza.

Nem állhatok színpadra

Zsuzsának is ígértek két szerepet, de még nem tud semmi biztosat. – Ha most találok a szakmámban más pályát, ahol kamatoztatni tudom a korábbi évek tapasztalatait, akkor könnyebben elfogadom, ha nem állhatok többé színpadra – mondja: végső búcsút azonban nem szívesen venne a színháztól.

Bár Judit csak a következő évadot látja át, Zsuzsa helyzetében pedig egyelőre semmi sem biztos, az utolsó kérdésre mindketten megnyugtató választ adhatnak: szeptemberben. Egy vidám musical erejéig összeállnak az elküldöttek és több itt maradó kolléga, súgják meg a titkot, de a produkcióról csak annyit árulnak el: Janik László rendezi.

A közönség szeretete

Amikor azt kérdezzük, mi segítette át őket az első sokkon, mindketten a közönség szeretetét hozzák fel. – A magánéletem miatt többször alakult szerencsétlenül a karrierem, ezért mindig úgy éreztem, ebben a városban nem kötődnek eléggé hozzám. A közönség búcsúja, az internetes fórumozók véleménye, a kollégák szeretete azonban utólag megerősítette mind a hat évet, amit itt töltöttem – vallja Zsuzsa, de így, tudva, mennyire szeretik, még nehezebb megválnia a Nemzeti színpadától. Judit is a számtalan rajongói levelet említi, a kérdéseket: Hogyan tovább? Miben láthatják legközelebb?