Cica a hóban

Kinti cicának tűnt, valószínűleg nem most látott havat először életében. Nyújtózott egyet a februári napsütésben, majd bebújt a bokor alá, hogy az ágakról lehulló hóval játszhasson.

A macska természete sokszor kiismerhetetlen. Ha olyan kedve van, hozzábújik a gazdihoz, dorombol és hízeleg, élvezi a szeretetet és a törődést, ami kijár neki, természetesen. És vannak azok a pillanatok, amikor bármit tehetünk, de a kis kedvenc csak ül és néz, elfordul, mást csinál, fittyet hány a gazdája hívó szavára. A szakemberek szerint ez azért van, mert a macska független, és könnyen elszórakoztatja magát akár több órán keresztül. Ilyenkor csak azt teszi, amit ösztönösen helyesnek érez, ami ebben az esetben az, hogy egyedül van. Mindez a vadászösztönre vezethető vissza, a macska ugyanis megszokta, hogy egyedül is fel kell találnia magát.

A bundás felfedező talán a vadászösztön miatt kerekedett fel. Fotó: Kuklis István
Reméljük, hogy ez a fehér kiscica is a vadászösztön miatt kerekedett fel. Elindult felfedezni a körülötte lévő világot, benézett a bokrok alá, fák mögé, hátha talál valami izgalmasat és érdekeset, esetleg finomat, bár ez utóbbira télen kicsi az esély. Egyedül. Hogy aztán estére hazatérjen és hagyja, hogy a gazdi jól megszeretgesse.