Egy tökéletes állam hibái

Mrozek többször hangoztatta, hogy a politikai jelzővel ne füstöljék körbe az írásait. Bár tudta, sűrűn előfordul efféle interpretáció, pláne a Rendőrség kapcsán. Figyelmeztet is a darab elején, hogy senki se olvasson a sorok között.

 Egy képzeletbeli államba kalauzol a lengyel drámaíró. A totalitárius állam elnyomó gépezetét parodizáló darabot Herczeg T. Tamás tolmácsolta. A groteszk humor pont annyira jól működik, mint az a bizonyos elképzelt rendőrállam. Pontosabban az állam túl jól. Szem- és fültanúi lehetünk, ahogy az utolsó összeesküvő, Kosztolányi József egykedvűen megadja magát.

10 éve még bombát dobott egy tábornokra, de most: kék az ég a cellaablakból nézve. Boldogan dolgoznak a munkások, és a krematórium is csak a vallásszabadságot szimbolizálja. Amit „infáns és régens urunk" oly nemes gesztusként engedélyez. Immár hű lenne az államhoz, csak egy bombát hagyna itt emlékül. A rendőrfőnök, Kancsár József parádésan értetlenkedik is. Nem erősít rá a tipikus rendőr-sztereotípiákra. Sajnos nem sokáig örülhet, elvégre nincs, aki a cellában kuksoljon.

Gyorsan megoldást is kell találnia a problémára, riasztja hű őrmesterét, Balog Józsefet, hadd provokálja már kicsit azt a túl lojális népet. Nem konghatnak üresen a kihallgatótermek. Olybá tűnik, túl tökéletes az állam, senki sem kifogásol semmit. Szerencsére a rendőrfőnök megvilágosodik.

A két színész csak üres egyenruha. Az őrsmester öndefiníciója az, hogy egyenruhás. Mélységes sértésként éli meg a civil ruhát, provokátorként fűti a tettvágy, csak sikertelen minden akciója. Farkas Andrea, a felesége kevesebbet van a deszkákon, de hát túlbuzgó rendőrfeleség. Mindig csak hallgatózik, hátha valaki panaszkodni mer a kormányra.

A második felvonásra tábornokká válik, míg Kosztolányi hadsegéddé. Balog fogoly lesz, hogy a nép lássa, van még munkája a rendőrségnek. Övé a ziccerszerep, mégis inkább az első felvonásban sziporkázik, mint a nagy fináléban. Bomba robban, mindenki letartóztat mindenkit kölcsönösen, egyre hülyébb a helyzet.