Éjjeli ügyelet a patikában

A Kígyó gyógyszertár az egyetlen a városban, amely éjszakai ügyeletet tart, este tíztől reggel hétig csak itt juthatnak gyógyszerhez a szegediek. Szombat éjjel magunk is sorban álltunk, hogy megtudjuk, ki miért érkezik az ügyeletre.

Pontban tízet mutat az óra, és máris megjön az első páciens: egy szegedi orvostanhallgató, aki nevét nem osztja meg velünk, azt viszont elmondja: ha már erre járt, kiváltotta fájdalomcsillapítóját. – Holnap már nem lenne kedvem visszajönni, inkább kifizetem a 360 forintos ügyeleti díjat – mondja, miközben csenget a zárt bejárati ajtó melletti kis ablaknál.

Kisvártatva megjelenik a gyógyszerész, aki elveszi a receptet, bezárja az ablakot, és a pirulákért siet. Egy-két perc telik el, nyílik az ablak, megjött a gyógyszer. Néhány gyakorlati jó tanács, fizetés, majd újra záródó ablak. Pár perc múlva érkezik a visszajáró: egy páciens így jó öt percet tölt az ablak előtt, az utcán – télen nem a legkomfortosabb megoldás.

Napolaj horgászathoz

A Kígyó gyógyszertár dolgozóinak tapasztalatai szerint a vasárnap a legforgalmasabb – előfordult, hogy három óra alatt nyolcvanan voltak. Éjfélig jönnek a legtöbben, utána reggel hétig egy-két becsengetés jellemző: a leggyakrabban injekciós tűért, óvszerért és fájdalomcsillapítóért jelentkeznek, de megesett, hogy horgászok a másnap reggeli pecázáshoz éjjel szerezték be a napolajat. Aki aznapi recepttel jön, vagy az ügyeletről érkezik, hogy kiváltsa ott felírt gyógyszereit, nem kell, hogy kifizesse a 360 forintos pótdíjat.

– Mindenkinek kellene tartania otthon a fontosabb gyógyszerekből, akkor pedig ügyeletre sem lenne szükség – javasolja az orvostanhallgató, majd helyét a Szegedi Kortárs Balett táncosainak adja át. Finta Gábor és [namelink name="Fekete Zoltán"] elkísérte Haller Jánost, aki végigköhögte az esti próbát. – Egy korábban már bevált asztmagyógyszert vettem, tudom, hogy az most is jó lesz – állítja fel a rögtönzött diagnózist Haller János. Kétezer forintot fizet, de „ez igazán nem vészes" ahhoz képest, hogy idefelé jövet „teleköhögte az autót". Rajtuk kívül az első órában jó tizenöten jönnek – szinte mindenki fájdalomcsillapítóért.

– Nagyon régen voltam itt, nem is tudtam, hogy csengetni kell – szabadkozik a lányával érkező Marton Ágnes, aki férje fájó lábára keres gyógyírt. Háziorvosuk felírta a receptet, ezért nem kell fizetnie pótdíjat, ellentétben Rostás Józseffel, aki gyulladáscsökkentő szemcseppért áll sorba. A sebészeti klinikán dolgozó férfi legutóbb egy nyári éjszakán járt itt. – A belvárosban lakom, nekem nem távolság eljönni ide, de találkoztam már olyannal is, akinek Makkosházról kellett idáig gyalogolnia. Meglepő számomra, hogy ez az egyetlen ügyelet ebben a nagy városban – csodálkozik a férfi, majd gyógyszerével a kezében eltűnik a szegedi éjszakában.

Ügyeleti problémák

– Az orvosi ügyelet államilag finanszírozott tevékenység, ellentétben a gyógyszertári ügyelettel. Hazánkban tíz éve adós a helyzet megoldásával az egészségügyi kormányzat – fogalmaz Zolnay Kriszta, a Kígyó gyógyszertár vezetője. Szeged egyetlen másik patikája sem vállalja fel ezt a tevékenységet, amely rájuk viszont „őrült terhet" ró. – Jóval több diplomás alkalmazottra van szükség, hatalmas a rezsiköltség, ráadásul hétvégékre, ünnepnapokra akkora gyógyszerkészlettel kell készülnünk, hogy 200 ezer ember bármilyen problémáját orvosolni tudjuk – mondja a gyógyszertárvezető, aki szerint megoldást jelentene, ha a szegedi patikák között napi vagy heti bontásban megoszlana az ügyeleti rend, a város pedig gazdasági segítséget nyújtana a szolgáltatás fenntartásához.