Tizennégy osztály, háromszáztizenhét tanuló, ezerötszáz vendég – ez a Szegedi Ipari, Szolgáltató, Szakképző és Általános Iskola Szeged-Móravárosi Tagintézményének (a gyönyörű név megalkotásában közrejátszott közvetett szerepéért még egyszer szeretnénk megköszönni Szeged város közgyűlésének a közreműködést) pénteki szalagavató bálja röviden, számokban.
Persze ennél sokkal „bonyolultabb” volt a Deák Ferenc Gimnáziumban rendezett ünnepség.
Azt egy kicsit furcsálltuk, hogy az ünnepség megkezdésekor Szabó Gábor igazgató köszöntőjét gyakorlatilag elnyomta a folyosói zaj. A direktor nem nagyon törődött vele, szépen rendben elmondta, amit akart, de nézzék el nekem, hogy nem idézem – nem értettem egy mondatát sem. Az meg furcsa lett volna, ha „fegyelmezni” kezdi a vendégeket, igen, ők voltak a tiszteletlenek a házigazdákkal, a szervezőkkel szemben. Ezt leszámítva a szalagtűzési procedúra és a műsorszámok is percre pontosan következtek egymás után. Hogy ezt hogyan tudta megcsinálni, elérni, a bált szervező Szeghalmi Zoltánné rejtély, ugyanis az ilyen bálokon bizony előfordul, hogy úszik az egész egy nem várt hiba, intermezzo miatt.
 |
A klasszikus keringők és osztálytáncok mellett meglepetés műsorszámok színesítették az ünnepséget: Gáspár Márti felnőtt tagozatos tanárnő az egyik hallgatójával, Fehér Mihállyal énekelte el Kovács Kati Ha legközelebb látlak című számát, majd Kasza Renáta és Túri Ádám egy fergeteges rock and rollt járt a Hungária klasszikusára, a Csavard fel a szőnyeget!-re. Az estről nem hiányzott az akrobatika sem, Borovszky Norbert parkour-bemutatója és Klein Tamás electro boogie tánca alatt hatalmas volt a sikongatás és a füttyögés.
Majd következett a vacsora, amelyhez színpadi desszert is dukált. Az iskola tanáraiból verbuválódott táncos csapat a tavaly focivébé főcímdalára járt afrikai törzsi táncot, picit közép-európaiasan, de annál nagyobb lelkesedéssel, szívvel. Meg is lett az eredménye: visszatapsolták a szürke hétköznapokon nem mindig szeretett oktatókat, akik újra boldogan foglalták el a Deák gimnázium auláját. Azt mindenesetre megdöbbentő volt látni, hogy a produkció végén a két sör után magukról megfeledkezett bulikirályfik dagadó nyaki ütőerekkel üvöltik tanáruknak, hogy „Szép volt, Zoli!” miközben majd leesnek a Deák galériájáról. A tanár műsorszám után az ünnepség zárásaként Dúl Anikó énekelte a Desperadó együttes Táncolj! című slágerét, amelyre Szilágyi Henrietta és Bárkányi Andor táncolt.
 |
Ezután a parkett a bálozóké lett, a Holiday zenekar egészen éjfélig játszotta az örökzöldeket. A szalagavató forgatagában sétálva láttam a szegedi báli szezon egyik legextrémebb ruhakölteményét. A végzős leányzó estélyijét(?) a hátán fonott hajtincsek fogták össze. De azt is megállapítottam, hogy háttetkók egyre feljebb kerültek: az ördögök, nonfiguratív alakzatok a vállakra, a hátak közepére varrattattak.
