Fények és hangok a vasút múltjából

A kapun belépő vendég stílusosan regisztrációs jegyet kap, és bámészkodhat a vasutas lámpák, igazolványok, sapkák, telefonok, kürtök és táblák között.

– Több mint tíz éve gyűjtök, a szenvedély akkor kezdődött, amikor a Vasúttörténeti Alapítvány önkéntese lettem. Elsősorban a történelmi dolgok érdekelnek az 1950-es évektől visszafelé. Nagyjából száz lámpám van, negyvenet otthon kellett hagyni, mert nem fértek volna el. A lakásunkban a hálószobától kezdve a vécén keresztül mindenütt ilyenek vannak, lassan kiszorulunk – mosolygott [namelink name="Rácz Mihály"], akinek festő a szakmája, és 1985 óta dolgozik a vasúttársaságnál. A gyűjteménye darabszámát nem tudja megbecsülni sem, az utóbbi öt évben jött össze a tárgyaknak több mint fele. A legújabb egy hete érkezett, egy összecsukható zseblámpa.

Rácz Mihály gyűjteményében főként az 1950-es éveknél korábbi relikviák találhatók.
Fotó: Frank Yvette
A kiállított kincsek között van például olyan 1912-ből való telefon, amely Mihálynak egyhavi fizetésébe került, de láttunk 1885-ös dátummal osztrák igazolványt, csincsilla rágta menetrendet és olyan durrantyúkat is, amelyekkel régen a mozdonyvezetőnek jelezték a bajt. Az egyebek mellett az USA-ból, Angliából, Franciaországból, Németországból, Lengyelországból beszerzett ritkaságok péntekig 15 és 17 óra között tekinthetők meg.