Géczi: Válságnak kell lennie, hogy a politika lépjen

– Sokszor, sokan leírták már Gyurcsány Ferencet. Ön is?
– Én úgy gondolom, igaztalanul nagy mértékben bűnhődött az őszödi beszédért. Talán nem tudta, hogy a szocialisták az olyan társaság, ahol mindig minden kimegy. Én ott a gyűlésen mutogattam neki, hogy abba kéne hagyni, de akkora volt benne a lendület, hogy nem bírta magát megfékezni. Megértem az embereket is, mert amolyan utolsó csepp volt ez a beszéd azoknak, akik csalódtak a rendszerváltásban. Nem látom azonban, hogy Magyarország tele lenne karizmatikus vezetőkkel akár a jobb, akár a baloldalon. Kár, hogy egy ilyen tehetséges politikus ekkora ellenkampányban részesült. Egyáltalán nincs kizárva, hogy a listát fogja vezetni. A válságkezelés az egyrészt rossz, mert áldozatokkal jár, másrészt azt is meg lehet mutatni ilyen helyzetben, hogy ki a legény a gáton.

– Olykor úgy tűnik, a miniszterelnök szinte tehetetlen: gyakran a párton belül sincs meg a bázisa. Megoldást jelenthetne/jelenthetett volna a Fidesz által is javasolt előrehozott választás?
– Az ország keményen adózott azért, mert a Fidesz nem tudta megemészteni a választási vereségeit. Az ő lelkiviláguknak alárendelődik nemzetstratégiájuk. Úgy érzem, 7-8 éves politizálásuk többet ártott, mint a mi kormányzásunk. Folyton azt hangoztatják – választási csalást kiáltva vagy ügynökügyet felhozva – szimpatizánsaiknak, hogy ellenzéki szerepük csak ideiglenes helyzet, hamarosan ők kerülnek hatalomra. Az ezáltal meghatározott politikájuk nemcsak nemzetközi szinten káros, de a válságkezelésben is. A Fidesz talán nem veszi észre, hogy ha igaz ügyet szolgálunk szerintük rossz eszközökkel, az attól még igaz ügy. Frusztrált igazságtudatuk vezényli politikájukat.

Géczi József: A parlamentekkel mindenhol baj van a világban.
Fotó: Frank Yvette
– Miért kellett válság ahhoz, hogy rég húzódó reformokat gondoljon át a politikai elit?
– Válságnak mindig kell lennie, hogy a politika lépjen, mindenhol így van a világon, ez sajnos az emberi természet sajátossága is. Az MSZP eddig is, és ezután is dolgozni fog a reformokon, tévhitnek gondolom, hogy közben minden térségbeli ország beelőzött az intézményi változások terén, ez valójában csak egy-két országra igaz.

– Van esély most arra, hogy változtatást kívánó rendszerekhez érdemben nyúljanak hozzá?
– Kétharmados megegyezésekben továbbra sem reménykedem. Orbán Viktor helyében megfontolnám, hogy esetleges hatalomra kerülése esetén kevesebb gondot kellene megoldania, ha most a reformok mellé állna. Hogy a Fidesz miért nem járult hozzá a kistérségek régiók szerepének növelésében, azt egyszerűen nem értem.

– Az MSZP 199 fős országgyűlést javasol, a Fidesz rálicitált. Reálisnak és fontosnak tartja ezeket a javaslatokat?
– A parlamentekkel mindenhol baj van a világban, az emberek haragszanak rájuk, de Magyarországon például senki sem tudja, hogy az itteni képviselői fizetés csak a 26. Európában, és a legendákkal ellentétben nem kiugróan magas a létszám sem. El tudom képzelni, hogy a csökkentésben a Fidesz és az MSZP megállapodik, de ha a választási rendszert nem igazítjuk hozzá, akkor óriási torzulások keletkeznek.

– Milyen létszám lenne ideális?
– Az egyik változat az, ha megőrizzük a választási körzeteket, ahogy a Fidesz akarja, akkor magasabb létszámra lesz szükség, kb. 240-280 képviselő maradna. De akkor mondják azt. A parlamenti képviselők létszámának csökkentésénél nem az számít, melyik párt tud kisebb számot mondani. Az MSZP által javasolt listás megoldással a választókörzetek Magyarországon erős hagyománya veszne el, ezzel viszont elképzelhető egy 200 fős parlament. Én egy 100 fős csökkentést mindenképpen reálisnak tartok, és az önkormányzati képviselők számát is lejjebb lehetne vinni. Természetesen csak a 2010-es választások után.

Géczi József az egyetemen válaszolt kérdéseinkre.
Fotó: Frank Yvette
– Ön bekerülne legközelebb?
– Én lassan elérem a képviselői nyugdíjkorhatárt, ha azonban a választók és az MSZP számol velem, semmit nem tartok elképzelhetetlennek.

- A jelenlegi közvélemény-kutatások alapján az SZDSZ kiesik a parlamentből, a Jobbik viszont jön föl. Elképzelhető ön szerint egy Fidesz–Jobbik szövetség 2010-ben?
– Annak idején a MIÉP-eseknek mondtam, hogy ti mindazt kimondjátok a parlamentben, amit mi csak a kocsmában szoktunk. Ez nagyon tetszett nekik. A Jobbikot azonban veszélyesebbnek tartom, szélsőségesebbnek. Ha a Fidesz várhatóan elég szavazatot tud besöpörni, nem támaszkodnak majd a Jobbikra. Ha jól jönnek nekik, esetleg külső támogatóként el lehet képzelni, de az azért korántsem jelent szövetséget. Az MSZP-nek viszont 2010-ben sem nagyon lehetne balról támogatója, hiszen a szélsőbal még mindig a nosztalgiázással van elfoglalva.

– Mit jelent a „baloldali" kifejezés manapság, amikor az MSZP jobboldali elemekkel operál, a Fidesz pedig balról előz?
– Ez egy jól hangzó mondat, de alapjában véve szerintem nem igaz. Egyes esetekben helytálló lehet, de a Fidesznél inkább populizmust jelent a baloldali értékek felé kacsintgatás, mint baloldali gondolkodást. A bankok bírálata is Gyurcsánynak jutott eszébe előbb, ami helyes is, hiszen Lengyelországban járva azt tapasztaltam, hogy csak a bankvezérnek jár a drága céges autó, a többieket mind egy autó fuvarozta.

– 20 éves a rendszerváltás. Valóban nagykorú a magyar közélet?
– A közélet fejlődése nem egyenes vonalú. A '80-as években, amikor a lengyelországi események után már látszott, hogy nem kikezdhetetlen az egypártrendszer, nagyon is nagykorú volt a közélet. Aztán vezető értelmiségiek vonultak ki a politikából, a média sok esetben pártérdekek szócsőve lett és a 2000-es évek elején kialakuló éles jobboldali-baloldali ellentét miatt is visszaesést látok. Minden generációnak, időszaknak ki kell, újra kell termelnie a demokráciát és a hozzá tartozó közéletet.

Fotó: Frank Yvette
– Ön nem tartja képmutatónak a politikusokat, mikor másoktól elvárják, hogy költségeiket számlával bizonyítsák vagy éppen tiltott helyen ne dohányozzanak, ők pedig fittyet hányak e szabályokra?
– Sok évig a dohányosok akarata érvényesült, hát most jól megkapjuk. Azt azonban, hogy lassan már ki kell menni az országból rágyújtani, túlzásnak tartom. A képviselői költségek számlával történő igazolása is nagyobb port kavart, mint amekkora az ügy jelentősége. Az Európai Unió 19 országában van költégtérítési átalány. Úgy gondolom, egyes dolgokról, mint mondjuk a szállásdíj, valóban lehetne számlát vinni, de egy képviselő költségei nem mindig határozhatók meg pontosan. Nem is beszélve arról, hogy a fizetésük korántsem olyan magas, mint az emberek gondolják.

– Számos politikus választja a helyi csatározások helyett az Európai Parlamentet, nem ritkán menekülőútként. Sosem gondolt erre?
– Nem. Egyrészt azért, mert nem tanultam meg annyira angolul, másrészt pedig mindig is helyben cselekvő közép-kelet-európai politikusként gondoltam magamra. Mindig is úgy tartottam, én itt többet tehetek szűkebb, de tágabb, határokon átívelő környezetemen is. Egyébként lehet, hogy most még sokan tartalékba vonulásként fogják fel az Európai Parlamentbe kerülést, de ez az intézmény erősödni fog, egyre nagyobb lesz a súlya, és akkor már senki sem fog menekülőútként gondolni rá.

– Ha újrakezdhetné politikai pályafutását, azt megint „reformszocialistaként", vagy jobboldali politikusként tenné?
– Én a 60-as években ideológiai, elvi alapon váltam baloldalivá, hittem abban, hogy a tőkés rendszert humanizálni, az államszocializmust pedig reformálni lehet. Ez utóbbiban az 1968-as történések kapcsán rendült meg a hitem, és aztán már csak rendszerváltás előtt éreztem úgy, hogy felülkerekedhet bennem az avantgárd, változtató szellem. Akkor pártalapító lettem, utána pedig már úgy gondoltam, minek bohóckodnék én másik pártban? Pedig hívtak, többen is.