Homokzsákok a töltés tövében

A 2006-os rendkívüli árvíz okozta rendkívüli károk helyreállítása sokba kerül. Az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Atikövizig) a területéhez tartozó 322 kilométer hosszú árvízvédelmi töltés ár okozta hibáinak kijavítására, a zsilipek és szivattyúk felújítására 4,4 milliárd forintot költhetett.

A Nagyfa felé az árvízi töltésen kúszó aszfaltcsík legnagyobb hibáit helyreállították, de így is csak a könnyebb kocsik számára szabad az út. Fotó: Frank Yvette

Rés az aszfalton

Húsz centi széles és fél méter mély hasadékot is kerülgettek már az algyői híd után jobbra forduló, a Nagyfa felé vezető úton járók, köztük az olajmezőkön dolgozó nehézjárművek. A két kilométeren át a Tisza-gát koronáján nyújtózó aszfaltcsík ugyanis „természeténél fogva" nem mozog együtt az áradáskor elázott, apadáskor viszont szikkadó töltéssel. A szokatlan módon a magasított gátra tett úttest annyira megsérült a tavalyi áradáskor, hogy egy időre lezárták a forgalom elől. A közútkezelő cég több millió forintból kijavította a legnagyobb hibákat, de az utat csak a nyolc tonnánál könnyebb kocsiknak engedi használni.

Nem jutott azonban rá pénz, ezért több helyen – például a Szentes és Csongrád közötti Tisza-híd két oldalán – a gát tövében maradtak a homokzsákok. A foszladozó műanyag zsákoktól szennyezett halmok nemcsak a kirándulókat zavarják, a fű lekaszálását is akadályozzák.

A használaton kívüli homokzsákok elszállítása a vízügy feladata – ismerte el Borza Tibor. Az Atikövizig vízkár-elhárítási osztályának vezetőhelyettese szerint csak néhány helyen maradt el ez az árvíz utáni helyreállításhoz tartozó munka, ugyanis a védelmi készültség ideje alatt ezeket a területeket lehetetlen volt gépjárművel megközelíteni a hátramaradó fakadóvíz miatt, a folyó apadásával és a készültség megszűnésével pedig az erre fordítható anyagi források bezárultak. Ugyanakkor a legnagyobb 11 kár kijavításával, a felújítások műszaki átadásával idén májusra végeztek.

A Szegedet védő partfalrendszert három nagyobb felületen felújították. Ennél is komolyabb beavatkozást igényelt a kunmányási, vagy a felgyői töltés megcsúszásának kijavítása.

Nem látványos beruházás, de a jövőbeni védekezéshez elengedhetetlen volt a Csongrádon található sárkányfalki zsilip újjáépítése. Más jellegű munkát kívánt, hogy három Szeged környéki (az ószentiváni, a deszki és a Deszk Fehér-tói) szivattyútelep körül az áradás idején buzgárosodást tapasztaltak, aminek lehetőségét most a szivattyútelepek rávezető csatornáinak megfelelő burkolatával megszüntették. A Maros jobb partján is be kellett avatkozni két műtárgy (a makói szivattyútelep és zártszivárgó) biztonságos üzemelése érdekében.

Így múlik el a világ dicsősége. Mára ez maradt az egykor életet és vagyont mentő homokzsákokból. Fotó: Tésik Attila
Az altalaj rossz összetétele és a mentett oldali töltésrézsű nem elégendő állékonysága is okozhat veszélyt árvíz idején. Ezért kellett „paplanozni" a Tisza bal partján, a Maros torkolatától fölfelé, a körtvélyesi szakasz 1,6 kilométerén. A töltés megerősítésére volt szükség 13 kilométeren – Mártélytól egészen a Körös-gátig. A torontáli részen, vagyis a Tisza bal partján az országhatártól Szegedig pedig magasították is a töltést, illetve új támfalat építettek, valamint a töltéskoronát burkolattal látták el. E torontáli akció 1,2 milliárd forintot emésztett föl.