Szeged és környéke

2009.08.27. 20:00

Időutazás a Délmagyarral: Öt község Szeged városrésze lett

Csongrád megye - Harminchét hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését átlapozva fölvillantjuk, milyennek láttatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet – a Délmagyarország. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának hatvanharmadik állomása: 1972.

Újszászi Ilona

„A szükségszerűség és a kölcsönös előnyök alapján" öt községet magához csatol Szeged – harangozzuk be október 5-én a tervet.

Átrajzolni a térképet

A városi tanács elnökhelyettesével, Papp Gyulával „Sz. S. I.", vagyis Sz. Simon István főszerkesztő-helyettes készít interjút. Már az első mondatok után kiderül, mi a cél: „ha a magasabb állami testületek is úgy látják jónak, akkor jövőre át kell rajzolni" a város térképét. „Az öt szomszédos község csatlakozásával a megyei várost háromszor akkora folt jelzi majd. Szeged közigazgatási határa a szőregi tanyákkal majdnem lenyúlik a magyar–román–jugoszláv határ találkozásáig; Algyőnél is átvezet a Tiszán, és bekanyarodik Vásárhelyhez; benyúlik a Tisza–Duna közi homokvidék alá".

Formai elemnek tartja mindezt az újságíró, és állítja: „fontosabbak a kölcsönös előnyök, amelyek alapján a tanácsok meghozzák döntésüket". Szeged már határozott: „kész az egyesülésre".

A város félelmei

„Politikai munka" előzte meg a csatlakozást – ismeri el Papp Gyula, aki szerint „mind a községekben, mind a városban felismerték az emberek a történelmi, gazdasági és társadalmi szükségszerűséget". Ugyanakkor elmondja: „a fejlesztési tervek megvalósításában, a kommunális ellátás színvonalának növelésében, úthálózat- és közlekedésfejlesztésben" lépni akar Szeged. „Ha ehhez hozzávesszük újabb 25 ezer ember igényeit – éspedig városi igényét! –, születhet olyan gondolat, hogy mindez mérsékelheti Szeged lakossága jogos elvárásának kielégítését. Az emberek arra gondolnak, hogy majd meg kell osztani a lehetőségeket."

„Semmiféle ígérgetés el nem hangzott" – biztosítja a szegedieket Papp. „A negyedik ötéves terv számait és célkitűzéseit teljes mértékben tiszteletben kell tartani. Így Szeged semmi olyan kötelességet nem vállalhat ebben a tervidőszakban, ami szegedi feladatok elhanyagolását jelentené."

Ki jár jól?

A „következő ötéves terv előkészületeiben Szegedet már 150 ezernyi lakosságszámmal és háromszoros területtel kezelik" – árulja el a város egyik szempontját a tanácsi vezető. „Szeged ezután majd tervezheti azokat a feladatokat, amelyeket a szomszéd községek számára eddig is ellátott: közlekedési, kereskedelmi, oktatási, egészségügyi téren." „Nemcsak 'visznek' tehát az ide csatlakozó területek, hanem 'hoznak' is" – összegez.

A járási tanács feladatait átveszi a városi – ezzel zárul az egyesülés – Papp szerint már évtizedek óta tartó – „lényegi folyamata". „Az Elnöki Tanács határozatáig tehát az egyesülés jogi és szervezeti formáit kell előkészíteni és kidolgozni."

Állampolgári jogok

Összefésülik a községekben, illetve a városokban élők számára biztosított előnyöket is – ígéri. „Valamennyi ide csatlakozó község lakosa egyenlő polgára lesz a városnak. (…) Bekapcsolódhatnak a város közéletébe; a legközelebbi tanácsi választásokon már bizonyosan városi tanácstagokat választanak a népesség arányában. (…) Úgy kívánunk dönteni, hogy semmiféle meglévő előnyt ne veszítsenek el a községek lakosai (pl. pedagógusok földhasználata vagy terület szerinti bérezése) – ugyanakkor fokozatosan jussanak hozzá a városi lakosokat megillető kedvezményekhez. (...) Az egyesülés a történelmi jövőben kamatozik majd igazán."

„A kézfogás megtörtént" – rögzítjük. „Most bemutatjuk riportoldalainkon a csatlakozó községeket. Nem a teljesség igényével, inkább hangulataikkal és jellemző statisztikai adataikkal."

Körséta Algyőn

Veress Miklós megszólaltatja Algyő első, 1963-ig dolgozó tanácselnökét. Az öt elemit végzett Boldizsár Ferenc a múltat jellemezve elmeséli: testvéreivel „ugyanolyan nyomorúságra születtek, mint számos más algyői gyerek. (…) A község területén lakóknak szinte semmi földje sem volt. Az őrgróf birtoka vette körül Algyőt." A Tiszán túli farki rétek oda csatolása után az ottani „20–30 nagygazda" a földjén kínált munkát.

Az 5418 lakosú nagyközség megváltozott hagyományairól „Czirok János nyugdíjas, s amolyan amatőr" néprajzkutatótól érdeklődik, de azok és még a közmondások is állítólag elfelejtődtek. „Bontják a régi vert falú házakat, a községi tanács felmérése szerint minden harmadik ház új." Új hagyománynak minősíti az újságíró, hogy „tavaly több mint félmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek az algyőiek, idén majd egymilliót".

Olajipar az algyői házak alatt. A föld kincse tette kívánatossá a városnak a falut. Fotó: Somogyi Károlyné

Olajipar az algyői házak alatt. A föld kincse tette kívánatossá a városnak a falut.
Fotó: Somogyi Károlyné


„Nem gyevi, hanem szegedi lakos, de 'algyőiül' gondolkodik" – állítja a nagyközség mostani, vagyis utolsó tanácselnöke, Vörös Lajos. Itteni két évéről elmondja: „az első emeletes házakat az olajipar építtette – tíz darab négylakásost –, de a leendő községközpontban – hol áruház, presszó már van – megkezdték az első, hasonló OTP-társasházak építését. A Szegfű utca sarkán pedig olyan egészségház emelkedik, amelyet a kisebb városok is megirigyelhetnének. S átadását már csak a központi kazán hiánya késlelteti. Lesz abban faburkolatú gyógyszertár, kismama- és gyermekrendelő, elkülönítve a felnőttekétől, s a fogorvosi várótól. Az emeleten pedig orvosi, gyógyszerészi, ápolónői lakások.

Szembe vele jelölték ki helyét a majdani óvodának, még arrébb a 12 tantermes általános iskolának. Az utca túloldalán már alapozzák az új postaépületet, mellette emelkedik majd a takarékszövetkezeté is."
A két év mérlegéhez tartozik, hogy „9 kilométer járdát építettek – 21 utcában, a Fő utcát nemrégiben higanygőzlámpákkal látták el. Felépült a tanácsháza előtti központi autóbuszmegálló- és váróterem, iskolákat, óvodákat korszerűsítettek – még a kultúrházat is, amennyire lehetett…" A riport alatti adatsor arra is kitér, hogy a vasúton kívül 34 buszjárat köti össze más településekkel.

„A nyolcszáz éves Algyő hajdan a Tisza, a megélhetést adó folyam közelébe húzódott. Ma arra nyújtja utcányi karjait, ahonnan gazdagságát kapja. Az olajmező felé…"

Algyői olajmező

Algyői olajmező
Gyálai áldott földek

„Fél lábbal a városban" vannak a gyálai fiatalok, akik a városban dolgoznak és szórakoznak is. Ugyanis például „keskenyfilmes vetítés hetente kétszer, 30–40 nézővel" van – rögzíti a faluba buszozó Szőke Mária. A riporter azt is észreveszi, hogy „a falu bármelyik széléről negyedóra alatt beszaladhat az iskolába a gyálaréti nebuló". Mégis sok az ingázó, ugyanis „nincs napközi", de bölcsőde se, s „a 25 férőhelyes óvodában 38–40 gyermek van".

„Nézd meg egy falu kerítéseit, megtudhatod, kik lakják" – írja. Gyálán „nincs mit takargatni. Átlátszó kerítések, nyitott kapuk, nyitott szívek" – jellemez. „Nappal nem nagyon járkál itt senki. Vagy a városban vannak az emberek, vagy a téeszben". „Áldott jó földünk van – mondják a gyálaiak. A Komszomol Tsz évek óta jól fizet, 180 tagja van. Kenderrel, fűszerpaprikával is foglalkoznak a búza mellett. Fizetett szabadságuk van, és idén is meglesz a 23 ezer forintos átlagjövedelem. A háztáji gazdaságok meg ontják a gyümölcsöt, a cseresznye és a meggy is hozta a pénzt az idén. Épülhetnek hát az új házak – sokan eladják a régit, fürdőszobásat terveztetnek."

„De víz az egyelőre nincs. Hidroforházat akarnak első lépésként…" „Csak a főutca betonos." S járdát csak az utca egyik oldalán építettek.
A gyálai falugyűlésen „111 ember hallgatta a vendégeket és a helyi felszólalókat", mikor elhatározták: „ez a falu lesz az egyik szegedi városszél". A 15 felszólaló közül „Pintér Antal, Kószó Béla, Farkas Mihály, Szabó László, Kovács Péter" azt mondta: „a tanácsi hivatal azért hiányozni fog, (...) mert ezentúl minden apróságért, kérvényért, engedélyért a harmadik kerülethez kell majd szaladni". Mégis: a 750 lakosú Gyálának jövője van: „a közelmúltban 51 hétvégi telket adtak el, (… ) barátságos a környéke, és tiszai strandja van, (…) a busz negyedóra alatt bent van a városban…"

Szélmalomharc

„Sziken és vadvízen" címmel Sz. Simon István mutatja be „KKdorozsma" életét – „Komáromi Gergelyt, a nyolcvanon túl járó, köztiszteletben álló veteránt" faggatva. A hosszú múltidézés után megtudjuk: „Nem kell kenyérért Nagybecskerekig járni – itt van a gépjavító meg a textilüzem, az ÁFÉSZ meg az ipari szövetkezet, s karnyújtásnyira a szegedi ipar, ahonnan a lakosság jó része él.
Itt van a termelőszövetkezet, amelynek már 30 milliónál is több a közös vagyona
Huszonnyolc bolt… 11 vendéglátó üzlet… évi 60 millió forint körüli forgalom.
Karácsonyi ajándéknak egy nagy, modern áruházat ígértek a falunak. (...) A tanácsházán meg lehet nézni a nagyközség központjának makettjét. Az már nem faluközpont lesz! Azokban a tervekben városi igény és ízlés dominál."

A panaszok közül kiemelkedő, hogy Dorozsmán „hatvan gyerek jut egy tanteremre; a központi iskolában nem is két, hanem 'három' műszakban kell tanítani." Aztán: „szűk a napközi", kicsi az ovi és a bölcsi. „Kinőtte a falu a művelődési házat, (…) a mozi meg teljesen elaggott."

„Az egykori téglaverőkből fonónők, szövőnők, olajmunkások, esztergályosok, sofőrök, öntők lettek. Szegediek meg kis portákat vettek a tó mellett, a fenyők tövében, s kis víkendházakat raktak."

A riport utáni számsorból kiderül: a több mint 10 ezer lakosú nagyközség Szeged után a második legnagyobb népsűrűségű megyebeli település, ahol a keresők 41 százaléka az iparból él. „Kkdorozsma" hazánkban az egyetlen község, ahol villamos jár, de 57 helyi és távolsági buszjárat kapcsolja az ország vérkeringésébe.

Illatozó rózsakert

„Szeged szívóhatása" miatt „felgyorsult a tempó" – állapítja meg Szőregen ballagva Szávay István. Elvezet „Banda Menyhért tanácselnök" dolgozószobájába is, ahol helytörténeti kiadványokat és élménybeszámolót kap a múltról. De a fordulatról is: míg 1960-ban 4446-an, addig '70-ben már 5151 szőregiről tud a statisztika; „1950-ben 130 házhelyet osztottak ki"; „ 1970-ben 50, 1971-ben harmincvalahány új házra adott ki építési engedélyt a tanács. Most 50 új házhelyet jelölnek ki. (…) Főleg más községekből érdeklődnek, (…) de jönnek Szegedről is".

A szőregi rózsáról „Kasza Lajossal, a téesz elnökhelyettesével" „érdemes beszélgetni". Kiderül: „nem a rózsából él elsősorban a szövetkezet. 'Tojásgyáruk' az idén tízmillió tojást produkált. (…) Kapósak bárányaik is". „Bódi Jánostól, az elnöktől tudom meg (…), hogy faiskolájukat százegynéhány kilométerről is sokan felkeresik." „Igyekvő emberek a szőregiek" – állítja az újságíró. Bizonyítéknak hozza, hogy „idén 2900 méter járdát építettek", „az idei társadalmi munka értéke 1,7 millió forint", „a 2980 munkaképes korú szőregiből 1622-en máshova, a legtöbben Szegedre járnak dolgozni". A statisztika szerint „a községben dolgozó emberek 21 helyen találhatnak munkát", „a személyautók száma 205".

Tápé követei

„Biacsiék", „a borbély", „a Török házaspár", meg „Nagy Bence Pál" vall Horváth Dezsőnek Tápéról. Hogy mennyire „dolgos emberek" lakják, igazolják Biacsiék, akik „életükből 80 évet biztos gyékény mellett éltek le" – sokan is fényképezik őket, „most legutóbb Hollandiából voltak". „Mi köti ide az idegent?" A kérdésre a kisteleki születésű borbélynál, Mészéroséknál valami olyasmit felelnek, hogy „nagyon dolgos nép a tápai. Aki szereti a munkát, azt beveszik maguk közé." „Behálózta Tápé az országot. A munkájával hálózta be." Alább, az összefoglalóban olvasható az adat: „a Tiszatáj Termelőszövetkezetben 600-an, a hajójavítóban 180-an dolgoznak. Szegeden 2100-an keresik kenyerüket. A házipari szövetkezetnek 1410 tagja van. Kereskedelmi ellátottsága jó…"

Az 5247 lélekszámú faluban a népdalról, a táncról az együttesalapító Török házaspár mesél. De „nemcsak sürgő-forgó követei vannak Tápénak. Van, aki egész nap csak ül, mégis viszi a falu nevét." Aki „a szépen szóló tápai szóra" kíváncsi, „az járogat a Vártó utcába", Nagy Bence Pálhoz. „Milyen is ez a Tápé?" Pali bácsi szerint „aki egyszer ide bejön, azt elkergetni nem is lehet. Ez az embereket megragasztja, a hírit pedig széjjelszórja. Ez olyan falu."

Kronológia: 1972

Március 2.: Az USA elindítja a Pioneer–10 űrszondát a Naprendszer külső bolygóinak felkutatására. Március 15.: Budapesten több százan tüntetnek a függetlenségért – a rendőrség szétveri a tüntetést. Április 6.: Újabb amerikai bombázási hullám Észak-Vietnam ellen. Április 16–27.: Az Apollo-19 holdútja. Május 22–29.: Richard Nixon amerikai elnök hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. Május 30.: Fidel Castro, a kubai kommunista párt és az állam vezetője Magyarországra érkezik. Június 1.: Aczél György, az MSZMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára Szentesen „aktuális kultúrpolitikai kérdésekről tartott konzultációs előadást". Június 17.: Washingtonban a Watergate irodaházban tetten érnek öt személyt, amint a Demokrata Párt választási főhadiszállásán lehallgató-berendezést szerelnek fel. Kezdetét veszi a Watergate-botrány. Június 23.: Elutazott hazánkból Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke. Szeptember 5.: Münchenben, a XX. nyári olimpiai játékokon arab terroristák túszul ejtenek tizenegy izraeli sportolót: valamennyi túsz életét veszti, nagyobbrészt a rendőrség szabadító akciójának következtében. Szeptember 24.: Norvégiában a lakosság 54 százaléka népszavazáson elutasította az ország csatlakozását az Európai Unióhoz. Október 3.: Hatályba lép a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti, a rakétaelhárító védelmi rendszerek korlátozásáról szóló SALT-1 szerződés. November 11.: Az amerikai hadsereg kivonul a Long Binh bázisáról, ezzel véget ér az amerikai részvétel a vietnami háborúban. November 17.: Juan Perón, Argentína száműzött elnöke 18 év után ismét visszatér országába. November 25.: Jobboldali katonai puccs Görögországban. November 27.: Leonyid Iljics Brezsnyev villámlátogatásra érkezik Magyarországra, a tököli szovjet katonai reptéren váratlanul száll le. Elindulása után csak az esti órákban értesítették Kádár Jánost erről a szovjetek, és arra kérték, hogy menjen ki Tökölre. A tárgyalásokon Brezsnyev listát nyújtott át Kádár Jánosnak, amelyen a magyar reform olyan vezető egyéniségeinek neve szerepelt, akiknek távozását a szovjet vezetés kéri az MSZMP-től. Kádár állítólag így szólt: „egy név hiányzik a listáról, az enyém".

Arcél: Bozóky Éva (1923–2004)

„1923. október 29-én született Budapesten. Anyja Weinrich Margit tanár, evangélikus lelkész lánya, apja Bozóky Tasziló, nemesi családból származó, magas rangú katonatiszt. Apja változó szolgálati helyei miatt a kislány Budapest, Eger, Zalaegerszeg zárdáiban tanul, majd 1940-ben a pápai Református Kollégiumba kerül – írja az író, újságíró, tanár, könyvtáros halálakor nekrológjában Pünkösti Árpád. „A háború után Budapestre megy, népi kollégistaként elvégzi a Külügyi Akadémiát, majd beiratkozik a Pedagógia Főiskolára. Ekkor ismerkedik meg Donáth Ferenccel, a találkozásból nagy szerelem, életre szóló házasság lesz. Éva a Magyar Napnál lesz tudósító, de itteni karrierje rövid – a Rajk-perrel kapcsolatos cikkében kételkedik a hivatalos állítások pontosságában, a lapot betiltják. 1949-ben a Magyar Rádió Női szemmel című műsorának rovatvezetője, egészen 1951-ig." Férjét, a jogi egyetemet végzett Donáth Ferencet „1951-ben koholt vádak alapján letartóztatják, és 15 évre ítélik, Évát a kistarcsai internálótáborba zárják. A házaspárt 1954-ben rehabilitálják, Donáth Ferenc nem vállal újabb politikai szerepet, tudományos munkáját folytatja, Éva pedig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen könyvtárosi állást kap, ezzel egy időben elvégzi az ELTE bölcsészkarán a könyvtár szakot. Donáth Ferenc 1956 októberében Nagy Imre közvetlen munkatársa, ezért 1958-ban a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként 12 évi börtönbüntetésre ítélték, amnesztiával szabadult 1960-ban. Bozóky Éva ebben az évben lesz a Könyvtáros című folyóirat rovatvezetője, emellett több lapban is rendszeresen publikál: Népszava, Képes Budapest, Gyermekünk, Köznevelés, Család és Iskola, Népművelés, Evangélikus Élet, Teológia, Diakónia, Új könyvek, Élet és Irodalom" – továbbá: például 1972. november 2-án lapunkban is megjelenik a 70 éves Illyést köszöntő cikke. „Empátiával fordul kényes szociális problémákhoz, mint például az alkoholizáló és drogozó gyerekek, a fogyatékosok, a szegények, az egyházak feladatai. Több könyvet is ír, néhány munkája: Claudia (1978), Magdaléna (1982), Szótlan barátaink (1971), Zord idők nyomában (1998). Több évtizeden át rendszeresen jelentek meg írásai a Nők Lapjában. (...) Három fia közül a középső, László evangélikus pap, Éva is elvégzi levelező tagozaton a Hittudományi Egyetem lelkészi szakát. 1999-ben 'aranytollas' újságíró lesz, és megkapja a Magyar Köztársasági Elnök Aranyérme kitüntetést is. 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata érdemrend birtokosa lesz. Élete végéig dolgozott, 2004 májusában, 81 éves korában halt meg."

Napi hírek:

Árváltozás. „Az országos Anyag- és Árhivatal elnöke, a Belkereskedelmi Miniszterrel, valamint az érdekelt árhatóságok vezetőivel egyetértésben 1972. január 3-án megváltoztatja néhány termék fogyasztói árát. (...) A kisméretű, I. osztályú tömör falazótégla fogyasztói maximált ára ezer darabonként rakatba rakva 914 Ft. (...) Így a garzon gáztűzhely korábbi 977 Ft-os maximált fogyasztói ára (...) 1030 Ft-ra, (...) a 4 literes kuktáé 157 Ft-ról 193 Ft-ra. (...) Ugyancsak emelkedik a mosógép, a centrifuga ára 30–60 Ft-tal. (...) A kerékpárok fogyasztói ára a jelenleginél 120–140 Ft-tal lesz magasabb" (január 1., szombat).

Retek utca. „Régi házak között fut a József Attila sugárúttól a tarjáni tízemeletesekig az újjávarázsolt Retek utca. Ha a fedőburkolat is elkészül, itt kanyarodnak majd ki a lakónegyedről a 10-es buszok" (január 8., szombat).

Kaviár és Lencse. „Scarnicci és Tarabusi harsány színekből szerkesztett bravúros vígjátéka, amelynek szegedi premierjét szombaton láttuk, igazán alkalmas arra, hogy becsalogassa a közönséget az utóbbi időben megint gyéren látogatott színházba. (...) Az előadást a Máriáss–Fogarassy–Szendrey–Király–Mentes kvintett röpíti" (február 1., kedd).

Richter Szegeden. „Korunk egyik legkiválóbb zongoraművésze, a szovjet Szjatoszlav Richter látogat Szegedre: február 16-án, szerdán este fél 8 órai kezdettel a Nemzeti Színházban ad szólóestet" (február 6., vasárnap).

Vár. „A jó idő felbátorította az építőmestereket a régi szegedi vár körül. Hordják a kőtörmeléket, maltert készítenek. Egy magánkisiparos vállalkozott a vár helyreállítására. A munka tavaly szeptemberben kezdődött meg, s a télen, amikor az idő engedte, sem szakadt meg. Először az új tetőszigetelés került a várra, utána a belső munkák következnek" (március 1., szerda).

Gáz. „Két év múlva földgázzal tüzelhet Szeged lakossága. Megtárgyalták a DÉGÁZ munkájának tapasztalatait" (március 9., csütörtök).

Forradalmi ifjúsági napok. „Az 1972-es évben megrendezésre kerülő Forradalmi Ifjúsági Napok megnyitása Szegeden egybeesett a március 15-i megemlékezéssel. (...) Baló Ilona, a KISZ Szeged városi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Emlékezett a magyar történelmet megújító három nagy tavaszra" (március 16., csütörtök).

Herman kollégium. „Ünnepélyes külsőségek között tegnap, péntek délelőtt adták át rendeltetésének a József Attila Tudományegyetem új, kilencemeletes, 285 személyes diákotthonát Újszegeden, az Odesszai körúton. (…) Dr. Serfőző Lajos docensnek, a JATE rektorhelyettesének megnyitó szavai után Sipos Mihály, a DÉLÉP igazgatója az építők és a társvállalatok nevében átadta a 25 millió forintos költséggel épült diákotthont, dr. Kanczer Gyula, a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatási főosztályának vezetője pedig a művelődésügyi miniszter nevében átvette az új intézményt. Az egyetem párt- és állami vezetése képviseletében dr. Márta Ferenc egyetemi tanár, a JATE rektora köszönte meg az építők és a minisztérium segítségét, melynek eredményeképpen egyre kedvezőbb körülményeket tud teremteni az egyetem a fizikai dolgozók gyermekeinek. Közölte, hogy a diákotthon Herman Ottónak, a neves polihisztor tudósnak, Szeged város egykori haladó képviselőjének nevét vette fel. A diákbizottság titkára, Csatári Bálint, diáktársai nevében köszönte meg az új létesítményt, s ígérte, hogy az eddig végzett több tízezer forintot érő társadalmi munkaakciójuk lendülete ezután is töretlen marad" (április 1., szombat).

Ilia kitüntetése. „A Tiszatáj: egy szenvedély kiélése; az élő irodalommal való foglalkozás bennem mindig meglévő igényének legnagyobb lehetősége" – nyilatkozta „néhány évvel ezelőtt" Ilia Mihály, a folyóirat főszerkesztője. A Tiszatáj 25. éves jubileuma évében „Ilia Mihály, a folyóirat-szerkesztő, a kritikus, az irodalomtörténész és irodalomszervező", a József Attila-díj tulajdonosa Szeged művészeti díjasa lett (április 1., szombat).

Hétvégi ház. „Vásároljon hétvégi házat nyaraláshoz, üdüléshez! Azonnali szállításra rendelést fogadunk el a Szeged 13 nyaralóházra. Alapterülete 13 négyzetméter. Ár: 20.000 Ft. OTP-részletre is megvásárolható! (…) Szegedi TÜZÉP Vállalat. Szeged, Csongrádi sugárút 12." (április 15., szombat).

Új kemping. „Az 1970-es tiszai árvíz 'elmosta' a folyó partján létesített kempinget. (...) Az E5-ös út mentén, a város kapujában ideálisnak mondható környezetben, erdős területen (…) több mint kilencmillió forintos költséggel elkészült az első osztályú nemzetközi kemping. Motelekben egyelőre 73 személy kaphat szállást. Háromszázötven sátorozó turistának is biztosított a hely. Az építkezés tovább folytatódik…" (május 3., szerda).

Kisdobosavatás. „Szombaton és vasárnap a város több általános iskolájában az anyák napi megemlékezésekkel együtt avatták az új kisdobosokat. Ilyen ünnepségre került sor többek között a Tanárképző Főiskola I-es és II-es gyakorló iskolájában, valamint a Ságvári Endre gyakorló iskolában. Az avatáson sok kisiskolásnak kötötték nyakába a kisdobosok kék nyakkendőjét" (május 9., kedd).

Piaci csarnok. „A Marx téri piaci" csarnok váza elkészült: „mintegy száz méter hosszú könnyű acélszerkezet. A Szegedi Építőipari Vállalat kivitelezésében készülő fedett pavilonsoron élelmiszert, zöldséget s gyümölcsöt árusító téeszek, vállalatok kapnak helyet" (május 11., csütörtök).

Ki mit tud? – Szegedről. „Csütörtök este a Ki mit tud? stábja és szereplői Szegeden, a megyei tanács székházának földszinti előcsarnokában készültek a maratoni közvetítésre." A riporter, „Megyeri Károly megköszönte a szívélyes fogadtatást. (…) Dr. Zámbó Géza Szeged színeiben továbbjutott a középdöntőbe" (május 13. szombat).

Csalók, sikkasztók. „Büntetőeljárás indult Kováts Pál 55 éves" sándorfalvi lakos, „a Sándorfalvi Általános Ktsz volt elnöke és társai ellen". Őt „hatrendbeli, bűnszövetségben, visszaesőként elkövetett társadalmi tulajdont károsító csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés bűntette miatt 4 év 6 hónap szigorított börtönre ítélte a fellebbviteli bíróság. (…) Megállapítást nyert, hogy Kováts Pál beosztását kihasználva követte el a bűncselekményeket, amelyek révén 140 ezer forint tapadt a kezéhez, összejátszva Bellér Jánossal, aki bizonyítottan 23 ezer forintot szerzett magának bűnös úton…" (június 3., szombat).

Székely sor. „A város egyik legnagyobb útépítése a Székely sori Újszegeden. A tervek szerint július közepén kell befejeznie a munkát a 7 milliós beruházás kivitelezőjének, a hódmezővásárhelyi KÉV-nek" (június 10., szombat).

Új villamosvonal. „Új vonalon jár a 4-es számú, tarjáni villamos." Az új szerelvény „vasárnap reggel fél öttől a Radnóti előtt Tarján felé kanyarodik. Egyelőre a környéke – a csomópont korszerűsítése miatt – rendezetlen, de ez nem gátolja a villamos közlekedését" (június 13., kedd).

Hungária szálló, Égő Arany. „Egy héttel ezelőtt, 15-én, hirtelen, de nem váratlanul bezárták a Hungária Szállót és a zónázót is. A friss szakvélemény szerint az épület életveszélyessé vált. Az ünnepi hetekre tehát 30 szobával, 97 szálláshellyel szegényebb lesz Szeged. (...) Az elképzelések szerint a Hungária étterme és a bár – a födém megerősítésével – az új szálloda fölépüléséig, 1975-ig működik majd. Most szombaton viszont új eszpresszót nyitott a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat az Oskola utca 2. számú házban. Az Égő Arany (…) Szeged legelegánsabb, legkellemesebb eszpresszója" (június 18., vasárnap).

Tábor. „Az újszegedi KISZ vezetőképző tábor első lakói – a megye alapszervezeteinek kultúr- és termelési felelősei – a szó szoros értelmében mindent elsöprő lendülettel vették birtokukba június közepén a terepet. (…) összesen 172-en laknak itt" (június 21., szerda).

Dózsa-emléktábla. „Fehér gyolcsban, setét éjben / Ezerötszáztizennégyben / A kakas épp harmadszor szólt, / Dózsa feje Szegeden volt – ezt a Juhász Gyula-idézetet vésték arra a márványtáblára, amelyet a Dózsa-évfordulóra emlékezve vasárnap délelőtt leplezett le Papp Gyula, a városi tanács elnökhelyettese." Ezzel „megkezdődött a múzeumi hónap" (október 3., kedd).

Hídépítés. „Az algyői közúti-vasúti híddal párhuzamosan – mint ismeretes – új hidat építenek. A folyó két oldalán a vízben lévő pillérek építését már befejezték, sőt a két ártéren is állnak már a betonlábak" (október 5., csütörtök).

Biológiai központ. „Kibontakoztak a biológiai központ újabb épületének körvonalai is." „A 350–400 személy befogadására képes, nagyszabású rendezvények megtartására alkalmas légkondicionált kongresszusi teremé, a két 80–100 személy befogadására alkalmas tanácskozóteremé, a hatalmas étteremé, konyháé, vendégszobáké" (október 8., vasárnap).

Vásárhelyi hetek. „tegnap délután a fennállásának 250. évfordulóját ünneplő Bethlen Gábor gimnáziumban megnyílt a Vásárhelyi hetek idei eseménysorozata. (...) A megjelenteket dr. Grezsa Ferenc, a gimnázium igazgatója köszöntötte" (október 8., vasárnap).

Újabb gázüzem. „A szegedi szénhidrogénmező kútjai mond több korszerű tüzelőanyagot, gázt juttatnak a környéknek, s az országnak egyaránt. A 6,5 milliárd forintos olajprogram keretében 1970-ben kezdték meg a gázüzemek építését. (...) Az újonnan átadott gázüzemben a szegedi szénhidrogénmező a hajdúszoboszlói mellett az ország második legjelentősebb gázszolgáltatójává nőtt" (október 10., kedd).

A felsőoktatásról. „A tudományegyetemek és főiskolák, a műszaki egyetemek és főiskolák állami és társadalmi vezetőinek – rektorainak, dékánjainak, párttitkárainak és főigazgatóinak – részvételével kétnapos tanácskozás kezdődött kedden, tegnap a Budapesti Műszaki Egyetem dísztermében. Az értekezleten a 62 felsőoktatási intézmény vezetőinek közreműködésével meghatározzák azokat a konkrét feladatokat, amelyek az MSZMP Központi Bizottságának az állami oktatás továbbfejlesztésére vonatkozó határozataiból fakadnak. Az értekezlet referátumát dr. Polinszky Károly művelődési miniszterhelyettes tartotta" (október 11., szerda).

Ősbemutató. „Ősbemutatóra készül a színház. Római történelem, mai mondanivaló" kerül színre „november 18-án, Révész Gy. István Például Caius című drámájának premierjén". „Sándor János, a színház főrendezője állítja színpadra a tavaly elhunyt" Révész drámáját (november 3., péntek).

Fúrópajzs. „Szegedre érkezett az a fúrópajzs, amely a Rókusi temetőtől Tarjánig a föld alatt készíti majd el a főcsatorna másfél kilométeres szakaszának két méter átmérőjű alagútját. A Nádas utca és a Makkoserdő sor kereszteződésében már az utolsó simítások folynak az elkészült indítóaknán, amelybe a jövő héten eresztik le a pajzsot" (november 4., szombat).

A SZU 50 éves. „Az SZMT nőbizottsága szervezésében csütörtökön a szegedi vállalatok több mint száz nődolgozója a Szovjetunió megalakulásának 50 éves jubileuma alkalmából a hála és kegyelet virágcsokrait helyezte el a szovjet húsi halott katonák síremlékein, a Dugonics-temetőben" (december 29., péntek).

Művház Bordányban. „Művelődési házat avattak Bordányban." „Nagyterme színház és moziterem 'egyszemélyben', de termelőszövetkezeti közgyűlések, falugyűlések, komoly hangú ünnepek és vidám mulatságok színhelye is lesz" (november 5., vasárnap).

Úttörő- és diákparlament. „Szerdán a megyei úttörőparlament Makón tanácskozott. Közel 200 úttörő és kisdobos a mozgalom feladatairól és a felmerülő problémákról vitatkozott. (...) Tegnap, csütörtökön Szegeden, a megyei tanács nagytermében gyűltek össze Csongrád megye középiskoláinak küldöttei a IV. megyei diákparlamenten. (...) A tanácskozást Márta Judit, a szegedi Radnóti Miklós gimnázium tanulója vezette. (...) A középiskolai és szakmunkástanuló tanácskozás beszámolóját Nagyistók Katalin, a csongrádi Batsányi János gimnázium tanulója terjesztette a diákparlament elé..." (november 10., péntek).

Irányítószám. „A postai küldemények irányításának egyszerűsítése és meggyorsítása érdekében január 1-jén bevezetik a postai irányítószám-rendszert. (...) A posta az országot 9 gócterületre, 80 irányítási területre és 368 irányító körzetre osztotta fel" (november 11., szombat).

Híd cölöpökön. „A makói közúti híd elhagyta régi pillérjeit, és ideiglenes cölöpökre költözött. A Hídépítő Vállalat szakemberei öt sínpárt szereltek fel, amelyen nagy teljesítményű csigasorokkal vontatják át a 400 tonnás acélszerkezetet. A régi pilléreken korszerűbb közúti híd készül, a tervek szerint 1974 közepére. Addig is a Makón át Romániába vezető 43-as számú út forgalmát az ideiglenes cölöpökre helyezett régi híd bonyolítja" (december 7., csütörtök).

Az év sportolói. „Az idén olvasóinkra bíztuk, hogy döntsék el az év szegedi sportolóit és csapatait. Összesen 746 szavazat érkezett szerkesztőségünk címére. (...) 1972. szegedi női sportolója: Dr. Szamosszegi Béláné" tekéző; a férfiak közül az első: Bánfavi Sándor focista. „A női csapatok versenyét nagy fölénnyel az NB I-es bajnok SZAK tekézői nyerték. (...) Férficsapatok között: 1. SZEOL labdarúgók. (...) Az év szegedi edzője: Bundzsák Dezső", a SZEOL edzője lett (december 31., vasárnap).

Megújul a Dóm

Szeged. „A Szegedi Ünnepi Hetek idejére megújul a Fogadalmi templom. Az építőmunkások már megjavították a szegedi Dóm egyik tornyát, amelyben mintegy 80 méter magasságban a második világháború idején kárt tett egy lövedék" – írjuk június 25-én, vasárnap Somogyi Károlyné felvétele alá. „Teljesen kicserélik a tetőt borító cserepeket is."

Fotó: Somogyi Károlyné

Fotó: Somogyi Károlyné
Vinkler 60 éves

Szeged. Vinkler László festőművész „ebben a hónapban ünnepli 60. születésnapját" – írjuk október 11-én, mikor bemutatjuk „a városi tanács idei alkotói" díjasait. Vinklerről azt írjuk, hogy „évtizedek óta a szegedi képzőművészeti élet figyelemre méltó, karaktert meghatározó festőegyénisége. Első, 1940-ben a múzeumban rendezett tárlatától a napokban megnyíló gyűjteményes kiállításáig itthon és külföldön a tárlatok hosszú során tette közkinccsé alkotó tehetsége képekben fogalmazott eredményeit. Festői-művészi munkásságát művészetírói és művészetpedagógiai tevékenységének gazdag eredményei egészítik ki. 1947 óta a tanárképző főiskola tanáraként a fiatal művészek, kitűnő rajztanárok seregét indította útjára. Termékeny és sikeres művészi, művészetoktatói pályájának elismeréseként kapta az alkotói díjat."

A festőművész Vinkler László. Fotó: Somogyi Károlyné

A festőművész Vinkler László. Fotó: Somogyi Károlyné
Új burkolat a hídon


„Két hónap helyett harminc nap alatt befejeződött a hídon a burkolatcsere" – olvashatjuk október 3-án Somogyi Károlyné felvétele alatt. „Az Aszfaltútépítő Vállalat október vége helyett október elejére elkészült a burkolat felújításával. A Közúti igazgatóság megbízásából 404 méter hosszan, lényegében a folyó fölötti hídrészeken cserélték ki a megsüllyedt, egyenetlenné vált kockakőburkolatot, terítették le aszfaltburkolattal a gidres-gödrössé öregedett járdát." A háttérben magasodik az olajosok „Égő arany" háza, mely a hídról eltakarja a dómot...

Címkék#Szeged

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!