Így megyünk egymás agyára nap mint nap - Lehet készülni az együttélésre de megjósolhatatlan, miből lesz vita

– Ne oda menj! Mit csinálsz? Na, most aztán fordulhatsz vissza, Vilmos! – osztja férjét a kocsiban a feleség (Pogány Judit). Mindjárt felrobban szegény ember (Kovács Zsolt), olyan dühös. Diktafonra veszi az asszony idegesítő megjegyzéseit, de arra már nincs módja, hogy okulásképpen lejátssza neki. Egyedül marad. Később a GPS-ében a gépies női hangot lecseréli felesége korholó mondataira. Tóth Barnabás többszörösen díjazott 11 perces rövidfilmjének, az Újratervezésnek a hatása alól nehéz szabadulni. Amit a másikban idegesítő tulajdonságnak látunk, ahhoz idővel tényleg annyira hozzászokunk, hogy hiányozhat?

A te fogalmaid a rendről

Ha két ember összeköltözik, elkerülhetetlenek a súrlódások. A legváratlanabb helyzetekből lehet vita, de azért ebbe nem kell egyszerűen belenyugodni. Jobb, ha a felek tudatosan készülnek erre, és próbálják elkerülni a konfliktushelyzeteket – figyelmeztetnek a témával foglalkozó írások.

Például akkor, amikor megbeszélik, milyen legyen a fal színe, hozzá milyen bútort válasszanak, fontos, hogy hallgassák végig egymást, akkor is, ha nyilvánvaló, hogy egyiküknek kiforrottabb az ízlése. Ha az egyik engedett valamiben, a másiktól is elvárható ugyanilyen gesztus. Az otthonról hozott szokásaik alapján biztosan más fogalmaik vannak a rendről, az alapos takarításról, ebben biztosan nem lesz könnyű egymásra hangolódni. Jó ötlet lehet tisztázni, ki milyen házimunkát végez, kis táblázat is készíthető. „Névvel ellátva, főleg mert így a férfiaknak is sokkal jobban fel fog tűnni, hogy mikor mit is kéne csinálniuk" – fogalmaz félreérthetetlenül a Ridikül.hu.

Gyakorlatilag viszont el sem lehet képzelni, mi mindennel mehetünk a másik agyára. Zsuzsa azt írta a hétköznapi bosszúságokra vonatkozó kérdésre, hogy amikor megkérte a drágát, hozza oda neki a söprűt, az jött is vele rögtön. „A lapátot nem hoztad?" „Azt nem kérted!"

Hoztam nekünk sört

Csilla párja úgy gondolja, vécépapírba nem szabad orrot fújni, Csilla szerint ha épp az van kéznél, miért ne lehetne? Azt sem szereti a srác, ha a fogkrémes tubus a közepén lett nyomva, holott – Csilla szerint – ez tökmindegy. Neki viszont az nem tetszik, ha a szemetet csak a konyháig viszi ki a párja, nem megy le vele azonnal.

Andi azt mesélte el, hogy tavaly augusztusban vettek egy csapot a mosdóra, föl is szerelte a férje. Januárban elromlott, a meleg víz csak vékonyan csordogált. A férj valami miatt csak három hét múlva intézkedett. Azért végül hozott egy új csapot, felszerelte. Nem tetszett Andinak, és ezt meg is mondta. „Majd hozzászoksz!" – reagált emelt hangon a férje. Pedig nem is a csap kinézetével volt gond, hanem azzal, hogy egy háromdecis pohár is csak elfordítva fér alá.

„Bejelenti, vendégeket hívott délutánra, de nincs itthon semmi. Elmégy a boltba? – kérdezem. Elmegy, negyedóra múlva hazaér, letesz az asztalra egy zacskót, amiben sör van. Kérdezem tőle, mit hozott a gyerekeknek, nekünk, lányoknak. Azt mondja: hoztam nekünk sört" – írja egy anyuka.

A gyereknevelésből sem csak a szülő és a gyerek között származhat konfliktus. „Két kisfiunk van. Apa hétvégén elszalad valami barkácsboltba, mindig van egy jelentkező, aki vele szeretne menni. A másik manó itthon marad velem. Barkácsboltjárás közben persze befigyel egy-egy csoki, gumicukor vagy szívószálas üdítő, amit persze a boltban járt gyerek ünnepélyesen hoz haza és mutogat. Erre az itthon maradt gyerkőc kerek szemekkel néz apára, és én is: hát két fiad van! Erre ő: de hát csak egy volt ott". Ennivaló.

Ez a tenger üres, menjünk motorozni!

Összekülönbözni nem csak otthon lehet, és a nyaralást sem mindig egyformán képzeljük el.

„Egyik alkalommal Montenegróba mentünk. Mivel a férjem nem szeret strandolni, napozni, búvárfelszerelést vettünk. A békatalpak a hátam mögött a motor hátsó dobozára felerősítve csapkodtak, de gondoltam, ez az ára, hogy napozhassak hosszabb ideig. Amikor lejutottunk a partra, ő elkezdett készülődni a búvárkodáshoz, én a kavicságyon próbáltam magam kényelembe helyezni. 30 perc telt el, és jön ki a vízből: ez a tenger üres, nincs benne semmi, gyerünk motorozni! Ó..." – meséli Gabi.

Judit 45 évről ír, és egy abszolút közös tapasztalatról: „10-15 perc után sokszor már arra sem emlékszünk, mi volt az, amin ennyire összekaptunk". Minél hosszabb az együtt töltött idő, annál több apróság gyűlik föl. Ezeket pedig olyan sokszor éli át az, akinek a terhére van, hogy néhány kikristályosodott mondatban össze tudja foglalni: „Ahogy a pénztárnál aprót keres a zsebében. Áll a sor. Mi nézzük egymást a pénztárossal, és mosolygunk. Vagy parkolót keresünk: ez ezért nem jó, az azért nem. Végül mindig megtaláljuk a legmesszibb lévő, legsárosabb helyet. Azokat a k..va távirányítókat pedig azért nem találja soha, mert rajtuk fekszik" – tekint át 35 évet pár pillanat alatt Kati.

Nyílt kommunikáció a kulcs

– A párkapcsolatban felmerülő vitás kérdéseket sokan nem tudják megfelelően kezelni. Ha konfliktus adódik, azt tévesen a romló kapcsolat jelének vagy az érzelmek kihűlésének gondolják. Az ebből fakadó félelem és aggodalom így megakadályozza a pár tagjait abban, hogy építően kezeljék a vitás helyzeteket. A felmerülő vitás kérdéseket sokan személyes támadásnak vagy kritikának értékelik, ez pedig hátráltatja őket abban, hogy felnőttként, konstruktívan vitatkozzanak. A félreértések és eltérő nézőpontok kibogozása csak akkor lehetséges, ha szembenézünk a kényes kérdésekkel. (...) Csak a nyílt beszéd és türelmes meghallgatás vihet közelebb a kapcsolatotokban felmerülő vitás kérdések megoldásához – tanácsolja Geist Klára tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta a wellnescafe.hu-n.