2008.12.03. 23:00

Kápolnát építtetett elesett bátyja emlékére

Kistelek - Közel harminc évig semmit sem tudott a második világháborúban Magyarországra vezényelt bátyjáról az orosz Szergejevna Volkova Mamzurina. A 78 esztendős asszony 35 éve derítette ki, testvérét Kisteleken temették el. Azóta évente kétszer kétezer kilométert vonatozik, hogy a sírra borulva emlékezhessen. Adományokból kápolnát építtetett, amelyet ma avatnak fel a kisteleki temetőben.

R. Tóth Gábor

– Csak akkor halhatok meg, ha ez teljesen elkészült – mutat egy frissen épített, méltóságteljes fehér kápolnára a kisteleki temetőben a 78 éves orosz asszony, Szergejevna Volkova Mamzurina. Fekete szövetkabátban, ősz haját kendőbe zárva, bottal biceg a mementó felé, amely a második világháborúban Magyarországon elesett, közel 200 szovjet katonának – köztük bátyjának, Vlagyimir Szergejevics Mamzurinnak – állít emléket.

A férfi 22 évesen érkezett a magyar frontra – ám soha nem tért haza innen, 1944. december 20-án elesett. Húga, Szergejevna Volkova és további három lánytestvére pedig hiába várta. Évtizedekig nem is hallottak róla semmit, csak emlékét őrizték. Aztán 35 éve megtudták a Vöröskereszttől: bátyjuk itt esett el, a kisteleki temetőben nyugszik.
A Moszkvában élő asszony – aki sorban temette el mindhárom lánytestvérét – ekkor indult először útnak: kétezer kilométert vonatozott az orosz fővárosból, hogy végre ráborulhasson évtizedek óta nem látott testvére sírjára.

Nyolcmillió forintért építtetett kápolnát adományokból a 78 éves, orosz asszony. Fotó: Schmidt Andrea

Mikor először jött, térdre esett, és hálát adott, hogy itt lehet. Azóta évente legalább kétszer vonatra ül, hogy fél Európát átszelve tisztelegjen a síremlék előtt. – Általában a győzelem napján és mindenszentek környékén jövök – árulja el tolmácsa, Horváthné Virágh Etelka, egykori orosztanár segítségével, aki hozzáteszi: Szergejevna Volkova érzelemdús és mélyen hívő asszony, nem lehet nem szeretni. Puszival köszöntik a kisteleki szállodában is, ha megérkezik. – Erős jellemű, rendkívül makacs hölgy – mutatja be.

„Nekem Kistelek a minden"

„Szeretem", „köszönöm" – mondogatja az orosz asszony a magyar szavakat, tolmácsán keresztül pedig azt üzeni: számára Kistelek a minden. „Ha itt halnék meg, jó helyen lennék, hiszen itt a testvérem is." Magyarországot is kedveli, bár orosz ismerősei óva intették, hogy ide utazzon, mondván: „itt fasiszták laknak". Járt a kisteleki templomban is, nemrég pedig látta a Feszty-körképet, amely lenyűgözte.

E jellemrajz ismeretében már érthetőbb, honnan volt ereje a 78 éves asszonynak évekig gyűjteni a pénzt, hogy újabb emléket állítson testvérének és katonatársainak. Az orosz nagykövetség és a pravoszláv egyház adománya, valamint Szergejevna Volkova állhatatos küzdelme révén épült fel az a márványból készült, 3 és fél méter széles és magas kápolna – tetején rézkupolával, valamint kereszttel –, amelyet ma avatnak fel a kisteleki temetőben. A 8 millió forintból épült kápolnát míves ikonok, kandeláberek díszítik majd, köré kovácsoltvas kerítés készül. – Januárban jövök legközelebb, addigra a kerítés is elkészül. Három unokám, egy dédunokám közül az egyik, a 16 éves Misa legutóbb itt járt velem. Mondta: mama, majd én jövök helyetted, ha te már nem tudsz – meséli meghatódva Szergejevna Volkova, aki láthatóan még ma is mélyen megéli a történteket: tegnap is testvére arcképére borulva zokogott a temetőben.

„Örök dicsőség a Vörös Hadsereg hőseinek, akik a Szovjetunió és Magyarország szabadságáért és függetlenségéért elestek" – olvasható a régi emlékmű előtt. Felvetjük: e történelmi eseményt nem mindenki értékeli hasonlóképpen. – Ez nem politika – emlékeztet családi tragédiájára. – Egy 20 éves fiatalembert vezényeltek ide, parancsra. Hitte, azért jön, hogy a magyar népnek jobb legyen. Azért halt meg, hogy jót hozzon.