Kétszer talált elásott pénzt a földjén - 1971 óta nem láthatta a kincseket

Negyvennyolc évvel ezelőtt egy tél végi napon Redenczki István kinézett a földjükre, mert kíváncsi volt, elolvadt-e már a hó a lapos részen, és maradt-e víz utána. Ekkor – ahogy lapunk 1971. február 9-i számában olvasható –„a szántás hantjai között apró, zöld karikákat talált, majdnem olyanokat, mint a lucerna levele". Fölvette, ami a földből kilátszott, és így már nyilvánvaló volt, mit talált. Hamarosan a múzeumigazgató, szakemberei, sőt „a régészetet kedvelő főagronómus" is a lelet megtalálási helye körül dolgozott. Nem is kellett nagyon keresgélni: „Gyerekkori álmainkban láthattunk csak annyi pénzt egy csomóban, mint amennyi itt volt. Ha néha-néha belemarkolt valaki a földbe, csak pénzt fogott. Lapáttal hordták a rostára, később előfordult, hogy a pénz volt több a lapáton, nem a föld." Több mint huszonhét kilót nyomott az ott lelt pénz. A múzeum a következő vasárnapon már kiállítást tartott a pénzekből. Jutalmat is fizettek a megtalálónak, 20 ezer forintot. Istvánnak akkor 6 ezer forint volt a havi fizetése.

A Délmagyarország 1971. február 9-i számában tudósítottuk olvasóinkat a Tápé melletti szenzációs pénzleletről.

– Még ugyanabban az évben, decemberben a szántás után közvetlenül kimentem, és valamivel odébb egy korsóra lettem figyelmes. Ebben nem ugyanolyan pénzek voltak, mint a másikban, hanem akkorák, mint a régi üveg kávéspohár alja. Ezeket én vittem be a múzeumba – mondja most Redenczki István. – Ez kilenc kiló volt. Ahogy megtudtam, 1525 és 1585 között vert érmék voltak. Utánaolvastam, az értékük 20 ezer és 80 ezer között változott, attól függően, melyiket mikor verték.

Nagy élményként gondol vissza erre a két leletre a nyugdíjas géplakatos. Csak azt sajnálja, hogy amiről akkor szó volt – kapnak egy sorozatot az érmékből –, az elmaradt. Tíz évvel később a család elment a múzeumba, szerette volna látni az érméket, de erre nem volt lehetőség.

Redenczki István nyugdíjas géplakatos mindkét alkalommal szólt a múzeumnak. Fotó: Karnok Csaba

– A lelet a Móra Ferenc Múzeum éremtárába került, ahol megtisztították, tudományos földolgozás után pedig publikáció készült róla – mondja Ujszászi Róbert numizmatikus, a múzeum munkatársa. – Ma is a kollekcióban található, külön a lelet tárolása céljára készített fadobozokban, és zacskókban tárolva. Miután még a földolgozás előtt kiállították, néhány darabot leszámítva nem mutatták be. Mintegy 24 ezer darab pénz, részben apró dénárok, részben tallérok a XVI. század második feléből. 1595 körül rejthették el ezeket, értékük tudományos és piaci szempontból is magas.

A tizenöt éves háború (1591–1606) a Habsburg és az Oszmán Birodalom között zajlott, a Magyar Királyság területén. Ahogy a sulinet.hu oldalon olvasható, ezalatt virágzó települések százai tűntek el, mert az oszmán hadak – a korábbi háborúktól eltérően – a hódoltságban teleltek. Török és tatár csapatok élték fel a falvak, városok javait, pusztítottak, mint a Habsburg fennhatóság alatt álló vidékeken vagy az Erdélyi Fejedelemségben. Ugyanezt tették az Európából idehozott, portyázó zsoldos katonák és végvári hajdúk. Rengetegen hagyták el a szülőhelyüket. A települések vezetői védelmi pénzt fizettek a tatár, török csapatparancsnokoknak. Más esetben a fosztogató tatárok ellen pénzért őrző tatárokat fogadtak fel. Ilyen körülmények között tényleg nem volt életbiztosítás sok pénzt tartani otthon. És előfordult, hogy a tulajdonos, miután elásta a vagyonát, már nem érhette meg, hogy megint birtokba vegye.