Lovasiék a Láma Dalaira szavaztak

– Tizenöt éves koromban indultunk egy tehetségkutatón az akkori zenekarommal, Vörös Ló vagy Piros Ló volt a nevünk. Nem léptünk föl, azt mondtuk azért, mert nem jött el a dobosunk. De nem is volt dobosunk – mesélt Lovasi András (Kispál és a Borz, Kiscsillag) kedden az SZTEheteségkutatón azokról az időkről, amikor még arra vágyott, hogy felfedezzék. A szegedi JATE klubban tizennégy együttes vágyott hasonlóra. A zsűri tagjai Lovasin kívül Varga Líviusz (Quimby, Kutya vacsorája) és Szabó Zé (Warner Records zenei producer) voltak. Amikor mi bekapcsolódtunk az egész napos rendezvénybe, éppen az egyszemélyes budapesti Ballabox lépett fel.

– Nem szeretnél nagy együttest? – kérdeztük a produkció után a 25 éves Balla Istvánt, aki egyébként már többször koncertezett Szegeden a Millenniumi Kávéházban.

– Már egy közepes együttessel is megelégednék, a gond ott van, hogy nem nagyon találom a megfelelő embereket. A kényszer szüli – ha nevezhetjük így, a belső kényszer –, hogy ha egyedül is, de megmutatom. Volt már, hogy koncert után jött oda egy srác, hogy ez tök jó, meg kellene próbálni együtt zenélni. Aztán persze nem jött össze.

A vásárhelyi Végletek zenekar dallamos rockot játszik.
Fotó: Segesvári Csaba
István bár pesszimistának vallja magát, arra számít, megtörténhet a csoda, felfedezhetik egy tehetségkutatón. A Vad Fruttikkal példálózott, akik folyton hasonlókra jártak és „végül összehozták". Az „és hogyan jellemeznéd a stílusod" – kérdést már igazi zenészként utálja, de azért válaszolt:

– Hip-hopos, drum and bass alapokra különböző hangeffekteket alkalmazok és elektro-akusztikus gitárral kísérem a magyar nyelvű, önironikus, érzelemdús, néhol vicces, de alapvetően depresszív saját szöveget.

A Ballabox után játszó gyulai Bandi from the Tales tagjai annyira kevéssé voltak lelkesek a színpadon, hogy velük inkább kihagytuk a beszélgetést és ugrottunk a vásárhelyi Végletekre. Ők 1999 óta zenélnek, Török László basszusgitáros megfogalmazása szerint dallamos rockzenét játszanak. Az együttes erősségeit és gyenge pontjait firtattuk.

Fellépnek a Szegedi Ifjúsági Napokon

Torma Béla szervező elmondta: korábban a tehetségkutató egyetemi szintű volt, idén országos. PANKKK pénzből és egyetemi támogatásból fizetik a költségeket, és vannak szponzoraik is. A három első helyezett fellépési lehetőséget kap a SZIN-en, nyeremények még többek között: hangszervásárlási utalvány, demo készítési lehetőség.

– A zenénk a nyolcvanas évek hangulatát idézi. Ezzel nagyon nehéz partra vergődni. Az óceán közepén vagyunk egy pici sziget, nagyon nehezen jutnak el hozzánk az emberek. Általában a felénél megfulladnak. De ha változtatnánk, már nem mi állnánk a színpadon. A dalszövegeinkért kaptunk már egekig magasztaló kritikát, de mondták már, hogy közhelyesek, ezekről az ember már nem énekel 2000 után... Erősségünk, hogy az együttes színpadképes. A kétszólamú gitártémák, gitárszólók, minden a helyén van. Minden milliméterre ki van számolva, nem improvizálunk.

– Szórakoztatót, produkció szintűt láttam. Most nem szeretnék előre szaladni és nevet mondani – hárította Lovasi András a „ki a legjobb" kérdésünket. Varga Líviusztól ezért óvatosságból már csak általánosságban érdeklődtünk.

– Igen, láttam olyat aki tetszett, dehát fiatalok, sok gyerekbetegség van még itt. Például rámegy a klarinét az énekre: hasonló magasságban van, kitakarja, kevésbé hallani az éneket. A dobos nagyon akar. A dobos nagyon nem akar. A basszus túl sok hanggal játszik. A basszus kevés hanggal játszik.

Líviusz mindenesetre megértő, szerint a legtöbb bandának a reklám hiányzik.

– Egy zenekar indulása nagyon nehéz. Nem egyszerű kikerülni a garázsból. Vannak nagy lépések: bekerülni egy klubba, már nem benzinpénzt kapni, saját hangfalakat használni, következetesen azonos cuccon játszani. Ha mind megvan, akkor is szükség van rá, hogy valaki felfedezze, például felkérje őket előzenekarnak.

– Egész nap itt ültök, rámegy a napotok erre a versenyre... – próbáltuk provokálni a zsűrit.

– Dehogyis! Nem rámegy a napon. Felkeltem reggel 5 óra 40-kor vidáman, hogy megyek Szegedre. Kutatok tehetséget, bulizok a helyi haverokkal. Most még figyelek nagyon persze, de este bedobjuk a gyeplőt a lovak közé – így reagált Líviusz, András pedig így:

– Én köszönöm szépen jól vagyok, kaptam ebédet, kaptam vizet, itt ülök, elvagyok.