Már közmunkás sincs elég

A tavalyihoz képest nőtt a közfoglalkoztatásba bevontak száma is: Csongrád megyében ezerrel többen dolgoznak közmunkásként, mint tavaly áprilisban. Mindeközben, szintén a tavalyi és idei áprilisi adatokat tekintve, a regisztrált álláskeresők száma 14 ezer 499, ami hétszázzal kevesebb a tavalyinál. Mindent egybevetve az derül ki, hogy nagyjából a közfoglalkoztatással lehet számolni, de érezhetően ez a lehetőség is elérte a legfelső határát.

– Fel kell töltenünk a keretet, de nem is tudom, honnan vegyünk ki embereket, most csúcsra vagyunk járatva – mondja [namelink name="Sánta Gizella"], Ruzsa polgármestere, aki szerint a közfoglalkoztatás már felszippantott minden hadra fogható embert a 2800 fős településen. Az idén a tavalyihoz képest még nagyjából 20 százalékkal tudták is növelni a létszámot.

A közfoglalkoztatottak többsége az önkormányzati intézményeknél karbantartó, takarító, vagy az utakat javítgatja. Tizenöten a Start mezőgazdasági programban nevelik a levendulát, burgonyát, paprikát. Az eredeti tervek szerint februárban indították volna a takarítói oktatást, Sánta Gizella szerint akkor éppen jól is jött volna, hiszen kevesebb feladatot tudnak a téli hónapokban biztosítani.

Tavaszra, nyár elejére viszont úgy felszaporodik a munka, hogy bár most péntekig 17 főt kellene felvenniük a tanfolyamra, nem tudnak senkit kiemelni. Ugyanakkor a faluban elfogytak azok, akiket be lehetne vonni a közfoglalkoztatásba. Csongrád megye más településein is hasonló a helyzet.

Jöhetnek a bevándorlók?

– Öt-hat embert is fel tudnánk venni – vezet körbe a ruzsai varrodában[namelink name=" Nagy Béla"], a Santung Bt. tulajdonosa. A 23 éve exportra dolgozó vállalkozónak, ha nem is folyamatosan, de időszakos munkára jól jönne néhány ember. Az osztrák népviseletet gyártó céghez Zákányszékről, Pusztamérgesről, Mórahalomról és Szegedről is kellett verbuválnia embereket. Néhány nyári hónapban jól jönne a dolgos kéz, nehéz túlórákkal teljesíttetni a megrendelő igényeit.

Nagy Béla ruzsai varrodájában is elkelne még néhány dolgos kéz. Nehezen talál megfelelőt.

Egy másik ruzsai vállalkozó már csak legyint. A tojásüzemet működtető [namelink name="Klazsik György"] kezdetektől nem talál magyar munkaerőt, pedig átlagosan nettó 100-120 ezer forint üti a markát dolgozóinak. Nem csak az állatgondozói munkakörre nem talál segédmunkást. Amikor diplomás telepvezetőt keresett, akkor sem jelentkezett senki az álláshirdetésre. A farmra elkelne egy jó karbantartó is, mivel a jelenleginek ki kellene adni a szabadságát.

– Nekem már kezdetektől fogva romániai alkalmazottaim és idénymunkásaim vannak. Sajnálom, de ha a hírek szerint valóban jönnének a bevándorlók, és rendesen dolgoznának, befogadnám őket – mondta.

Gatyába kellene rázni a közfoglalkoztatást

A megyei polgármesterek többsége szerint újra kellene gondolni a programot. [namelink name="Király László"], Deszk polgármestere úgy látja, hogy az egész közfoglalkoztatási rendszer álságos: azokat, akik az évek során megbízhatóan dolgoztak közmunkásként, egészen egyszerűen önkormányzati alkalmazottként kellene tovább foglalkoztatni, akik pedig nehezen vagy egyáltalán nem vonhatók be a munkába, azok számára teljesen más megoldást kellene találni.

Csanyteleken évek óta állami földet szeretnének a mezőgazdasági programjuk bővítéséhez, mindhiába. Pitvaroson a polgármester pedig azért aggodalmaskodik, mert településükön több rokkantellátásban részesülő kiszorult a közfoglalkoztatásból.

A nemrégiben bejelentett kísérleti program, amelyben a mentálisan sérülteket speciálisan foglalkoztatnák, senkinek nem megoldás.

Csúcs Ilona (balról) és Horváth Rozália régóta dolgozik közmunkásként. Biztonságot ad nekik a megszokott közösség. Fotók: Frank Yvette

– A mentális sérültek segítsége elkelne, de inkább azokat kellene erősíteni, akik már régóta a közfoglalkoztatásban ragadtak, elfogyott az önbizalmuk, nincs bátorságuk kilépni a munkaerőpiacra – véli Sánta Gizella. A ruzsai polgármester véleménye nem alaptalan, amikor a falu közterén faleveleket gereblyéző asszonyokkal szóba elegyedünk, gyorsan kiderül, hogy többségük már legalább tíz éve közfoglalkoztatottként dolgozik.

Akad ugyan közöttük olyan is, aki azt megelőzően segélyből élt. [namelink name="Horváth Rozália"] például képtelennek tartja magát nehezebb fizikai munka elvégzésére, a megszokott körben érzi biztonságban magát. [namelink name="Csúcs Ilona"] is régóta a helyi közmunkás közösség tagja, bár rövid ideig postás volt, az itteni közegben jobban érzi magát. Mindannyian hallottak arról, hogy a helyi varrodában embereket keresnek, mégsem jelentkeznének felvételre.