2012.03.03. 01:57
Még egy utolsó tour a 83-ason
Szeged – 2012. március 2-án 23 óra 15 perckor elindult az utolsó 83-as viszonylatú busz a Vadkerti térre. Ott voltunk a szürreális utazáson.
HCT 511, szóló Ikarus gázbusz. Makkosházról 2012 márciusának első péntekjén, ez az autóbusz ment végig utoljára a 83-as vonalon a Vadkerti térig. A menetrendváltás és viszonylatmódosítások, illetve -megszüntetések előtt „tisztelegve" számos olyan utas is felszállt, akik talán először utaztak ilyen éjszakai járaton. A busz induláskor gyakorlatilag tele van: nagyszájú „közlekedésszakértő" kamaszok, állványos kompaktgépesek ülnek, állnak, kiabálva beszélgetnek. Van, aki kijelenti, ő bizony soha nem száll föl a 2-es villamosra...
Ez volt a 83-as
A szegedi 83-as jelzésű autóbuszvonal a város egyik legjelentősebb és legnagyobb forgalmú autóbuszjárata volt. A járatszám 1981. október 11-én tűnt fel először Szegeden, ekkor még a Vértói út–Honvéd tér szakaszon közlekedtek ezzel a járatszámmal az autóbuszok. 1985-ben az útvonal Makkosház, Hont Ferenc utca–Személypályaudvarra módosult. Két évvel később a járatot meghosszabbították a Vadkerti térig. Huszonöt év szolgálati idő után 2012. március 2-án szűnt meg a mostani vonal.
Negyed tizenkettőkor halk dudálással fordulunk ki a Csongrádi sugárúti körforgalom felé. Az első valódi utas a Károlyi kollégiumnál száll föl: egy egyetemista lány arról érdeklődik, megállunk-e az Aradi téren (sic!).
– A Dugonics téren igen – feleli a sofőr. A lány erre boldogan, van bérletem! felkiáltással felpattan az Ikarusra. Amely a Szent Ferenc utca megálló előtt keresztez az utolsó, Vadkerti térről indult „ellenbuszával". A két sofőr egy pillanatra megáll, s az ablakon keresztül jattolva köszönnek el egymástól mára és a vonaltól örökre. A 2-es és a 83-as vonalakon körülbelül negyven buszsofőr dolgozott. Ők most a meghosszabbított 20-ason, az újonnan induló 72-esen és a 84-esen fognak dolgozni. A két vonal alacsonypadlós buszainak jelentős része a meghosszabbított 20-as viszonylaton jár szombattól.
A Vadkerti térre befutó busz jobbára már csak az utolsó „ortodox" utasokkal van tele. Az egyik kamaszcsapat műanyag pohárból pezsgőzve iszik a viszonylat egészségre, vagy mire...
– A végét majd adjátok ide, srácok! – kiáltja egy, a megállóban szellőző lány. A magas labdát egy emberként csapja le az összes fiú. – Adjuk máris! De tényleg csak a végét kapod meg! – nagy a vihogás. Közben elkészülnek az utolsó fotók is az immár 99-es garázsmenetté átlényegült járatról, amelynek sofőrje nem tudja eldönteni, élvezze a váratlan népszerűséget, vagy hazaküldje a bőszen pezsgőző fiatalságot. A végállomás mindenesetre már felkészült a szombati váltásra: a tájékoztató táblán már a 20-as menetrendje olvasható: a busz 20 percenként jár majd, akár a 83-as, sőt iskolaidőben a reggeli csúcsban tíz percre sűrűsödik a követési idő.
Az utolsó szegedi 83-as busz megérkezik a Vadkerti téri buszfordulóba
* * *
Ugyanaz, kicsit másképp
Nekem picit deja vum volt péntek este: a nagy vasúti vonalbezárások idején a 112-es számú Nyíregyháza–Nyíradony vasútvonalon 30 kilométer/órás átlagsebesség mellett egy fóliázott üvegű Bzmot Interpicivel mentünk végig. Ott és akkor volt hasonló a helyzet, gyakorlatilag napra pontosan öt éve: az az utolsó út ugyanis 2007. március 3-án volt. Ott körülbelül 10-12 utas utazott átlagban a vonattal, de akkor persze tele volt a motorkocsi – az utat dokumentálni igyekvő fotósokkal, operatőrökkel. Valamiért különleges vonzalmat érzünk az utolsó dolgokhoz.
