2019.07.15. 10:51
Modern és reneszánsz találkozott a Dóm téren: Shakespeare elevenedett meg, Szirtes Tamás rendezése ezúttal is kivételes
Szellemében, világában ízig-vérig Shakespeare-darabot láthattunk a Dóm téren. A csalafintasága, hogy mégsem Shakespeare írta. Egy olyan világba kalauzolt el a szabadtéri a hétvégén, ahol vágy és vagyon össze kellett, hogy függjön, s az igazi színházi élmény még a királynőt is levette a lábáról.
A tavalyi szabadtéri évad sokak számára legkedvesebb darabja volt Hegedűs D. Géza Rómeó és Júliája. Most ez is megelevenedett, ezúttal Szirtes Tamás rendezésében. A Szerelmes Shakespeare non-replika változatának szövegkönyve Szabó T. Anna költő munkája, ám Mészöly Dezső eredeti fordítását is alkalmazták. Így a nézők nem olyan patetikus szöveget kapnak, mint egy eredeti Shakespeare előadáson, de akik a drámaíró stílusába szerettek bele, azok sem maradnak szépen csengő szonettek nélkül. Modern és reneszánsz találkozott.
A darab egy fiktív történetet tárt a nézők elé, megmutatva, mi is állt a Rómeó és Júlia keletkezése mögött.
Csákányi Eszter Erzsébet királynő szerepében nem okozott csalódást. FOTÓ: MADÁCH SZÍNHÁZ
A Madách Színház kettős szereposztással játszotta a művet, Szegeden a drámaíró bőrében Nagy Sándort láthattuk. Játéka láttatni engedte a művész mögött az embert, a vágyódó, sóvárgó férfit. Láthattuk, hogy is készült a legendás mű, milyen kínokkal küzd egy ihlethiányban szenvedő alkotó. A reneszánsz hangulatot pedig csodásan megidézte Rózsa István díszlete. Zenei betétek segítették a gyors jelenetváltásokat, s talán ez volt a darab legvarázslatosabb része. A négy férfiból álló énekkar csodálatosan teljesített. Petrik Andrea férfi és női szerepében is egyaránt jól teljesít. Dacos, szenvedélyes. Csákányi Eszter, noha kevés jelenetben láthattuk, ezúttal sem okozott csalódást. Nem hiába örülnek a szegediek, ha évről évre a csillagtetős színházba érkezik. A Rományi Nóra által tervezett hatalmas és csillogó ruhájában minden szava szent. Ám az összes színész remekelt a pénteki előadáson.
Ahogy pedig a nagykönyv is mondja: kutyával mindent el lehet adni, így ez sem maradhatott el. Mindenből kapunk kicsit. Barátságból, Christopher Marlowe-ból, és persze szerelemből. A kapzsi végül pórul jár, a szerelmi veszteség legalább olyan ihletet ad, mint a vágy. A legfontosabb persze a színház szeretete és a költészet, ami túléli az idő próbáját.
