Nincs tabutéma a kerekes székes életről

Csongrád megye iskoláiban és óvodáiban mesél a kerekes székbe kényszerült emberek mindennapjairól a szegedi [namelink name="Farkas László"]. A 40 éves férfiról többször írtunk: Lacira egy kétmázsás vascső zuhant munkahelyén 2007-ben, mellkastól lefelé lebénult. A Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesületénél dolgozik „révészként", aki a frissen sérült embereknek segít elmagyarázni, hogyan zajlik majd ezután a mindennapjuk, átvezeti őket megváltozott életükbe.

– Öt-hat vidéki iskolában komplett esélynapokat tartottunk, amolyan érzékenyítő órákat– mondta a férfi.

– Ez azt jelenti, hogy nemcsak én, hanem siketek, vakok és gyengén látók is mesélnek mindennapjaikról a gyerekeknek, akik az iskolában kialakított akadálypályákon maguk is megtapasztalhatják ezeket az élethelyzeteket. Sok óvodába és iskolába csak magam megyek: elmondom a sztorimat, aztán kérdezhetnek a gyerekeke. Nincs tabutéma – mondta a férfi. László a kisteleki Árpád Fejedelem Katolikus Gimnázium és Szakközépiskola kilencedikes diákjainak is elmesélte történetét. Az előadások célja, hogy a diákok megtudják, hogyan lehet feldolgozni egy ilyen helyzetet, mit lehet, és mit nem szabad csinálni, ha az ember kerekes székbe kényszerül. Döbbenten hallgatták lányok és fiúk, amikor Laci arról számolt be, hogy már öt éve játszik a budapesti Wildboars Kerekesszékes Rögbicsapatban, és hogy átalakított autójával kilométer-százezreket vezetett már le a balesete után.

Fotó: Frank Yvette
Van, hogy senki nem akar kérdezni tőle, máskor záporoznak a kérdések. Kisteleken utóbbinak voltunk tanúi. Mennyire kellett átalakítani az otthonát? Mi volt az első gondolata, amikor az orvosok kimondták, hogy soha többet nem fog tudni járni? Jobb-e, ha valaki már mozgássérülten születik, mintha később lesz mozgássérült? Szeretik-e a kerekes székesek, ha segítenek nekik az utcán? Furcsán néznek-e rájuk az emberek? – zúdultak a kérdések Lászlóra. Mindenre készséggel válaszolt. Éppen balesete előtt vett egy ötödik emeleti panelt, amit aztán el kellett adnia. Soha nem lesz már képes járni, arra az ember, még ha nagyon bízik is, maga jön rá idővel. Örül annak, hogy korábban egészséges volt, de az új életét is megszerette már.