Séta a zenélőóra bábuihoz

A szegedi Dóm téren látható zenélőóra bábuit az 1959-es felújításkor a szegedi Csúri Imréné Hódi Antónia festette színesre. Az asszony régi óhaja volt, hogy életében még egyszer felmehessen a faszobrokat rejtő óraterembe. Ő ugyan már nem érhette meg, hogy kívánsága teljesüljön, de családtagjaival sétát tettünk az óra mögött, és emlékeztünk.
Csúri Imre és Erika, a bábufestő gyermekei nagynénjükkel, (középen) Erzsébettel. Fotó: Karnok Csaba

Csúri Imréné Hódi Antónia festette a szegedi Dóm téri zenélő- órájának fabábuit, a férje pedig új szerkezetet állított össze, amikor az órát 1959-ben restaurálták. Az idős asszony néhány hónapja említette, hogy örömet szereznénk vele, ha megszerveznénk neki egy „óralátogatást”. Ő az újraindítás óta vágyakozott vissza szeretett fafigurákhoz, föl, az óraterembe. A látogatást Csúri Imréné már nem érhette meg, néhány napja elhunyt. Szerdán gyermekeivel, a férje nővérével, és az eredeti óra alkotójának fiával tettünk sétát az óralap mögötti órateremben. Az apropót a szerkezet minden évben megtartott karbantartása és tisztítása adta.

Tél végéhez közeledve ugyanis 1995, a látványosság restaurálása óta, minden évben a fővárosi Konkoly Művek vezetője azért érkezik Szegedre, hogy irányítsa a karbantartást. Most azonban Konkoly József mesteren kívül az órát 1936-ban megszerkesztő szegedi Csúry Ferenc órásmester fia, a 91 esztendős Csúry László is eljött Budapestről. Tőle megtudtuk, az óra minden egyes napon 12 óra 15-kor és 17 óra 45 perckor játszott zenét – beépített hanglemezről, egészen a világháborúig. Ám 1944-ben elhallgatott a szerkezet, mert az óra motorját és a számlapját elhurcolták, egyedül a bábuk maradtak. Tizenöt évre rá, amikor a városvezetés ismét elindította a szabadtéri játékokat a téren, szorgalmazta a másik ékesség, a zenélő óra helyreállítását is.

Galambvédelem

A Klebelsberg Kunót rektorként, a dékánokat és a szegedi diákokat megörökítő 150-160 centiméter magas, festett faszobrokat Kulai András szegedi szobrász faragta ki hársból. A figurákat rejtő óraterembe, a védőrács ellenére galambok járnak. Az éves karbantartás részeként a takarítással megbízott Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. munkatársai most is nyolc zsák guanót hordtak ki. A beszerelt amerikai galambriasztó hatástalan. A szobrokat is rongálja a madárürülék, ezért a város újabb háló felszerelését tervezi.

A helyreállítást az eredeti alkotó fia, a már Budapesten élő Csúry László felügyelte, de fontos szerepet kapott a már említett szegedi unokatestvér, Csúri Imre (másképpen írták családi nevüket) és a felesége is. Antónia, szíve alatt a gyermekükkel éjt nappallá téve dolgozott, hogy – ahogyan arról lapunk is tudósított akkoriban – 1959. február 15-én végre ismét ketyegni kezdjen az óra, és körülötte két sorban elindulhassanak a fabábuk.

Az eredeti alkotók és a helyreállítók emlékét elevenítettük föl tegnap a karbantartásokat is vezénylő, most idős Csúry Lászlóval, aki megmutatta, hogy az édesapja arcvonásait őrzi Tinódi Sebestyén figurája. Eljött a felújításban érdemeket szerző Csúri házaspár két gyermeke, Csúri Erika és Csúri Imre is. Meghatottan néztek körbe az órateremben, könnyekkel a szemükben mesélték, hogy sosem jártak még itt. Legfeljebb Imre, akivel édesanyja várandós volt, amikor a bábukat a helyükre állították.

Most elkísérte őket a nagynénjük, Bata Szilveszterné Csúri Erzsébet, a felújítást végző Csúri Imre 84 esztendős nővére is. A család két ága, azaz a Budapesten élő Csúry László és a szegedi Csúri Imréék nem tartották a kapcsolatot, tegnap az órateremben meghitt találkozásnak lehettünk tanúi. Ebből az alkalomból, s az alkotók tiszteletére, még a turista szezon kezdete előtt, kivételesen és rövid időre Konkoly József bekapcsolta a zenélő órát.