Sokat ér a jó szegedi bicska

Tarjányi Józsefről és feleségéről többször jelent meg írás az elmúlt években a Délmagyarország hasábjain: a bicskakészítő mesterséget tekintve hét generáción átívelő családi hagyomány van a hátuk mögött. Nem kérdés, mindent tudnak a késekről. Akik kilátogattak a hétvégi Hungarikum fesztiválra, azok személyesen is találkozhattak velük. Ha valaki arról esetleg lemaradt, annak sem kell csüggednie, keresse a vásárokban azt a késest, akinek az asztalánál gyerekek álldogálnak és hallgatják a Légy jó mindhalálig című regény részletét, amelyben Nyilas Misi rácsodálkozik a halas bicskára.

– Akik megállnak az asztalunknál, azoknak mesélünk a bicskák történetéről, elkészítéséről, bemutatva, hogy nemcsak összeillesztjük a kés részeit, hanem mi készítjük el.

Szeretem behozni az irodalmat is, a Légy jó mindhalálig című regényt mindig magammal viszem, hogy megmutassam a gyerekeknek, itt írnak a szegedi halas bicskáról

– meséli Tarjányiné Csatári Márta, akinél valóban mindig ott van Móricz regénye, sőt Mikszáth novelláira is felhívja a figyelmet, amelyekben szerepelnek a híres alföldi kések. Tőle tudtam meg, hogy a halas bicska és az árvíz közötti kapcsolat inkább legenda, ahogy azt is: nem Sziráky volt az egyetlen szegedi késes, aki híres bicskát készített. A 19. században, nagyjából Sziráky mesterrel egy időben élt Náder Ignácz bicskakészítő, az ő bicskája is híres volt. S hogy ma van-e igény a bicskakészítőkre és a kézzel készült késekre? A Tarjányi házaspár az élő példa rá, hogy van.

– Több mint harmincféle bicskánk van. Megrendelésekre is készítek bicskákat, az elmúlt pár évben ismét jobban megbecsülik a kézművesek munkáit – mondta Tarjányi József, aki hozzátette, egy igazán jó kést hónapokig tart elkészíteni. S aki tudja, mit jelent az igazán jó kés, az ki is várja, hogy a mester elkészítse neki.