Szinetár Miklóst köszöntötték

A szombati előadás kezdete előtt Herczeg Tamás, a fesztivál igazgatóhelyettese, valamint Kesselyák Gergely művészeti vezető lépett a dómszínpadra, hogy a játékok 1959-es újraindulására emlékezzenek. 50 évvel ezelőtt, július 26-án tartották Kacsóh Pongrác János vitézének premierjét a fiatal Szinetár Miklós rendezésében. Az Operaház volt főigazgatóját nagy taps közepette szólították színpadra, és az 1959-es évad plakátjának másolatát adták át neki ajándékképpen. – Szeged az életem alapvető része, itt rendeztem a vizsgaelőadásomat, A windsori víg nőket, majd a szabadtérin összesen 21 produkciót: prózát, operettet, musicalt, operát. A János vitéz bemutatója 50 évvel ezelőtt egészen más körülmények között zajlott, nem volt még ez a szép, modern nézőtér, hanem egy hatalmas, fából ácsolt, kényelmetlenebb lelátó előtt játszottunk, de mindenáron meg akartuk mutatni, hogy mit tud ez a színpad.

Szinetár Miklóst köszöntötték.
Fotó: DM/DV
A második felvonásban egy szakasz lovas huszár oldalt, a nézőtér mellett vágtatott végig, a magyarok és a törökök közötti csata pedig a színpaddal szemben, az egyetemi épületek tetején zajlott. Amikor a Johanna a máglyán című Honegger-darabot rendeztem, az asszisztensem, Marton László szólt, hogy nézzem meg az apácákat. Bizony némelyiknek hatalmas bajusza volt, mert több férfi jelentkezett akkoriban statisztának, mint nő. Annak a kornak megvolt a maga romantikája és szépsége. Sok mindenkire kellene emlékeznem Házy Erzsébettől Darvas Ivánig, Gobbi Hildától Fodor Jánosig, Gencsy Sáritól Sárdy Jánosig, de csak egyetlen emberre emlékeznék most: nagy tisztelettel meghajtom a fejem Tari János előtt, aki az újjászülető szabadtérinek a szellemi atyja volt. Az ő áldozatos munkája nyomán virul, él, és ma is nagyszerű a Szegedi Szabadtéri Játékok – hangsúlyozta meghatottan a Kossuth-díjas Szinetár Miklós, aki először 1965-ben és még négyszer rendezte a Turandotot a Dóm téren.