Születésnapi vendégek a Reökben

A kettős ünnep emléktábla-avatással kezdődött szombaton a Tisza Lajos körúti Reök-palotában. [namelink name="Solymos László"] alpolgármester leplezte le három híres hajdani lakó – Reök Iván vízmérnök, [namelink name="Kiss Ferenc"] erdőmérnök, Bäck Manci fotográfus – tiszteletére. Utána oldódott a hangulat – az ünnep alkalmából megrendezett nyílt napon megtelt a ház zsivajjal, pincétől a második emeletig. Egy tűt nem lehetett leejteni az átriumban, annyi gyerek színezte a sablonokon a cifra palotát és a virágait. A vásárhelyi Táltos iskolából Kasza Fanny és Peggi, Ambruzs Renáta és Szabó Kriszti ügyeskedett, mellettük az ötéves szegedi Soós Erik varázsolt új ruhát a házra. Papírmozaikot legügyesebben talán a deszki Vincze Zsuzsanna Réka és öccse, Gábor Gergely ragasztott.

Ünneplő vendégek a nemrég felújított épület átriumában. Fotó: Frank Yvette
Az emeletre zeneszó csalogatott fel. A konzervatórium fuvolás, hárfás és zongorista hallgatói az elsőn, a vonósok, fúvósok és gitárosok pedig a másodikon adtak „váltókoncertet". A restaurált sarokszobában, a zöld szalonban mindenféle „zöldségekkel" lehetett fotózkodni. Lencsevégre kaptak mindenkit, aki zöld ruhadarabot, zöldalmát, fenyőágat, plüssbékát, lufit, vagy akár egy textilből varrt, „vállról indítható házisárkányt" tudott felmutatni. A hároméves Paillot Ábel édesanyja nyakából értékelte a sajtófotó-kiállítást: – Karácsony! Mikulás! – kiáltott fel a sok piros ruhába öltözött vatikáni bíborosról készült felvétel láttán.

Tizenötezren látták

Száz napja, hogy újjászületett a száz esztendeje épült szecessziós lakóház – megnyílt benne a REÖK, a Regionális Összművészeti Központ. Eddig kilenc kiállítást rendeztek benne, szobaszínházat, irodalmi és opera szalont. Tizenötezer látogatót fogadott, legnépszerűbbnek a Goya, Blake és Kondor műveiből rendezett tárlat bizonyult, amelyhez fogható „nagy durranással" jövő márciusban készül a ház.

Száz évet ugorhatott vissza az időben, aki Kalapács Gabriella régiségkereskedő tárgyai vagy Ferenczi Dezső – a Roosevelt téri halászcsárda üzletvezetője – szakácskönyvei között bóklászott. A táncteremben azt próbálhattuk ki, milyen tánclépésekre lejtettek dédszüleink.

Találkozhattunk Bakonyi Tiborné Anikóval, aki építészmérnök férjével kutatta a ház történetét és a tervező, Magyar Ede munkásságát. A szülinapi kérdőívre az özvegy így írt: „Mit jelent ez a ház? Az életemet, mert amikor a férjem 1959-ben meglátta, azt mondta, ez egy darabka Párizs. Mi lenne, ha nem lenne? Rossz lenne."

A második emeleti folyosón régi lakó mesélt: Flach Tiborné 1967-től harmincöt éven át lakott itt. Azt mondta, szinte beleszédül minden alkalommal, olyan meseszép lett a régi ház. Mindig el is jön nosztalgiázni, amikor csak teheti.

Nem igazi ünnep egy szülinap torta nélkül. A nap krónikása, [namelink name="Balog József"] kihirdette: az A Cappella cukrászda jóvoltából Reök-tortával lepik meg a vendégeket. Az igazgató, Herczeg Tamás szelte fel a palotát ábrázoló diós, karamellás, tejszínes édességet. A ház szegleteiben elhelyezett ünnepi gyertyákat sötétedés után gyújtották meg és a nap végén az egész palota homlokzata születésnapi fényárba öltözött.