Tóth Tamás feltérképezte Csongrád megye temetőit

A szegedi Tóth Tamás tinédzser volt még, amikor a nyolcvanas években egy öregúr végigkalauzolta a budapesti Kerepesi temetőben, s megmutatta neki nagyjaink nyughelyeit. A sírkert megragadta, elvégezte a történelem szakot, és hobbiból kutatni kezdte a temetőket. Meglepve tapasztalta: sok esetben nincs dokumentálva, hogy jeles személyiségek mikor hunytak el, és hová temették őket.

A kiindulópontot a Magyar Életrajzi Lexikon jelentette, könyvtári és levéltári kutatásba kezdett, közben terepmunkára indult: a közel két évtized alatt nemcsak tizenöt megye és a főváros, hanem Ukrajna, Szerbia és Románia közel ötszáz temetőjébe jutott el. Térképvázlatot készített a parcellákról, a dokumentált sírokról. Első írása a szegedi temetőkről 2001-ben jelent meg, tavaly pedig a rákoskeresztúri izraelita temető sírhelyeit feldolgozó adattára látott napvilágot. Kutatásaihoz gratulált a neves színikritikus, Molnár Gál Péter is, akinek az adattárakban szereplő nevekről régi előadások jutottak eszébe.

Tóth Tamás legfrissebb kötetében a Csongrád megyei temetőkben nyugvó neves személyiségek sírjait vette számba – ekkora földrajzi egységet feldolgozó összeállítás idehaza még nem készült. A kiadvány pillanatfelvétel a jelenlegi állapotokról – hiszen a temetők is változnak: rátemetnek az eredeti sírokra, vagy a bérleti időszak lejárta után a maradványokat közös percellába helyezik. A múlt ma senkit sem érdekel, pedig kegyeleti szempontból is fontos lenne tudnunk, hol nyugszanak egykori nagyjaink – mondja keserűen Tóth Tamás, aki megszállottan próbálja „visszahozni" a köztudatba az elfeledett elődöket. Úgy véli, ha a szegedi temetőkben nyugvók listájáról kihúznák az egyetemhez köthetőket, nem sokan maradnának, akik országos mércével mérve is kiemelkedő életpályát futottak be. A kötetből több szegedi jogász- és orvosdinasztia története is kirajzolódik.