Trónok harca, Árpád-ház módra

Erkölcsi értelemben véve ma már egészen más színezetet kap az érdekházasság kifejezés, de a középkorban ez még teljes mértékben elfogadott, sőt, bevett szokás volt. Ahogy az egyetemes, úgy a magyar történelmet is ilyen frigyek kísérték végig, amik nélkül talán ma Magyarország sem létezne jelenlegi formájában.

Az első érdekházasság maga az államalapító I. (Szent) István nevéhez fűződik, aki apja közbenjárásával Liudolf Gizellát, II. Henrik bajor herceg lányát vette feleségül királyi uralkodása előkészítése, illetve hatalma megszilárdítása érdekében. Az Árpád-házban soron következő uralkodók is követték a példáját, Könyves Kálmántól IV. Béláig, később pedig más uralkodóházak is folytatták a „hagyományt". De milyen volt az élete egy hercegnőnek azután, hogy kiválasztották a leendő király számára?

Megpecsételt sors

– Az uralkodók körében gyakran már egészen korán, gyerekkorban eldőlt, hogy ki kivel fog házasodni. Muszáj volt, hogy így legyen, a (leendő) király házassága ugyanis sosem lehetett magánügy. Az uralkodónak kötelessége volt arról gondoskodni, hogy törvényes ágyból származó utóda legyen, mert ez később mindenki dolgát leegyszerűsítette – mondta el [namelink name="Zsoldos Attila"] akadémikus.

A kiszemelt hercegnőket ezért gyakran már gyerekkorban elköltöztették az otthonukból abba az udvarba, ahol később házasodniuk kellett. Ez persze jóval több volt, mint „egy egyszerű költözés".

– A hercegnőnek meg kellett tanulnia a nyelvet és a szokásokat, azért, hogy kiismerje magát a számára új világban – hangsúlyozta Zsoldos Attila.

Érintetlen ara

A kiválasztott hercegnőnek azonban nemcsak a helyi kultúrát, a szokásokat és a nyelvet volt érdemes elsajátítania, vigyáznia kellett a „tisztaságára" is. A kor erkölcsi normáinak megfelelően szűzen kellett férjhez mennie, erre pedig minden szempontból igyekeztek vigyázni az udvarban is. [namelink name="Turda Gábor"], az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark történésze szerint ez különösen fontos volt, hiszen a házasság legtöbbje politikai és nemritkán gazdasági érdekből köttetett, az udvar tekintélyét viszont aláásta volna, ha a leendő királyné a frigy előtt már nem lett volna érintetlen.

– Hogy ilyesmi előfordult-e, azt nem tudjuk, de az egészen biztos, hogy az érdekházasságok miatt az senkinek nem volt érdeke, hogy egy ilyen helyzet kiderüljön. Vagyis ha történt is hasonló, azt valószínűleg megpróbálták eltussolni – mondta Turda Gábor. A szakemberek szerint azonban olyanra volt példa, hogy az uralkodó és a felesége közti házasság azért romlott meg, mert a király arra gyanakodott, a királyné félrelépett.

– A legismertebb ilyen eset az Árpád-házból Könyves Kálmán nevéhez fűződik. Az ő második felesége II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem és egy ismeretlen nevű bizánci nő leánya, Eufémia volt, akiről azt feltételezte Kálmán, hogy megcsalta őt – emeli ki a történelmi példát Zsoldos Attila.

Könyves Kálmán éppen ezért haza is küldte őt Kijevbe, ahol nem sokkal később életet adott gyermekének, Borisznak. A fiú később egész életében azon munkálkodott, hogy elfoglalja a magyar trónt, de ez sohasem sikerült neki. – Ahogy azt sem lehet biztosan tudni, vajon tényleg megcsalta-e Eufémia Kálmánt – tette hozzá az akadémikus.

Csalfa királyok

A történelemből sok olyan esetről hallani, hogy a király a felesége mellett (egy vagy több) ágyast tartott. Ilyenkor persze felmerül a kérdés, hogy a szigorú egyházi, erkölcsi szabályok mellett hogyan volt lehetséges mindez, ám a történészek szerint a férj hűtlensége ebben a környezetben teljesen elfogadott volt. És nem csak azért, mert a férfinek mindent szabad.

– Valójában az, aki szerette a feleségét, tartott néhány ágyast is. Bár ez talán nem hangzik túl jól, viszont a középkorban abszolút logikus volt egy ilyen felállás. Hogy miért? A higiénia miatt – mondja Zsoldos Attila.
A középkorban rendkívül magas volt a halva születések száma, arról nem is beszélve, hogy gyakran az anya sem élte túl a szülést. Éppen ezért ha sikerült fiúgyermeket nemzeni, a király jobban tette, ha ilyen szempontból „békén hagyta" feleségét.

Persze ez nem minden esetben volt így, az Árpád-házban láthattunk erre ellenpéldát is. IV. Béla és a bizánci császári hercegnő leánya, Laszkarisz Mária házassága alatt tíz gyermek született, 2 fiú és 8 leány, akik közül kilencen érték meg a felnőttkort.

Szerelem szövődött

Bár az uralkodók valóban érdekházasságokat kötöttek, ez nem jelentette azt, hogy a házasság ne működhetett volna rendesen. Az Árpád-házi királyok előtt jó példával járt I. (Szent) István és Gizella,  házasságuk életük végéig tartott, de IV. Béla és Laszkarisz Mária szerelme is rendkívül erős volt. Olyannyira, hogy az ő házasságukat sokkal eredményesebbnek tartják, mint Istvánékét.

– Gondoljunk csak bele, a kilenc utód dinasztikus szempontból egészen kiemelkedő. A kor hagyományainak megfelelően a cél mindig az volt, hogy a király fiúgyermeket nemzzen, ám az sem volt baj, ha időközben lányok is születtek. Sőt, nagyon is előnyösnek tartották, hiszen őket ki lehetett házasítani más udvarokba, így erősítve tovább a trónt – hangsúlyozza Zsoldos Attila akadémikus.

A képen Könyves Kálmán magányosan ül a trónon: második feleségét elzavarta az udvarból. Fotó: Thuróczi-krónika