V. Újszegedi Passiójáték a Bálint Sándor Művelődési Házban: telt ház előtt szerepelt a Liget Társulat

Délután kettőkor még vidáman pizzázott a Liget Társulat az újszegedi Bálint Sándor Művelődési Házban. A kései ebéd után Kaj Ádám rendező megkérte a társulatot, hogy pakolják el az asztalokat, rendezzék be a nézőteret és a színpadot. – Óra negyvenkor közös ima – tette hozzá, majd gyorsan szétszéledt a társaság, mindenki a dolgára sietett.

Közben a rendező elmondta, hogy négy évvel ezelőtt, 2015-ben rendező-asszisztensként dolgozott a Szegedi Nemzeti Színházban, amikor az újszegedi hívek Thorday Attila újszegedi plébánoson keresztül megkérték, hogy rendezze meg a passiójátékot. Az első darabnak az újszegedi Liget adott helyett és akkora sikere volt, hogy több százan követték hat helyszínen át a szereplőket.

– Nem volt kérdés, hogy folytatjuk. Évről-évre más a koncepció, más a szövegkönyv. Most is újak a zenei betétek és a teljes darab. Jó látni, hogy minden évben gyarapodik a társulat – tette hozzá a rendező.

 A szereplők, ahogy a legelső passiójátékokban is, hívő civilek és diákok. A társulat egyik tagja, Ótott Ferenc ennek jelentőségét úgy fogalmazta meg, hogy a színész eljátssza a könnyeket, a hívő ember tényleg sír.

A délután hármas kezdés előtt már izgatottan gyűlt a közönség, míg a társulat az udvaron közös imára állt össze. A Bálint Sándor Művelődési Ház zsúfolásig megtelt, még a karzaton is sokan ültek. 

A zenének most is fontos szerepe volt, többek között olyan klasszikus előadók és musicalek dalai hangoztak el az előadásban teljesen új dalszöveggel, mint a Depeche Mode, a U2, vagy éppen a Jézus Krisztus Szupersztár. Az V. Újszegedi Passiójáték a Depeche Mode Personal Jesus című számával kezdődött. Az előadás fővédnöke Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök, házigazdája pedig Thorday Attila újszegedi plébános volt. 

A passiójáték a középkori misztériumjáték legismertebb alfaja; a bibliai történetnek Jézus szenvedésével és halálával foglalkozó részeit dramatizáló színjáték. A műfaj fénykora a késő középkorra esett. A városi polgárság az előadásokat pompás külsőségekkel rendelkező látványos tömegdrámává alakította. A középkori ízlésű népies passiójátékok a 16. század végén megszűntek, a passió dramatizált színre hozása azonban később is szokásos volt az iskolai színjáték és a népi játékok keretében. A magyar irodalomban a barokk időszakában volt népszerű a passiójáték. A csíksomlyói ferencesek repertoárjából 47 passió maradt fenn a 18. századból.