Vásároljon turkálóban! Támogassa a brit gyerekeket!

Két éve ismerkedtem meg Szegeden egy amerikai lánnyal. Monica Jonesnak hívják. Valamilyen cserediákprogramban érkezett Szegedre Seattle-ből, Washington államból. Intenzív magyar nyelvtanfolyamon vett részt, elég szépen haladt. Kedves amerikai akcentussal ugyan, de elég jól beszélte már az első hónap után is a mi cseppet sem könnyű nyelvünket.

Egy délután, miután magyar mondókákat ismételgetett nekem vagy 30 percen keresztül, fejébe vette, hogy turkálóba akar menni. Szerezni pár „ouj rouhat". Mindig turkál valamit, ha külföldön van, most se hagyná ki – mondta, így – bár jómagam sosem rajongtam ezért a műfajért - elindultunk túrni.

Már tudom hová viszik Seattle-ből a segélyszállítmányokat!

Elvittem az egyetlen helyre, amelyet akkoriban ismertem. Két éve még nem volt tele angol turival a belváros, elég egyszerű volt a dolgom. Sajnos a hét vége fele mentünk, és rendszerint addigra a jobb darabokat már kitúrták, alig maradt valami a dobozokban (még nem vállfán lógtak a cuccok, mint manapság). Ahogy csalódottan turkáltunk a kinyúlt pólók és a foltos nadrágok között, Monica egyszer csak felnézett, és bosszúsan azt mondta: - Már tudom hová viszik Seattle-ből a segélyszállítmányokat!
Mikor látta, hogy erre kicsit ráncolom a homlokom, gyorsan hozzátette, hogy csak viccelt, de abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta, a kezébe akadt egy ing, amelynek egy amerikai segélyszervezet címkéje lógott az ujján. Szégyen, nem szégyen, én azóta készülök megírni ezt a cikket.

Angol ruha magyar áron.
Fotó: Frank Yvette
Mióta Monica elment Szegedről egyre-másra nyílnak az angol bálás boltok. Kínálatukkal szinte a vadonatúj ruhákat forgalmazó boltoknak is konkurenciát jelentenek. Annyi angol turi nyílik manapság, hogy az utcát járva szinte már azt kérdezi magától az ember: de miben járnak az angolok? Az angoloknak ez már nem kell, hát eladják nekünk, keletre – szoktuk mondani. Gyorsabban cserélik a ruhatárukat, nekünk meg jó lesz még... Én legalábbis ilyen véleményeket hallok, ha nagy ritkán a turikra terelődik a szó. Hát nem így van. Nem nekünk adják.

Honnan jönnek a divatos angol holmik?

Nagy-Britanniában – nem olyan nehéz elképzelni – sokkal fejlettebb a civil szféra, mint Magyarországon. Nagyon sokkal. 10 perc internetes szörfölés után kiderül, hogy egyenesen irigylésre méltó, ahogy gondoskodnak saját magukról az emberek a szigetországban. A segélyszervezetek hálózata átszövi az egész Egyesült Királyságot. Gyűjtenek az árváknak, az öregeknek és magányosoknak, a hallás- és látássérülteknek, mindenkinek, aki rászorul. Tucatnyi segélyszervezet működik egymás mellett, és mind megél. Önkéntesek és hivatásos szociális munkások ezrei segítenek sok-sok óra kétkezi munkával is azoknak, akik a legelesettebbek a brit társadalomban.

Számtalan módja van annak, hogy egy brit jótékonykodjon. Lehet a hagyományos módon: átutalni kisebb-nagyobb összegeket, kis dobozokba aprót dobni, önkéntes munkát végezni és még ezernyi módon segíteni. Az egyik ilyen mód a ruhaadományozás. Na persze ez sem olyan egyszerű. Nem arról van ugyanis szó, hogy a londoni háziasszony egy zsák ruhát bevisz a raktárba, aztán azt kiosztják a rászorulóknak. Ennél sokkal bonyolultabb, de sokkal hatékonyabb is a rendszer. Addig rendben van, hogy beviszik a ruhát, de a rászorulók nem a ruhákat kapják meg, hanem a ruhák eladásából befolyó összegekkel segítik őket. A segélyszervezetek többsége ugyanis „charity shopokat", azaz szabad fordításban jótékonysági boltokat is üzemeltet. Ezekbe a boltokba a britek különféle használati tárgyait, könyveit, hanglemezeit, és a jó minőségű, nem elnyűtt (!) ruháit várják. A boltok ingyen kapják, és pénzért adják a nadrágokat, pulcsikat, ingeket. A bevételből pedig minden szervezet a maga elesettjeit, saját programjait, karitatív munkáját támogatja.

Age Concern charity shop Brightonban - "Vásárlásával az időseket segíti"
A britek adományruhái így javarészt a brit társadalmon belül cirkulálnak. Valaki beviszi Marks & Spencer pulóverét, mert mégiscsak kicsi lett, vagy az asszony utálja a színét, ingyen leadja a jótékonysági boltban, lóg a kirakatban, amíg jön valaki, akinek viszont pont jó a méret, és megér neki 6 fontot annak ellenére, hogy a színe tényleg elég furcsa. Az üzlet létrejön, 6 font megy mondjuk a gyerekeket segítő alapba, és valakinek van egy új pulóvere. Egyszerű.

Nos ezek a ruhák érkeznek hozzánk is. Erről tanúskodnak a címkék, amelyek a használt ruhákon hirdetik, melyik szervezet jótékonysági üzleteiből származnak. Igaz, nem egyenesen a boltokból szállítják Magyarországra a holmikat. A ruhákat hetekig kínálgatják a briteknek a „charity shopokban", majd az el nem adott, de tovább már nem raktározható darabokat nagykereskedések veszik meg csökkentett áron és nagy mennyiségben. Végül más kereskedők révén különböző országokba kerülnek a holmik a használtruha-boltokba, ahol többek között mi, magyarok is vásárolni szoktunk. Erről az e-mailben megkeresett brit segélyszervezetek tájékoztattak bennünket.

A brit rászorulókat támogatjuk?

Szegeden elég csak néhány turkálóban megfordulni, és az említett segélyszervezetek címkéit megtalálhatjuk a szépen vasalt, divatos angol ruhákon. Én egy óránál többet nem töltöttem el a turizással, és 5 különböző címkét „szereztem". A hatodikat csak azért nem téptem le, mert nagyon szem előtt volt a zakó, amelynek az ujján fityegett.

Age Concern, Barnardos, Claire House, Save the Children, Sense.
Fotó: Frank Yvette
A Sense a hallás- és látássérülteket segíti, az Age Concern az időseket támogatja, a Save the children, a Claire House és a Barnardo's a gyerekeket. Néhányan ezek közül nemcsak a briteket vagy az amerikaiakat támogatják a jótékonysági boltok bevételeiből, hanem távoli országok rászorulóit is. Ilyen például a „Save the Children" is, amely gyakorlatilag az egész világot behálózza, de mivel is foglalkoznak ezek a segélyszervezetek pontosan?

Age Concern:

Az Age Concern az idősek jogaiért harcol. Fellépnek az idősebb korosztályt érő diszkrimináció ellen. Azt vallják, hogy minden korosztálynak, így az ötven éven felülieknek is joga van dönteni a saját életét érintő kérdésekben. Munkájuk során kifejezett hangsúlyt fektetnek az ismeretterjesztésre. Az idősekkel megismertetik alapvető jogaikat. Alapelvük, hogy minden rászoruló embernek joga van az egészségügyi állapotának megfelelő ellátáshoz és segítséghez. Az Age Concern segít az időseknek méltósággal és önállóan élni az életüket, ügyüket képviselik nemzeti szinten is. Munkatársaik - a napi találkozások és a közvetlen segítségnyújtás mellett - segítenek maximalizálni az egyes emberek nyugdíját, megvédik őket a korosztályt fokozottan fenyegető szegénységtől. Elsődleges céljuk, hogy az idősek minél hosszabb ideig éljenek egészségben, jólétben és önállóan.

Barnardo's:

A Barnardo's a fiatalok és a gyerekek ügyét karolja fel. A Barnardo's alapelve, hogy minden gyereknek joga van az egyenlő indulási esélyekhez, hogy ezáltal maximálisan ki tudják aknázni a bennük rejlő lehetőségeket. A Barnardo's jelenleg mintegy 110 ezer gyereket, fiatalt és azok családjait támogatja nap mint nap az Egyesült Királyságban. Feladatukként többek között a kábítószer, a szegénység, a nemi erőszak elleni harcot határozzák meg. Küzdenek a gyermek-hajléktalanság ellen, segítik a sérült gyerekek életét. Honlapjuk szerint jelenleg több mint 400 programjuk fut az Nagy-Britanniában, amelyekbe bárki bekapcsolódhat a saját önkéntes munkájával.

Igazi angol "márkák".
Fotó: Frank Yvette
Claire House:

A Claire House olyan brit gyerekeknek nyújt széles körű támogatást, akik halálos betegségekkel küzdenek, vagy olyan betegséggel kénytelenek együtt élni, amely megváltoztatja az életüket. Az alig 20 éve alakult segélyszervezet jelenleg 200 brit család életét könnyíti meg. Programjaikkal a súlyos beteg gyerekeknek segítenek a mindennapokban, és támaszt nyújtanak a gyógyuláshoz. Teljesen akadálymentesített épületeikben adnak új esélyt a rászorulóknak. Szakembereik házhoz is jönnek, abban az esetben, ha a rászoruló gyerek vagy fiatal több mint egyórányira lakik az intézménytől. Mottójuk: A Claire House nem egy szomorú hely, a Claire House a nevetés, a játék, a szeretet és a támogatás helye.

Sense:

A Sense elsősorban az egyszerre süket, vak és néma embereken próbál segíteni, megkönnyíteni mindennapi életüket. Különös hangsúlyt fektetnek az ilyen komplex sérülésekkel születő gyermekek megsegítésére. A mindennapi segítségnyújtás és személyes találkozások mellett kommunikálni tanítják őket, és fejleszteni próbálják képességeiket, hogy minél önállóbbak legyenek halmozottan hátrányos helyzetük ellenére is.

Save the Children:

Ezt talán már felesleges is magyarázni. A nevében minden benne van. A nyomorban, szegénységben élő gyerekeket segítik az Egyesült Államokban és további 41 országban. Afrika, Dél-Amerika, Ázsia és a Közel-Kelet hátrányos helyzetű gyerekei számíthatnak rájuk.

Előtte - utána. Barnardo's Angliában és angol turi Szegeden.
A felsorolt szervezeteket rengetegen támogatják az angolszász világban. A brit celebek tucatjával állnak mögéjük. Honlapjaikon gyakran külön menüpontot szánnak a befolyásos, híres emberek felsorolására. Támogatóik között ott van például a magyarok számára is jól ismert futballista, Wayne Rooney és felesége, Coleen, vagy Johnny Herbert F-1-es pilóta, de a média, a gazdaság területeiről is állnak mögöttük befolyásos emberek.

Az egyszerű brit polgárok pénzzel, munkával, adományokkal járulhatnak hozzá tevékenységükhöz. Akár úgy, hogy leadják ruháikat, könyveiket a jótékonysági boltokban. Végül pedig akarva-akaratlanul mi szegediek is beszállunk a jótékonykodásba azzal, hogy egy angol használtruha-boltban vásárolunk. Vásárlásainkkal hasznot hozunk a vállalkozónak, aki a boltot üzemelteti, hasznot hozunk a nagykernek, amely Magyarországra szállítja az adományruhákat, hasznot hozunk a szervezeteknek, amelyek a boltjaikból befolyó pénzt saját működésükre fordítják, közvetve pedig így segítünk a brit gyerekeken, a súlyos betegségekkel küzdőkön, a szegényeken, az időseken, a hallás- és látássérülteken. Gondoljunk erre is, amikor legközelebb felpróbálunk valamit egy angol bálásruha-boltban. Úgy tűnhet, csak egy inget, vagy egy nadrágot vettünk, de valójában lehet, hogy egy brit gyereket is segítettünk a gyógyulás felé vezető úton.