Blog: a Bamako rali belülről, 2. rész

január 25-26-27: A B2 beach nagyon gyönyörü és olyan élményben volt részünk ami nem adatik meg mindenkinek. „de nekem igen" Az e napi szállásunk is itt volt egy homok fövenyen, a versenyző csapatok nagy része meg ie érkezett. A túrások közül csak néhányan érkeztek meg ide, mivel a dagály elérte őket egy másik helyen. Annyi hátrány van hogy csak a dagály után lehet közlekedni, itt történt egy olyan is hogy ránkfogták a géppisztjt csőret töltve, mikor épp forgattunk az Fókusszal az az a Ricsivel. De három db toll és egy üveg méz ellenében el is engettek minket. Még mielőtt kiértünk volna a partszakaszról meg egyszer elakadtunk a kihajtónál, de ismét két Sanyi segített kiásni az autót és már robogtunk is a szállás helyre. A közlekedésről egy pár szó mivel a közlekedési szabályoka nem nagyon tartja meg senki így elég nagy káosz uralkodik. Végre elértük a szállást hát nem meglepve de ismét sátorban kellett aludni de ezúttal egy eredeti Beduin sátorban. Reggel korán volt indulás öt órakkor hajnalban. És ami meglepő volt volt Wifi és haza bírtam szólni a viber segítségével, mivel térerő továbbra sem volt. De a képeket és élmény beszámolót haza tudtam küldeni. Szóval hajnalban elindultunk elég fáradtan, de ebben sokat segített az OXXO gyorsan meg is ittam egyet. Ezekben a napokban már nagyon fontolgattuk hogy nem szabad versenyezni mert az autónak sok gondja van és egy cél lebegett a szemünk előtt beérni a célba. Pisti meg akart csináltatni egy keresz merevítő törést de nem bírta a Sanyi elválalni mivel sok munkája volt. Így reménykedtünk kibírja még. Egy elég hosszú táv után megérkeztünk a Niokolo Koba Nemzeti Parkba. A park bejáratánál meg kellett állni mindenkinek ha jól emlékszem 6. ként érkeztünk meg. A parkba a belépő kb 8 ezer forint volt kisérővel együtt. És ami tetszett a mi autónkat vélasztotta a Sanyi és elsőként mentünk be a nemzeti parkba. Számomra nem nagy élmény volt mert le volt égve az egész ajnövényzet, a szállás a park bejáratától kb 10 km-re volt. Kivettünk egy szobát hát nem fűzök hozzá semmit de éjszaka volt egy házi állatunk is egy patkány, aki nem hagyott pihenni mert járkált míg be nem lett csukva a fürdő szobába, de csak a neve volt fűrdő szoba mivel nem hogy melegvíz még hideg se volt. Pedig jól esett volna egy jó kis tusolás egy hét után . Reggel korán keltünk mert a napfelkelte az gyönyörű. Majdnem láttunk vizilovat meg krokodilt. Reggeli után elindultunk ez volt az első amikor reggelizni tudtunk. Az ezek után következő napok nem hoztak érdekes pillanatokat míg az utolsó határ átlépésére került a sor.

január 28-29: A határ átlépés és célba érés. A határőr egy kis kunyhóban volt megtalálható egy nagy könyvel amibe mindenki neve bele kerül. Én ott maradtam az autónál maradtam mivel a gyerekek nyitogatni akarták az ajtókat, meg kéregettek. Én elővettem a sütis dobozt amit a Sultancentertől kaptam, és naívan majd kifordulok az autótól hogy majd szétosztom de erre nem kerűlt sor mert kitépték a kezemből. Kb 5mp alatt nem volt semmi a dobozban és a doboz is eltünt. A papírok elintézve határ megnyitva az az a lánc leengedve. Még egy kis zötykölődés és még egy lánc. Ott annyi külömbség volt hogy nem könyv volt ha nem csak papírok. Elértünk a táborba ahol zenével tánccal és vacsorával vártak bennünket. Eszembe jutott hogy utolsó nap a sátorban és holnap befutó!

Reggel 7-kor indultunk a „szutramás csapattal" egy kb 4 órás nagyon jó minőségű uton haladtunk a célig nem voltak kátyúk csak nagyobbak mint itthon, és egy két tehén csorda. Amikor közeledtünk Bissau felé már rendőri irányítás volt lezárták a városba vezető három sávos utat és csak a másik három sáv maradt meg a közlekedésnek. Mindenki integetett és vártak bennünket! Természetessen az autót foggal húztam be a célba. Amit kikerekedett szemmel néztek. Az országos tévé közvetített élőben minden megmozdulást, ezt onnan tudtam meg mert a versenyző társak nézték a tévét a szálláson es mondták benne voltál a tvben. Este egy fogadás volt részünkre. Itt nagyon szép szállásunk volt igényes az ár is ezt sugalta rá is készültem a meleg fürdőre csak egy gond volt nem volt meleg víz. Ezen a helyen voltunk két napot, de ezen a szálláson volt wifi a többin nem. Térerő a telefonon meg csak amikor jöttünk haza Casablankától volt. A hazajutás sem volt egyszerű a repjegy foglalás miatt. Elég sokat szaladgáltak érte és a neten is 3 db ot tudtak befoglalni. A többit a reptéren. A hazaút Bissau-Junbul-Casablanka-Párizs-BP két átszállással. Hajnali egykor indult a repülő és 15:25 kor száltunk le Bp-en. nagyon vártam hogy haza érjek hiányzott a család! Ők vártak a reptéren a kislányom alig ismert meg mert egy kicsit kiszőrösödtem . Sok minden átértékelődőtt bennem, rengeteg minden tőrtént velünk amiről filmet is készítünk és el szeretnénk sok helyre vinni és bemutatni. A mi megtett kilóméterünk az út során 10670km, amiből kb 7000km aszfalt út nélkül történt, elfogyott négy csomag tőrlő kendő, rengeteg májkrém. És örülök hogy olyan csapat társsal mentem akivel megértettük egymást, és olyan emberek vettek körül akik segítőkésszek voltak minden helyzetben! És ezen a túrán kiderül hogy ki a fontos és kire-kikre lehet számítani ha baj van. Ez a Budapest-Bamako!

Köszönet a támogatóknak: BM OKF, OXXO energydrink, Extraform, Investiz Zrt, Sultancenter, Aréna Pláza, Ez Wash, Rádió 6, Civil Tv, RTL KLUB, Fire Start Kft, My Car, Hunor Co-op Zrt.

És akik nélkül nem ment volna: Feleségem Moncsi, Eser András, Vidovics Ferenc, Fux Ricsi.

Útvonal:

Jan 14. Budapest-Verona 806 km

Jan 17. Verona-Rossani 2926 km

Jan 18. Rossani-Tata 785 km

Jan 19. Tata-Tatooine 553 km

Jan 20. Tatooine-Echtucan 533 km

Jan 21. Echtucan-Guerguarat 470 km

Jan 22. Guerguarat-Bou Lanoar 100 km

Jan 23. Bou Lanoar-B2 Beach 250 km

Jan 24. B2 Beach-Boutilimit 320 km

Jan 25. Boutilimit-Richard Toll 195 km

Jan 26. Richard Toll-Velingara 350 km

Jan 27. Velingara-Niokolo Koba 347 km

Jan 28. Niokolo Koba-Gabu 250 km

Jan 29. Gabu-Bissau 210 km