Megkoszorúzták a román megszállás mártírjának sírját Szentesen

Mint Labádi Lajos egykori helytörténész írja róla, Árvai a Tanácsköztársaság lelkes híve volt, nevét 1990-ig utca viselte nevét, díszsírban nyugodott. Az utcát, a Tanácsköztársasághoz kapcsolódó többi személyéhez hasonlóan, a rendszerváltozás után átnevezték, a díszsírhelyet pedig megszüntették.

A száz éve meggyilkolt Árvait Szirbik Imre polgármester méltatta, aki kiemelte, a világháború után kiábrándult, szétesett, szenvedő országban a közösséget próbálta megvédeni. Életútját Perczel Olivér történész, Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosa, a Clio Intézet munkatársa ismertette, amiből kiderült, Árvai pesti tanulmányai során került kapcsolatba a munkásmozgalommal, amit szülővárosába is elhozott, ő alapította az Általános Népkört Szentesen, és szintén ő indította el és egyik szerkesztője is volt a földmunkások és szegényparasztok lapjának, a Szabad Szónak.

A száz éve meggyilkolt Árvai Bálintra emlékeztek. Fotó: Majzik Attila

Árvait Szentes második román megszállása során verték agyon a fosztogató csapatok 1919 júliusában. De nem csak a munkásmozgalmi vezető volt az egyetlen mártír, a várost kirabló román katonák több gyilkosságot is elkövettek pár napon belül. Ha koszorút nem is kaptak, a megemlékezés jár nekik is: a Városházáról kirángatott Fazekas Sándor hivatalszolgát, feleségét és két gyermeküket, valamint Pólya Sándor udvarost a téglagyár gödrei között lőtték agyon, a fosztogatás ellen tiltakozó Csincsák János káplánt a római katolikus plébánián gyilkolták meg, Rácz János kereskedőt pedig az üzletében. A város melletti tanyákon élők is sokat szenvedtek a románok rablásai miatt, az ellenszegülő Dömsödi Ferenc, Orgován János és Héjja Ferenc gazdákat is a megszálló fegyveresek lőtték agyon.